Tüzet szüntess! A Le Monde vezércikkének címe volt ez. A cikk pedig azzal foglalkozott, hogy az európai országok között vetélkedés indult a koronavírus-vakcina beszerzése körül. (A két legnagyobb gyártó cég is közölte, hogy nem tudja szállítani a szerződésben megállapított mennyiséget, a lapok szerint azért, mert akadt valaki, akinek magasabb áron szállíthat, így lett a vakcina dozisának ára 10–40 dollár.) A Frankfurter Allgemeine Zeitung pedig azt írta, hogy Európa pillanatnyi helyzetére, lelkületére jellemző az, ami a vakcina körül történik.
Ezek a történések ugyanis tanúskodnak arról a kettősségről, amely ma meghatározza Európa helyzetét. Egyrészt megmutatták, milyen következményekkel jár az európai határok akár részleges lezárása is, másrészt viszont megmutatták azt, hogy a nemzetállamok még mindig mennyire jelen vannak a kontinens életében. Nemcsak az történt, hogy közös határok ellenére minden ország tudta, hol a határa és azt védeni igyekszik. Most meg megindult az egymás közötti versengés, amelyben nyilvánvalóan a szegény országok járnak rosszul.
De nem ez az egyetlen jelenség, ami a koronavírussal kapcsolatban témát ad a különféle elmélkedéseknek. Az történt ugyanis, hogy Kína 2019. december 31-én jelentette az Egészségügyi Világszervezetnek egy új járvány jelentkezését. Több mint egy éve hát, hogy e parányi szörny hatása alatt élünk, és még mindig szinte semmit sem tudunk róla.
Azt mondjuk, hogy Kínából indult ki, és mintha ezt az állítást akarná igazolni több országban, hogy az első betegek tényleg kínaiak is voltak. De a későbbi vizsgálatok megállapítanak két dolgot. Az egyik az, hogy az első betegek 17 százalékánál még csak elméleti lehetősége sem volt arra, hogy – akár többszörös áttétellel is – kínaiakkal került kapcsolatba.
A másik pedig az, hogy a koronavírus már 2019 decemberében jelen volt Európában is, mintha csak jelre várt volna, hogy jelentkezzen. Arról nem is szólva, hogy úgy tudjuk, a denevérektől származik, holott a számtalan denevérfajon végzett vizsgálat egyikénél sem találtak vírust.
Nem csodálkoznánk, ha a rögtöni világhír csábítására jelenkezne egy tudós azzal az elmélettel, hogy a vírust a klímaváltozás vagy valamilyen kozmikus jelenség termelte ki. Még valószínűbb, hogy hamarosan megjelenik a tudományos fantasztikum, a sci-fi újabb terméke, amely szerint a járványt valamelyik túlnépesült bolygó indította el, hogy az embert kiirtva lakosságának egy részét a Földre telepítse. Hogy bonyolultabb legyen: mind a két „felfogás” még hivatkozhat arra is, hogy Nagy-Britanniában és Dél-Afrikában egyszerre jelent meg a vírus fertőzőbb és halálosabb változata.
Mindez azonban csak terméketlen eszmefutatás. Az azonban már komolyan foglalkoztathat bennünket, hogy az egy évi mérleg szerint 81 millió fertőzött 1,7 millió halott volt, de tulajdonképpen semmit nem tudunk sem a vírusról, sem a vakcináról. A vírussal kapcsolatban csak három dolgot említenénk azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy honnan ez a nagy különbség országok és betegek között.
Az egyik: hogyan lehetséges, hogy ekkora különség van az országok között a betegek számával és a betegség lefolyásával kapcsolatban. Európában hatványozottan több a beteg a kontinens nyugati részén, mint a keletin. (Spanyolország és Olaszország van a legrosszabb helyzetben, náluk 10 ezer felett volt a napi fertőzött, míg a kontinens keleti részén ritkán haladta meg az ezret. A januári rekordot Nagy-Britannia tartja: január 19-én 24 óra alatt 24 000 új fertőzött és 1610 halott, amivel a halottak száma 91 000-re nőtt.)
Másik: honnan a nagy különbség a betegség súlyosságában (van, aki tüntementes és van, akit rögtön lélegeztetőgépre kell helyezni) és tartamában (a betegek 10 százalékánál 12 hétnél tovább érezhető a hatása). De az is furcsa, hogy az idősek könnyebben, a gyerekek nehezebben kapják meg.
A harmadik: honnan az, hogy ilyen nagy a különbség a halottak számában. (Brazíliának 220 millió lakosra mintegy 9 millió fertőzöttje és több mint 200 ezer halottja van, eközben millió lakosra számítva Magyarországon tízszer annyian haltak meg.)
Hasonló eltérések vannak az oltással kapcsolatban is. Valamennyi országban tömeges a vakcináció. Itt is van különbség az országok között. Magyarországon sorrend van. Először az egészségügyi dolgozókat oltották be, utána jöttek az idősotthonok lakói, majd a 60 év felettiek, azzal, hogy a 89 év felettiek a háziorvosuktól már első körben megkapják. Nálunk pedig a jelentkezők kapják a jelentkezés sorrendjében.
Furcsább, hogy a vakcinánál annyi a különbség, mint a fertőzésnél. A vakcina 70–95 százalékban teremt immunitást. Nem tudni, milyen hosszú általában a vele biztosított immunitás. Veszélyes lehet-e a vírus valamelyik mutációja? Megeshet. A beoltott megfertőzhet másokat? Valószínű. Egyetlen dolog biztos, amit az egyik tudós így fogalmazott meg: „Vakcinával biztosabb.”
És a vakcina elleni ágálás lelkiismeretlenség. A védekezést szolgáló hol szigorúbb, hol enyhébb intézkedések elleni tüntetés, ami mind több országban jelentkezik és a többi tüntetéshez hasonlóan gyorsan randalirozásba torkollik olyan, mintha a tűzből kimentett emberi jogai nevében tiltakozna kimentése ellen.
Ennyi kérdés és bizonytalanság, ennyi eltérési lehetőség mellett csak egy dologban lehetünk biztosak, s ezt a belgrádi Politika így fogalmazta meg: „A polgárok számára nem marad más hátra, mint elfogadni az új realitást, azzal a tudattal, hogy nem ideiglenes szükséges rosszról van szó, hanem életmódról, amely tovább tart.”
