Négy elem találkozása

Krčedin szigetének szépségéről hallottam már, ám az eddigiekben még nem volt alkalmam személyesen is meggyőződni róla. Most azonban szembejött a lehetőség: a természetvédelem alatt álló terület lehetőségeit ugyanis Inđija község idegenforgalmi szervezete is kihasználná. A kizárólag hajóval megközelíthető, érintetlen környezet varázsát turisztikai attrakcióval is növelték. A világörökség részeként nyilvántartott, törökországi Kappadókia példájára hőlégballonokat engednek fel a sziget hozzáférhetőbb területéről, hogy a látogatók a megközelíthetetlen természet burjánzásában is gyönyörködhessenek. Nem mellékesen: felülnézetből.

Az illetékesek történelmi pillanatként harangozták be az első repüléseket. A meghívottakat a helyi turisztikai szervezet által beszerzett sétahajó szállította át Krčedin szigetére. Már maga a hajókázás is felejthetetlen élményt nyújtott, hisz partközelből fürkészhettük a burjánzó növények között ugrándozó, szökdécselő, kukucskáló vagy éppen felröppenő állatkákat. Bő negyedóra múlva viszont felejthetetlen látvány tárult elénk: a közeledő tisztásról keljfeljancsiként emelkedtek fel a hatalmas, tarka hőlégballonok.

A partra lépve még a lassan ébredező óriásokat csodáltuk, pár perc múlva azonban háttérbe szorultak. Az elénk terülő látvány ugyanis fenséges volt: a szabadon bóklászó tehéncsorda kis borjai bőgték fülünkbe a természet legszebb dalát. Kéznyújtásnyira sétáltak mellettünk, anyjuk figyelmeztető tekintetének védelmében. A latyakos földön imbolyogva közelítettük meg a sárban dagonyázó disznókat is. Önfeledt röfögésük patazajba csapott át: a láp túloldalán legelésző ménes vágtája méltán vonzott magára minden figyelmet.

Előzőleg már hallottunk arról, hogy a szigeten az állatok ellátásába és szaporodásába sem avatkozik be az ember. Az őrök csupán annyit tesznek, hogy időnként közéjük vegyülnek, némi takarmányt hintve maguk köré. Ezt is csak azért teszik, hogy az ott élő állatok számára ne legyen ismeretlen az ember...

A látogatók, akik az elkövetkezőkben ellepik majd a szigetet – állítják a projekt szervezői. Milan Bogojević, a helyi idegenforgalmi szervezet igazgatója elmondta ugyanis, hogy az utazási irodák már a jegyárusítás első napján lefoglalták az első időpontokat. A tízperces élményért személyenként 5940 dinárt kérnek el a projekt megvalósítói, és ezért felejthetetlen élményt ígérnek az érdeklődőknek.

Egymás között épp azon tanakodtunk, hogy vajon sikerül-e megőrizni a természet érintetlenségét akkor is, ha majd esetleg valóban tömegek özönlenek a borjak és lovak közé. A gondolatmenetet azonban nem volt időnk kifejteni, mert egy hatalmas széllökés söpört végig a szigeten. Az ég hirtelen elfeketedett, a hőlégballonok emelkedését irányító török pilóták pedig abban a pillanatban elzárták a tűzokádó palackok csapjait. Egyként mozdultak a kosaranként beosztott csapatok, és mire az első esőcseppek földet értek volna, a ballonokat már hajtogatták is össze a szakemberek. A szél csak nem csitult, és a Duna is felhorkant.

Végül a vihar alig félóráig tartott, de a vészjósló, csepegő felhők csak nem akartak továbbvonulni. A hajók sem indultak vissza a sziget felé, így kénytelenek voltunk várakozni. Közben a tisztás közepére húzódtunk, mert egy helyi figyelmeztetett bennünket: pár nappal azelőtt villám csapott az egyik fába, és majd húsz birkát ölt meg. És valóban: a megüszkösödött faágak feketén nyújtózkodtak az ég felé.

Lassan múltak a percek a pillanatig, mire az utolsó csoport is beérkezett a szigetre. Ekkorra csillapodott a vihar, és a szervezők úgy döntöttek, hogy mégis felengednek két hőlégballont. Az egyikre Nenad Ivanišević gazdasági és idegenforgalmi titkár is felkapaszkodott, és immár megélhette a korábban meghirdetett „történelmi pillanatot”.

Ezt már mi sem hagyhattuk ki. A kedvezőtlen időjárás miatt csak a kis kosaras hőlégballonok indultak az ég felé, és csupán 8–10 méter magasra repültek fel. Hihetetlen volt tapasztalni a fejünk felett perzselő tüzet, amint lassan a szél birodalmába repít bennünket, víz és föld ereje fölé. A négy elem találkozása szinte tapintható volt abban a pillanatban, amikor már kilométerekre beláttuk a vihartól megbolydult táj összhangját. Ezt nem túlozták el a szervezők: valóban vízen érkeztünk, érintetlen földön jártunk, és a tűz repített bennünket a levegőbe – szögeztem le magamban, miközben Szerémség szépségeiben gyönyörködtem.

Az élményt szavakkal ecsetelni nehéz. Meséljenek hát a fotóink!