Ma van három hete, hogy kiderült, Szerbiában is megjelent a koronavírus. Azóta minden megváltozott és felülíródott. Sokaknak csupán a mindennapi rutinja változott meg, ám ennél jóval többen vannak azok, akiknek a pénzügyi és gazdasági túlélése kérdőjeleződött meg, és azok, akik a jelenlegi helyzetben mások, olykor idegenek, segítségére vannak utalva. A járvány ezen szempontjait és a segítségnyújtásra irányuló igyekezet eddigi eredményét Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével beszélgetvén jártuk körbe.
Pásztor István (Fotó: Ótos András)
Mik a tapasztalatok a VMSZ azon megmozdulásainak a tekintetében, amelyekkel a koronavírus-járvány okozta helyzetben leginkább a veszélyeztetetteket és érintetteket segítik?
– Értékelésem szerint az előttünk álló hetekben vagy hónapokban is szükség lesz a most jellemző segítségnyújtásra. Egyébként is mi erre kaptunk megbízatást a vajdasági magyar szavazópolgároktól. Szavazatukkal arra hatalmaztak fel és köteleztek bennünket, hogy eljárjunk ügyes-bajos dolgaikban, és a segítségükre legyünk. Ilyen szempontból semmi új nem történik. Az említett megbízatást komolyan véve, alkalmazkodva a körülményekhez, a már kiépített infrastruktúránkra és tapasztalatunkra támaszkodva, valamint a törvényes lehetőségek tiszteletben tartásával, megpróbálunk eljárni annak érdekében, hogy a rászoruló polgárok minél zökkentőmentesebben intézhessék különböző ügyeiket a rendkívüli állapot ideje alatt. A VMSZ mindezt nem politikai nyerészkedés céljából teszi, ennek a folyamatnak semmi köze a választási kampányhoz, amiről nem is tudni, hogy mikor lesz, és ami ebben a pillanatban egyébként is lényegtelen – mondta Pásztor István.
– A dolgok hátterében a komolyság áll – folytatja a VMSZ elnöke – az, amit az elmúlt években is következetesen tettünk. Habár jelenleg kerülni óhajtjuk a dolgok politizálását, azt azért megjegyezném, hogy a mostani helyzet ismét felfedi, hogy ki kicsoda, ki mennyire felkészült és ki mire alkalmas. Az is szemléltetésre kerül, hogy a vajdasági polgárok pontosan tudják, kitől mit várhatnak el, de az is, hogy akik időközönként súlyos mondatokat fogalmaznak meg, azok a jelenlegihez hasonló helyzetekben egyszerűen eltűnnek. Azt sem tudni, hogy léteznek-e, semmilyen formában nem foglalnak állást. Persze azt nem mulasztják el, hogy a VMSZ-t becsméreljék, például a védőmaszkok anyaga miatt. Utóbbival kapcsolatban elmondanám, hogy figyelembe véve a Magyar Orvosi Kamara ajánlásait, egy lehetetlen helyzetet áthidalva próbáltunk segíteni azoknak, akiknek szükségük volt a maszkra. A segítő akciók beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A VMSZ honlapján orvosok részvételével tájékoztatási kampányt indítottunk el, 600 aktivista részvételével pedig terepi beszerzési akciót. Az aktivisták közül egyesek párttagok, mások nem. A csütörtök esti adatok értelmében aznap valamivel több mint 650 személy vette igénybe a lehetőséget. A segítségben részesítettek között szintén vannak párttagok és nem párttagok.
Most a nyugdíjak felvételének a tekintetében is segítséget kínáltak fel azoknak az időseknek, akik ezt nem tudják másképpen megoldani. Mit tudni erről a folyamatról?
– Ez szintén a nyugdíjasok eddigi életkörülményei megváltozásának a következménye. A jelenleg hatályos magatartási szabályok összeegyeztethetetlenek a nyugdíjak felvételének eddigi módjával, így a köztársasági kormány meghozta az ezzel kapcsolatos döntéseket. Elsősorban a tájékoztatást vállaltuk fel, ám ha arra valakinek igénye van, ebben szintén segítünk. A gyakorlati kivitelezéssel kapcsolatban ezen a helyen talán azt érdemes megismételni, hogy a nyugdíjasoknak két lehetőségük van. Az egyik lehetőség az, hogy egy számukra megbízható személynek írásos, egyszeri felhatalmazást adnak, valamint mellékelik a saját személyi igazolványukat, és ezek birtokában a felhatalmazott, a nyugdíjas nevében eljáró személy, felveszi a nyugdíjat. Ismétlem, egyszeri felhatalmazásról van szó, a következő nyugdíj felvételéhez új felhatalmazásra van szükség. A másik lehetőség az, hogy a nyugdíjas jelentkezik saját bankjának, vagy annak az intézménynek, ahol felveszi a nyugdíjat, és kéri, hogy vigyék neki házhoz a nyugdíját. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy forduljon a környezetében élő fiatalabb, az ehhez hasonló dolgokban jártasabb személyekhez, hogy járjanak utána a dolognak, illetve nyújtsanak segítséget.
A VMSZ aktivistái által szervezett terepi beszerzési akciók nyújtotta lehetőséget csütörtök estig több mint 650 személy vette igénybe (Fotó: Ótos András)
Milyenek a benyomásai a terepi aktivisták beszámolói alapján? Mennyire nehezen, vagy akár könnyen, viselik az otthonukba kényszerített idősek a jelenlegi helyzetet, illetve mindenki más, akit valamilyen formában érint a jelenlegi helyzet?
– Számos olyan személlyel beszélgetek, akik az idősek vagy más érintettek ügyében járnak el. Olvasom a számtalan üzenetet és reagálást, amiket az elmúlt hetekben és napokban kapok. Az emberek egyrészt átélik a helyzet komolyságát és összetettségét, sőt, azt tapasztalom, hogy az idő múlásával mind komolyabban állnak hozzá a körülményekhez. Kezdetben sokan nem érezték át a helyzet súlyosságát, de ez valahol emberi, hiszen egy láthatatlan, érzékelhetetlen, szagtalan, íztelen, kitapinthatatlan és ilyen szempontból részben imaginárius veszéllyel kénytelenek szembesülni. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy az emberekhez eljussanak a megfelelő értesülések. Azt tapasztalom, hogy mindenki a saját helyzetét, azaz problémáját próbálja orvosolni, illetve segítséget szerezni a problémák kezeléséhez. A nyugdíjasok, az egyedülállók és a betegek nehézségei ugyanúgy sajátosak, mint például azoké a személyeké, akik Magyarországon voltak munkavállalók, naponta jártak át a határon, most viszont megszűnt számukra ez a lehetőség. Megint más gondokkal kényszerülnek megküzdeni azok a szerbiai munkavállalók, akik a turizmushoz vagy a szolgáltatáshoz hasonló tevékenységgel foglalkoztak, hiszen ezek azok az ágazatok, amelyeket szinte azonnal padlóra küldött a jelenlegi helyzet. A kisgyermekes családok megint csak más jellegű kihívások elszenvedői, de a vállalkozók is más szemszögből tekintenek a mostani állapotokra. Utóbbiakat elsősorban feltehetőleg az a kérdés terheli, hogy mi lesz a sorsa a vállalkozásuknak, de az is, hogy mi lesz az alkalmazottaikkal. A levegőben ott lebeg az említett számtalan szempont, kérdés és érzés. Azt tapasztalom, hogy rengetegen a VMSZ-től várják a megoldást, vagy a biztató szót. Egyértelmű, hogy nem tudunk minden problémát megoldani, de azon vagyunk, hogy akinek csak lehet, segítsünk. Ehhez kapcsolódóan azt is tudni kell, hogy habár a folyamat nem a közvélemény előtt zajlik, mi folyamatosan kapcsolatban állunk a köztársasági elnökkel, a kormányfővel, a miniszterekkel, a tartományi kormánnyal és annak különböző titkárságaival, továbbá a törzskarokkal és a helyi önkormányzatokkal. Az említett térben folytatott párbeszéddel igyekszünk megoldást találni a problémákra. Nem egyszerű mutatványról van szó. Az is biztos, hogy a járvány lecsengése után a megszokotthoz képest teljesen új élethelyzettel leszünk kénytelenek szembesülni.
Az államvezetés gazdasági csomagot ígért a járvány okozta következmények enyhítése céljából. Értékelése szerint milyennek kellene lennie ennek csomagnak, hogy segíthesse a talpra állásban a padlóra kényszerített gazdasági résztvevőket?
– Egészen biztos vagyok benne, hogy lesz gazdasági csomag. Abban is biztos vagyok, hogy ennek a csomagnak a második elemét hamarosan ismertetik. Azért beszélek a gazdasági csomag második eleméről, mert az első, a fizetési moratóriumra vonatkozó elemét a Szerbiai Nemzeti Bank már foganatosította. A kormányzatnak lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy a vállalkozásokat talpon tartsa, hogy a vállalkozásokban alkalmazott személyeket egzisztenciájuk szempontjából életben tartsa. A kormányzatnak abban kell segítenie, hogy a válság elmúltával annak negatív következményeit orvosolni lehessen. Tanúi lehettünk annak, hogy például a magyar kormány milyen lépéseket tett a gazdaság megőrzése érdekében. Értékelésem szerint valami hasonló várható Szerbiában is. Persze tény, hogy a két ország gazdaságpolitikai realitása egészen más, ezért a mozgásterek is eltérnek egymástól, valamint az eszközrendszer is más, nem minőségében, hanem nagyságában és hatékonyságában. Tudjuk, hogy az Európai Parlament döntött egy csomag összeállításáról, ennek a Magyarországot megillető része mintegy 2 ezer milliárd forint. Ez az összeg Szerbia mozgásteréhez viszonyítva teljesen más mozgásteret generál. Mégis, hiszem, hogy az elmúlt években felhalmozott szerbiai költségvetési eszközöket felhasználják annak érdekében, hogy minél kisebbek legyenek a negatív következmények. A mi mozgásterünk kettős: élhetünk majd a szerbiai lehetőségekkel, ám remélem, hogy lesznek olyan magyarországi források, amelyek többletlehetőségként jelennek meg közösségünk számára.
Hogyan értékeli az első koronavírussal fertőzött szerbiai személy azonosítása óta megtett lépéseket?
– Figyelembe véve az európai országok gyakorlatát, értékelésem szerint Szerbia határozott és dinamikus lépéseket tett meg. Az idő azt bizonyítja, hogy ezeket az intézkedéseket meg kellett ejteni. Ha más lett volna az eljárásmód, a betegek száma feltehetően sokkal nagyobb lenne, habár már így is riasztó a növekedés dinamikája. Az előttünk álló időszakra való felkészülés keretében megtett lépéseket szintén határozottnak és hatékonynak tartom. A kormányzat mozgósító ereje erőteljes, ám emellett talán a megnyilvánuló segítségnyújtási készségről se feledkezzünk meg. Most nemcsak az önkéntes segítőkre gondolok, hanem a vállalkozói rétegre, amelynek a felajánlásai bámulatosak. Az egészben az a legszebb, hogy ezt gyakran olyanok teszik, akik politikai szempontból köztudottan egy másik politikai csoportosulás támogatói, és most mégis segítik az államvezetést. Az egészségügyi rendszerünkről se feledkezzünk meg, tudásban és szervezettségben felkészült a vírussal megvívandó csatára, sőt, nem kevésbé felkészült, mint a Szerbiánál sokkal fejlettebb országok egészségügyi rendszerei.
Habár a koronavírus-járvány kapcsán elsősorban a szörnyűséges következmények állnak előtérben, és ezeknek is kell előtérben állniuk, mégis, a most megfigyelhető bizonyos emberi reakciók és egyesek magatartása arra enged következtetni, hogy az egyébként a társadalmi elidegenedés korszakának nevezett XXI. században ezzel párhuzamosan, emberi kapcsolatok szintjén, valami reményt keltő folyamat is elkezdődött...
– Talán túlságosan nagy árat fogunk fizetni bizonyos felismerésekért. Az a meggyőződésem, hogy amikor magunk mögött hagyjuk a járványt, egy olyan világgal találjuk magunkat szemben, amelyik merőben más lesz, mint ami a koronavírus-járványt előzte meg. Abban kellene reménykednünk, hogyszerencsésen kilábalunk a helyzetből. De abban is, hogy társadalmi korrekció és önkorrekció vonatkozásában valamit hoz számunkra ez a helyzet. Talán visszatérünk a „normalitásnak” a mezejére. Megtörténhet, hogy a jelenlegi helyzetet a természetnek, vagy a jóistennek a figyelmeztető jeleként is fel lehet fogni.
