A Primorski dnevnik a második világháború után szoros kapcsolatot jelentett Jugoszláviával az Olaszország területén élő szlovén kisebbség számára. A politikai viharok és a társadalmi változások ellenére a napilap a mai napig megmaradt. Már hetvenéves fennállását ünnepli, bár gyökerei még a tizenkilencedik század végére nyúlnak vissza. Dr. Bojan Brezigarral, a Primorski dnevnik valamikori újságírójával, szerkesztőjével, ma az igazgató bizottság elnökéve beszélgettünk a kisebbségi napilap évtizedes fennmaradásáról, illetve annak mai szerepéről.
– Mi, szlovének Triesztben már a tizenkilencedik század végén rendelkeztünk napilappal. Az akkori Edinost akkor szűnt meg, amikor a huszadik század elején a fasizmus megszüntetett minden kisebbségi lapot. Ezután 1943-ban, a partizán népfelszabadító harcok során szlovén nyelven kiadták a Partizanski dnevnike partizán napilapot, amely szabad napilapként Európa megszállása ellen szólt. Bár létezett akkor is hetilap szlovén nyelven Olaszországban, de ezt a partizán napilapot mindennap kiadták 1945-ig. A háború után a Partizanksi dnevnik Triesztbe költözött, és az utolsó kiadás június 7-én jelent meg, majd június 30-án ugyanabban az évben jelenik meg a Primorski dnevnik első kiadása. Azóta, most már hetven éve hétfő kivételével mindennap megjelenik ez a napilap.
Dr. Bojan Brezigar (Dávid Csilla felvétele)
Akkor jelentős volt az olaszországi szlovén kisebbség, és igény volt egy napilapra. A Primorski dnevnik megtartotta az olvasói számát ennyi év után is?
– Sajnos a szlovén kisebbségnél is érzékelhető az asszimiláció. Különösen a háború után jelentkezett a politikai hatásra történő asszimiláció, illetve nagyon sok szlovén elvándorolt elsősorban Ausztráliába, illetve az Amerikai Egyesült Államokba és Kanadába is. A háború után sajnos nem volt munkalehetőség, illetve Triesztbe nagyon sok olasz menekült el Isztriából, akiket az olasz állam privilegizált, közintézményekben adott nekik munkát, a szlovén kisebbség pedig nehezen jutott munkához. Sokan kivándoroltak. Hosszú évek után ma éppen az ellenkezője tapasztalható, deasszimiláció állt fel. Akik beszélték a szlovén nyelvet, ma visszatértek a gyökerekhez, hiszen ma már határok sincsenek, szabadon jönnek-mennek az olaszok és a szlovének is, és megnőtt a szlovén nyelv iránti érdeklődés is. Vannak olyan olasz családok Triesztben és Goricán is, akik szlovén nyelvre taníttatják a gyermekeiket. Triesztben a szlovén iskolai populáció az iskolás populáció 10 százalékát teszi ki, és ezt a részarányt már húsz éve sikerült fenntartani, habár Trieszt lakossága lecsökkent. A hetvenes években Trieszt 300 ezer főt számolt, ma 220 ezerre tehető a lakossága. Sajnos a családok többsége egygyermekes, nagyon sok az idős ember, a fiatalok pedig Milánóban keresnek munkát, vagy Ljubljanában tanulnak tovább. Ljubljana főváros, ott minden van, rendkívül mozgalmas város, míg Trieszt a „nyugdíjasok városa”.
A politikai viharok és társadalmi változások után hogyan tudott egy szlovén kisebbség ennyi éven keresztül fennmaradni?
– Valóban nagyon sok politikai változást megéltünk. A Primorski dnevnik a háború után Jugoszlávia hangját képviselte Olaszországban. Sőt voltak olyan kezdeményezések, hogy Trieszt Jugoszlávia részévé váljon. A kilencvenes évek is számos változásra sor került, amikor a Primorski dnevnik tájékoztató szerepet töltött be az olaszországi kisebbség számára. Hogy ezt anyagilag hogyan tudtuk kivitelezni? A háború után Jugoszlávia támogatta a működését. 1991-ben Olaszországban új médiatörvény született, amelyben privilegizált helyet kaptak azok a médiumok, amelyek pluralizmusra törekedtek, azzal hogy a kisebbségi médiumokat is ebbe a kategóriába sorolták akkor. Akkor a költségvetésünk 60 százalékát az állami költségvetésből kaptuk. Ma már kevesebb pénzt kapunk, a gazdasági válság miatt módosult a médiatörvény, így a lapok működési költségeinek 50 százalékát támogatja az állam. És egy újabb törvényre várunk, ez várhatóan jövőre lép érvénybe, de bizonytalanná teszi a fennmaradásunkat. Amikor én elkezdtek a Primorski dnevnikben dolgozni, 1973-ban, az újságnál összesen 150 ember dolgozott. Ma 24-en csináljuk az újságot, ebből 14 újságíró. Akkor 6 nagy formátumú lapot nyomtunk mindennap, ma 24 kisebb formátumú oldalt készítünk naponta. Az internetes felületeken keresztül törekszünk az aktualitásra. Mi komplett tájékoztatást adunk az olvasóinknak, tájékoztatjuk őket az olaszországi eseményekről, a szlovéniai eseményekről, a világ eseményeiről, hiszen előfizetőink 50 százaléka csak a mi lapunkat olvassa. Sokat dolgozunk a fiatalokkal, sőt hetente két színes oldalt az iskolák készítenek el. A mi küldetésünk nem abban áll csak, hogy tájékoztassunk, hanem abban is, hogy az élő nyelvet bevigyük a családba.
Mennyire tudja megőrizni függetlenségét a Primorski dnevnik?
– Folyamatos, mindennapos a politikai nyomásgyakorlás, de a Primorski dnevnik saját autonómiával rendelkezik. Direkt támogatást kap Rómából. Ugyanakkor a média támogatása automatikus rendszerben működik. Az újság működési költségeinek 50 százalékát automatikusan utalják át. Ha csökken a média számára szánt összeg, akkor is az állam minden médium esetében csökkenti a százalékban számolt támogatást. Nem függünk egyik politikai párttól sem. De azt is tudni kell, hogy Olaszországban két politikai irányvonal van: a jobb- és a baloldali. A jobboldali politikai irányvonalhoz tartoztak a háború előtt a fasiszták, ma nem így hívják őket, de az ide tartozó pártok megőrizték ezt a politikai vonalat. A mi olvasóink nem szeretik ezt az oldalt, inkább a baloldali irányvonalhoz húznak, a demokratikus elveket támogatják. Ehhez az oldalhoz tartozik a katolikus vonal, a liberális, de a kommunista-szocialista irányvonal is.
Hol lehet a Primorski dnevniket megvásárolni? Csak Triesztben vagy egész Olaszország területén?
– Nem kapható az újság az egész ország területén, a fővárosban sem. Olvasóink hetven százaléka előfizető, és a saját lakcímére kapja meg az újságot. De a trieszti vagy a goricai trafikokban is meg lehet venni, mindenhol, ahol a szlovén kisebbség él, mintegy 32 községben. Rómában és Milánóban élő olvasóink online-előfizetők. Az online kiadásunkra fizetnek elő az Ausztráliába, Amerikában is, vagyis olvasnak bennünket azok is, akik annak idején kivándoroltak külföldre.
