A sajtószabadság helyzete tavaly világszerte jelentősen romlott, ami elsősorban a terrorszervezetek tevékenységének a következménye, értékelte aktuális éves, tegnap Párizsban bemutatott jelentésében a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró jogvédő szervezet. A rangsorolásban Szerbia 180 ország közül a 67. helyen végzett, ez tizenhárom hellyel rosszabb helyezés, mint egy évvel korábban.
Különböző tényezők és az információs háborúk megjelenése miatt általános hanyatlás jellemző a vizsgált területen, mondta Christophe Deloire, az RSF főtitkára. A szervezet szerint a gazdasági és a pénzügyi válság is kedvezőtlenül befolyásolta a sajtószabadság helyzetét mind az öt kontinensen.
– 2014 a sajtószabadság jelentős visszaesésének az éve. A rangsorolt 180 ország kétharmada rosszabbul teljesített, mint az előző évben – olvasható a jelentésben.
Az RSF Magyarországot a 65. helyre sorolta – ez egy hellyel történő visszaesést jelent az előző évhez képest. A rangsorolást taglaló közleményben arról írnak, hogy a 2010-es kormányváltás óta Magyarország 42 helyet csúszott vissza.
A sajtószabadság helyzetét elemző felmérésben a szomszédos Bosznia-Hercegovina a 66. helyen végzett, Montenegró a 114. helyen, Macedónia pedig a 117. helyen. Horvátországban és Szlovéniában valamelyest jobb a helyzet, előbbi a rangsorolás 58. helyén található, utóbbi pedig a 35. helyen. Olaszország egy év alatt 24 helyet csúszott vissza a ranglistán (73. hely), amit az RSF a maffia fenyegetéseivel és a rágalmazási eljárások visszaélésszerű alkalmazásával indokolt.
A lista éllovasainak tekintetében nem történt lényegbeli változás, Finnország végzett az első helyen, Norvégia a másodikon, Dánia pedig a harmadikon. A rangsorolás negyedik lépcsőfokán Hollandia áll, Svédország pedig az ötödiken.
Az RSF által az újságírók számára legveszélyesebbnek tartott országok csoportja sem változott: Szíria a 177. helyen stagnál, közvetlenül Kína (176.) mögött és Türkmenisztán (178.) előtt, az utolsó két helyre Észak-Korea (179.) és Eritrea (180.) került. A szervezet a 156. helyen álló Irak és a 111. helyre sorolt Nigéria kapcsán kiemelte, hogy „ezekben az országokban megjelent a tájékoztatási fekete lyuk”, az Iszlám Állam által elkövetett kegyetlenkedések kiszélesedése „menekülésre késztette az újságírókat”.
Egyébként a szóban forgó jelentés kapcsán érdemes megemlíteni, hogy január közepén a Tanjug hírügynökség már közzétette a dokumentumot, ám az akkor még Szerbia előrelépéséről szólt. Később kiderült, hogy az akkor ismertetett rangsorolás az egy évvel korábbi, vagyis a 2013-as volt. A Tanjug illetékesei cáfolták, hogy szándékos tévedésről lett volna szó.
Dinko Gruhonjić, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (NDNV) elnöke lapunknak nyilatkozva élcelődve megjegyezte: örömmel fogadta a hírt, hogy végre a pontos rangsorolást és jelentést is közzétették. Ami a Szerbia tekintetében megfigyelhető hanyatlást illeti, Gruhonjić meglátása szerint tekintettel az utóbbi egy év történéseire a szerbiai médiaszíntéren, nem is lehetett másra számítani.
– Több televíziós politikai vitaműsor sugárzását is megtiltották, az oknyomozó újságíróknak és különböző internetes portáloknak – amelyek a médiaszabadság szinte utolsó bástyái – mind rendszeresebben kell nyomásgyakorlással és nyílt támadással szembesülniük. A hatalom és elsősorban Aleksandar Vučić kormányfő, akinek a kezében a hatalom összpontosul, egyre idegesebben reagálnak bizonyos médiakutatásokra és a hatalom irányába megfogalmazott kritikákra. Már évekkel ezelőtt – az előző összetételű kormányok idejében is – figyelmeztettünk arra, hogy Szerbiába mind érezhetőbben visszatér az az időszak, amelyről azt hittük, hogy régen magunk mögött hagytuk. Bár abban reménykedtünk, hogy ezek az idők soha nem térnek vissza, annak lehetünk tanúi, hogy minden újabb összetételű kormány mind zsarnokibb módon lép fel a médiumokkal szemben, és szinte tökéletesre fejlesztette a médiumokra való nyomásgyakorlás módszereit. Az aktuális összetételű kormány és a tájékoztatás témájában pozitívumként egyedül a tavaly elfogadott médiatörvényeket említeném. A művelődési és tájékoztatási minisztérium hajlandóságot mutatott a valós együttműködésre az újságírói szervezetekkel, így relatív jó médiatörvények kerültek elfogadásra. Az is tény azonban, hogy maguk a törvények nem elegendőek a sajtószabadság elvei érvényesülésének tekintetében. Ha nem alkalmazzák a jogszabályokat, akkor az olyan, mintha nem is léteznének. Az RSF jelentése kiváló figyelmeztetés a szerb államvezetőség számára, hiszen a sajtószabadság kérdése az Európai Unió és a Szerbia közötti csatlakozási tárgyalások kiemelkedően fontos, a 23-as és 24-es tárgyalási fejezeteiben is megjelenik – taglalta Gruhonjić.
A rangsorolásból az is jól látható, hogy a sajtószabadság elvei az Európai Unióban sem mindenhol érvényesülnek maradéktalanul. Ehhez kapcsolódóan az NDNV elnöke megjegyezte: az uniós tagság nem biztosítéka a sajtószabadság érvényesülésének, és nem is létezik egységes politika az unión belül erre a kérdésre vonatkozóan. Viszont azt is tudni kell, hogy nem lehet összehasonlítani a tagjelölt, a tárgyalási fejezetek megnyitására váró Szerbiát és a már tagállamokat, magyarázta Gruhonjić, mondván, hogy Szerbiának a tárgyalások ideje alatt minden egyes megszabott feltételt teljesítenie kell, így a sajtószabadság és a médiumok helyzetére vonatkozóan is.
Ehhez hasonló az álláspontja Ljiljana Smajlovićnak, a Szerbiai Újságírók Egyesülete (UNS) elnökének, a Politika belgrádi napilap fő- és felelős szerkesztőjének, aki lapunknak kifejtette: a sajtószabadság elvei érvényesülésének és a médiumok helyzetének tekintetében Szerbia a tavaly elfogadott médiatörvényekkel fontos előrelépést tett meg. A törvények megléte azonban még nem biztosíték a sajtószabadságra, szögezte le Smajlović. Az emberek egyre kevésbé tartják hitelesnek a médiumokat és a politikusokat, mondta.
– A hazugság mind kifejezettebben van jelen mind a médiumokban, mind a politikában, az újságírók pedig egyre bizonytalanabbá válnak, hiszen munkahelyeik bizonytalanok. Mindez az öncenzúra feltételeit teremti meg – fejtette ki Smajlović.
