Horvátországban nem az olasz a legnagyobb kisebbség, nagyobb számban élnek itt szerbek és magyarok, mégis a legnagyobb hagyománnyal rendelkezik, illetve a legtovább jutott a kisebbségi jogok érvényesítésében – tudtuk meg Maurizio Tremultől, a szlovéniai és a horvátországi olasz kisebbséget magába tömörítő Olasz Unió igazgatóbizottságának elnökétől, akivel Belgrádban és Újvidéken tett látogatása során beszélgettünk.
– Adataink szerint ebben a két országban 37 ezer olasz él, ám ebben a számban nem tartoznak bele a kiskorúak. Négy-ötezer olasz él Szlovéniában, a többiek Horvátországban. Összesen 51 olasz közösségünk van ebben a két országban, hét Szlovénia területén, a többi Horvátországban. Az olasz kisebbség elsősorban a tengermelléken él, de természetesen élnek olaszok az ország más területein is.
Maurizio Tremul (Dávid Csilla felvétele)
Mióta számít kisebbségnek az olasz? Mióta érvényesíthetik kisebbségi jogaikat?
– Olasz nyelvű közoktatásra már a valamikori Jugoszláviában is lehetőség volt. Olaszország és Jugoszlávia országközi megegyezése szerint az olaszok a volt Jugoszláviában már rendelkeztek kisebbségi jogokkal. Az akkor kialakított oktatási lehetőségeket ma kibővítettük, így az óvodában is alakultak olasz csoportok, magánóvodát alapítottunk Zadarban... Vagyis számos jogot sikerült megőriznünk a régi Jugoszláviából, azzal hogy ma jelentős összegeket kell fordítanunk arra, hogy ezeket a tanintézményeket fenn is tudjuk tartani. Ma 4500 gyermek tanul az óvodába, iskolába és középiskolába olasz nyelven, de közöttük vannak olyan gyerekek is, akik nem tartoznak az olasz kisebbséghez. Ők, ugye, horvát vagy szlovén családból származnak, de megismerkednek még egy nyelvvel, még egy kultúrával az oktatás során. A kisebbséget érintő jogok közül többet a valamikori Jugoszlávia idején már szabályoztak, de igyekeztünk, hogy az új szlovén, valamint az új horvát alkotmányban megőrizzük az elért jogokat. Később a hivatalos használtban levő kisebbségi nyelvek használatát Horvátországban 2000-ben alkotmányos előírásokkal szabályozták, majd pedig 2002-ben egy részletesebb törvénnyel.
Két különböző fejlettségű ország lévén a kisebbségi jogok érvényesítésében is felfedezhetők különbségek?
– Nagyon összetett kérdés ez, de megpróbálok válaszolni. A mi egyesületünk minden olyan kérdéssel foglalkozik, amely érinti az olasz kisebbséget, az oktatástól kezdve a kultúrán át az intézmények működéséig mindkét államban. Az olasz állam, de a szlovén és a horvát állam is támogat bennünket. Ezt a pénzt a kisebbségünk aktivitásaira fordítjuk. Foglalkozunk politikával is, habár nem vagyunk párt, de a politika is érinti a kisebbségünket. Azt kell mondjam, hogy az olasz kisebbség formális státusza a két államban különbözik. Szlovéniában az életszínvonal magasabb, mint Horvátországban, így a kisebbség helyzete is más. A horvát alkotmány biztosítja az ország területén élő kisebbségek számára a minimális jogokat, de szabad kezet enged a megyéknek, községeknek, várásoknak, hogy azokat a jogokat bővítsék. Mi nagyon jól együttműködünk az Isztriai Demokratikus Közösséggel, amely abszolút többséget élvez az isztriai megyei képviselő-testületben, így neki köszönhetően az olasz kisebbségnek több joga van, mint amit a törvény előír. Mégis a jogok érvényesítésében már gondokba ütközünk, mindenekelőtt a kétnyelvűséggel van gondunk. Vannak olyan városok, ahol alkalmazzák a kétnyelvűséget a közfeliratokban, illetve írásban és kommunikáció terén is, de ez nem jellemző mindenhol, és ebben nem tér el egymástól a két ország sem. Azt viszont el kell mondjam, a lakosság együttélése, a multikulturális dialógus jól működik Isztriában is, Rijekán, sőt még Dalmáciában is. Mégis talán a legnagyobb gond, ami érint bennünket, és ez minden kisebbséget érint egyaránt: hogyan bekapcsolni a fiatalokat a kisebbségek munkájában.
Említette a nyelvhasználat körüli gondokat. Mely területeken jelentkeznek ezek a gondok?
– Lehetőség van arra, hogy a lakosság és a közintézmények közötti kommunikáció kétnyelvűen folyjon, a hivatalos dokumentumok is kétnyelvűek lehetnek, a lakosság a kérdéseit, kérvényeit olasz nyelven is benyújthatja a közintézményekhez, ezekre olasz nyelvű választ várhatnak, de sajnos ez nem működik, nagyon ritkán történik meg, hogy olaszul kapjanak választ. A legnagyobb gondot a bíróságokon okoz a kisebbségi nyelvhasználat, hiszen bár jogunk van a kétnyelvű bírósági eljárásokra, egyes bíróságokon nincs bíró, aki az eljárást olasz nyelven tudná levezetni, így fordítóra van szükség, ám a fordító költségeit az eljárásban részt vevő fél terhére számolják, ezt azonban az állam saját költségeként is elszámolhatná. A kétnyelvűség terén sokkal több gondunk van Horvátországban, mint Szlovéniában. Az viszont tény, hogy az önkormányzati és megyei intézmények sokkal jobban tiszteletben tartják a kétnyelvűség lehetőségét, mint azok az állami intézmények, amelyek az adott megye területén fiókintézetet működtetnek.
Amióta Horvátország EU-tagállam lett, változott valami a kisebbségi jogok érvényesítése terén?
– Őszintén. Az az érzésem, hogy Horvátország, de Szlovénia is az EU-előcsatlakozási fázisában nagy energiákat fordított a kisebbségi jogokra, amikor még teljesíteniük kellett valamilyen kritériumokat. Amióta pedig tagállammá váltak, a kialakított jogok formálisan léteznek, de igazából a kisebbségek nem rendelkeznek nagyobb jogokkal, mint előtte, vagy jobb feltételekkel, hogy a jogokat érvényesítsék. Vagyis maga az EU-tagság nem jelent jobb hozzáállást, különösen akkor nem, ha erre nincs politikai akarat.
