Az információk kiszivárgása vajon valóban a közvélemény javát szolgálja, vagy éppen a közvélemény manipulációja, a politikai leszámolások vagy a zsarolás áll a hátterében? Vajon azt, aki kiszivárogtat egy információt, motiválja-e valami erre, egyáltalán szükség van-e valamiféle motiváltságra, hogy egy-egy információ a közvélemény elé kerüljön? Milyen szerepe van az információk kiszivárogtatásában az állami szerveknek és milyen a médiának? Ezekre a kérdésekre igyekezett választ adni az a kerekasztal-beszélgetés, amelyet a Nyitott Párbeszédért Központ szervezett, és amelyen a többi között rámutattak az ügyészségek, a bíróságok, valamint a belügyi szervek médiumoktól való elzárkózására és a média piacorientáltságára is, amely sokszor a téves, le nem ellenőrzött információk közzétételét kényszeríti ki egy adott médiumból.
Mint a beszélgetés során kiderült, a médiumok legnehezebben az ügyészségtől kapnak információt. Erre Goran Ilić ügyész, a Szerbiai Ügyészek Egyesületének elnöke válaszolt. Elmondta, személy szerint nem biztos abban, hogy a bizalmas információk kiszivárogtatása a közvélemény érdekeit szolgálja. A médiumok sokszor a nem hivatalos információkat arra használják, hogy valakinek a tekintélyét lerombolják, a politika pedig önreklámozásra vagy politikai leszámolásra használja fel a belső információk kiadását, tette hozzá. Mint mondta, a médiumoknak nagyobb felelősséget kellene vállalniuk minden megjelentetett információért, hogy ne legyen arra példa, hogy egy ártatlan embert, téves információk miatt, vagy éppen valaki érdekeit képviselve hurcoljanak meg a nyilvánosság előtt. Ilić saját felelősségét is kiemelte, hiszen mint mondta, az ügyészségek nem elég nyitottak a médiumok felé. Egyrészt hierarchiájuk miatt van így, amelyet az alkotmány szabályoz, másrészt pedig az ügyészek tartanak a médiumoktól, a hangzatos címek, a médiumok piacorientáltsága felülírja sokszor a valós információkat – fejtette ki.
Marko Stjepanović, a Blic napilap fő- és felelős szerkesztője arra hívta fel a figyelmet, hogy a médiapiac kegyetlen, a fennmaradásért, az eladott lapok számának fenntartásáért mindennap meg kell küzdeniük, így az információk közlésében fel kell venniük a versenyt. Bár ők arra törekszenek, hogy minden szerzett információt leellenőrizzenek, de történnek hibák. Amit Stjepanović szerint azzal lehetne elkerülni, ha az állami szervek, elsősorban az ügyészség, illetve a rendőrség lehetőséget és bizalmat nyújtana az adott helyi munkatársaiknak, hogy tájékoztassák a média képviselőit egy-egy eset kapcsán. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nem lehet külön követelményeket támasztani az egyik, illetve a másik médiaházzal szemben. Az egyik bulvárlapnak szóhasználatban, elvekben és fellépésben minden megengedett, másokat azonban a legkisebb hibáért is felelősségre vonnak, mondta.
Saša Milovanović, a Kurir napilap igazgatója is a piacorientáltságra hívta fel a figyelmet, arra, hogy minden esetben gyorsan kell reagálni, és sokszor az újságírónak azt is mérlegelnie kell, hogy az információk ellenőrzésekor vajon például a belügy félrevezeti-e majd őt, mert az ő érdekei ezt követelik meg, leírja-e a félinformációt. Így több botrányos esetre hívták már fel a közvélemény figyelmét és a belügyi szervekét is, és azok több mint száz esetben indítottak a cikksorozataik után nyomozást.
Nebojša Stefanović belügyminiszter sem vonta kétségbe a médiumok szerepét a nyomozásban. Mint mondta, több alkalommal indítottak nyomozást a médiumokban közzétett információk alapján, sőt volt, hogy azoknak köszönhetően zártak le ügyeket. Sokszor azonban az újságírók nem tudják mérlegelni egyik-másik információ súlyát, hiszen nincsenek a nyomozás részleteibe beavatva, így azok megjelentetésével veszélyeztethetik a nyomozás sikerességét vagy a terepen dolgozó nyomozók biztonságát, ezért sokszor folytatnak a belügyön belül konzultációkat, mikor és mennyi információval tudják ellátni az újságírókat – részletezte. A céljuk egy jó partneri viszony kialakítása az újságírók és a belügyben dolgozók között, szögezte le.
Zoran Panović, a Danas napilap fő- és felelős szerkesztője kiemelte, ezt a partneri kapcsolatot lehetetlen kialakítani. Mint mondta, ő követi régi kollégájának tanácsát, mely szerint „légy elég közeli az állami szervekkel, hogy információhoz juthass, de ugyanakkor elég távoli, hogy ne használjanak”. Egy újságíró értéke abban rejlik, hogy információkhoz tud jutni, és abban, hogy annak legitimitásának ellenőrzése után mérlegelni, hogy egy információ közlése mit hoz, illetve mit okoz, tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy az újságíró szakmaisága orvosság minden bajra, ami a médián keresztül ma átélünk. Kiemelte, a politikusoknak pedig „gyógykezelniük” kellene a paranoiájukat, mivel nem áll minden megjelentett információ mögött valaki, aki a vesztüket keresi, így a médiumok is szabadabban foglalkozhatnának egyik-másik téma feldolgozásával.
