Bár a büntető törvénykönyv értelmében lehetőségünk van a jogos védelemre, a saját, vagy családjuk testi épségét, esetleg vagyonukat védelmezők nem járnak mindig a legjobban a szerbiai igazságügyi szervek előtt. Az ügyészség és a bíróság minden esetben kivizsgálja, hogy a védekezés mértéke, ereje és formája arányos volt-e a támadás mértékével. Az pedig magától értetődik, hogy ha valaki nem vesz részt napi rendszerességgel fizikai leszámolásban, vagy nem jártas valamelyik küzdősportban, a támadás pillanatában csak nehezen tudja megőrizni lelkierejét.
Ha a jogos védelemmel kapcsolatos visszásságokról, vagy ügyészségi, bírósági joggyakorlatról van szó, az egyik legismertebb szerbiai eset mindenféleképpen a belgrádi Sašo Bogeski ügye. A férfi három évvel ezelőtt lakásában leszúrt egy betörőt. Bogeski a szóban forgó este éppen számítógépén dolgozott, amikor a konyhaablakon át egy ismeretlen személy hatolt be a lakásba. A jogtalanul behatoló egyik kezében csavarhúzót, másikban pedig kést tartott, amelyekkel a férfira támadt. A lakásban tartózkodott Bogeski felesége és nyolcéves kislánya is. A férfi szintén kést ragadott és védekezni kezdett. Dulakodás közben Bogeski többször is megsebesítette késével a férfit, akiről később kiderült, hogy drogfüggő, és betörés, valamint minősített rablás miatt többször is elítélték már.
A támadó később belehalt sérüléseibe, Sašo Bogeskit letartóztatták, majd előzetes letartóztatásba helyezték, a nyomozás lezártát követően pedig emberölés vádjával indítottak ellene büntetőeljárást. A vádlott és védelme azt próbálják bizonyítani, hogy Bogeski jogos védelemből járt el, és nem lépte túl a meghatározott határokat.
TÖRVÉNY VÉDJE A MAGÁNTULAJDONT
Milan Škulić, a Belgrádi Egyetem Jogi Karának tanára Sašo Bogeski ügyével kapcsolatban elmondta, hogy a jogos védelemre a büntető törvénykönyv nem tekint bűncselekményként. Ha a támadás jogtalan és ezzel egyidejűleg valós, akkor a megtámadottnak jogában áll védekezni, magyarázta a jogprofesszor, mondván, hogy a védekezés mértékének arányosnak kell lennie a támadás intenzitásával. Ha valaki még akkor is védekezik, amikor a támadás megszűnt, abban az esetben már semmiféleképpen nem lehet jogos védelemről beszélni, taglalta Škulić.
Mint hozzátette, a jogos védelem határait átlépő megtámadottat abban az esetben nyilváníthatja ártatlannak a bíróság, ha az eljárás során bizonyítást nyer, hogy félelemből, vagy zaklatottságból folyamodott túlzott erőszakhoz.
A rendőrség szakszervezeti képviselői oly mértékben tarthatatlannak vélik a jogos védelemmel kapcsolatos joggyakorlatot, hogy a közelmúltban beadványban javasolták a szerb kormánynak, a törvényhozás fogadja el a magántulajdon védelméről szóló törvényt.
– Számos olyan esetnek vagyunk a tanúi, amikor a betörő megsebesíti, vagy megöli a háztulajdonosokat. Arra is van példa, hogy a megtámadott védekezni próbál, eközben pedig megsebesíti a támadót, vagy kiontja az életét. A jelenlegi törvényes előírások nem védik kellőképpen a megtámadottakat, családjukat és magántulajdonukat. Meg vagyunk róla győződve, hogy a magántulajdon védelméről szóló törvény elfogadását követően csökkenne a betörések, rablások száma, vagy legalábbis kevesebbnek lenne tragikus a kimenetele – érveltek a szakszervezeti képviselők beadványukban.
MIÉRT NEM MENEKÜLT?
Miloš Vasić, a Vreme hetilap újságírója nem kérdőjelezi meg a javasolt törvény szükségességét, azt viszont nem érti, hogy miért a rendőrség javasolja elfogadásra a jogszabályt. Mint azt lapunknak nyilatkozva elmondta, abban sem biztos, hogy egy ilyen törvény mentén csökkenne a betörések száma.
Azzal viszont egyetért, hogy a megtámadottak nem minden esetben járnak jól, ha védekeznek. Legalábbis nem az igazságügyi szervek előtt. Arra is volt példa, hogy a jogos védelem miatt indított büntetőeljárás során a bíró megkérdezte a vádlottat, a korábbi megtámadottat, hogy miért nem próbált inkább elmenekülni, ahelyett hogy fegyvert ragadott volna, emelte ki Vasić, mondván, hogy az eddigi gyakorlat szerint az ilyen bírósági ügyekben az esetek többségében elítélték a vádlottat, azaz a megtámadottat.
– A szerbiai joggyakorlat meglehetősen rigorózus a jogos védelem tekintetében. Persze nem minden megtámadottat ítélnek el. Emlékszem, hogy a kilencvenes évek elején betörtek egy nagy tekintélynek örvendő belgrádi polgár lakásába. A betörőnél nem volt fegyver, a tulajdonosnak viszont volt pisztolya, ezt használta is és megölte a betörőt. Őt nem ítélték el. A bíróságok az esetek többségében figyelembe veszik, hogy mivel támadott a betörő, és hogyan, mivel védekezett a megtámadott. Például, ha a támadó egy baseballütővel támad, akkor nem lehet késsel, vagy pisztollyal védekezni. Tehát baseballütő ellen baseballütővel, kés ellen késsel, lőfegyver ellen lőfegyverrel. Persze nem lehet általánosítani, hiszen minden eset más, így a különböző bírósági eljárásokat sem lehet egy kalap alá venni – magyarázta Vasić.
Ami a magántulajdon védelmét illeti, Szerbiában a magántulajdon nem számít akkora szentségnek, mint például az Amerikai Egyesült Államokban, ahol már akkor rá lehet valakire lőni, ha csak átugorja valaki házának a kerítését. Ezért pillanatnyilag – a hatályos joggyakorlat és jogállás módosításáig – talán az a legésszerűbb, ha a szerbiai lakosság golyóálló, biztonsági ajtókba ruház be és mindig kéznél tartja a telefont, fejtette ki Vasić, majd arra a megjegyzésünkre reagálva, hogy egy jó házőrző kutya is sokat segíthet, azt mondta, csak addig, amíg a betörőnél nincsen kolbász. Baráti társaságában ugyanis arra is volt példa, hogy a betanított német juhászkutyát a betörőnek sikerült sült kolbásszal lekenyereznie.
