Kormányos Róbert a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium biológiatanára. Diákjai versenyekre, konferenciákra járnak, sikereket érnek el mind hazai, mind nemzetközi színtéren, ő maga pedig idén nyáron elnyerte nemcsak a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének Genius Arany Mentor díját, hanem a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának Biológia Nagykövete címét is.
Diákjaival részt vesz a Szegedi Tudományegyetem kutatóiskolai programjában. Miről szól ez a program?
– A nyertes pályázatunknak köszönhetően egy évig jogunk van használni a SZTE-TTIK kutatóiskolája megnevezést. A kutatóiskola gyakorlatilag azt jelenti, hogy a diákok egyénileg vagy két-három fős csoportokban, saját iskolájukban végzik a kutatás egyik részét, a többit pedig az egyetemen, hiszen ott magasabb fokú a műszerezettség, jobbak az informatikai feltételek és elérhetőek a nemzetközi tudományos folyóiratok is. A kutatás eredményeiről egy általában novemberben megrendezésre kerülő konferencián számolnak be a diákok.
Milyen sikereket érnek el a diákjai a különböző tudományos versenyeken?
– A diákok olyan versenyeken vesznek részt, mint a TUDOK vagy az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny, de más, a Kárpát-medence különböző országaiban megszervezett, nívós középiskolás természettudományi versenyeken is rendszeresen megfordulnak. Aki ezeken a versenyeken kiváló eredményeket ér el, az világversenyekre is kijut. Már két-három tanulónk járt így Londonban, a houstoni Fenntarthatósági Diákolimpián is vettek részt diákjaink. De nemcsak a versenyekre összpontosítunk, néhány diákunk a szegedi egyetem Mikrobiológiai Tanszékének kutatóival közösen részt vett egy felnőtteknek szóló tudományos konferencián. A publikált tudományos munka társszerzői között az ő nevüket is feltüntették, pedig a középiskolásokra még nem jellemző, hogy felnőtt tudományos konferencián publikálnának.
Milyen témákkal foglalkoznak?
– Egyik érdekes kutatásunk során gyógygombák és nagygombák termesztésével kapcsolatban kutattuk a photorhabdus luminescens baktériumfaj alkalmazhatóságát. Ezek a baktériumok ugyanis elpusztítják a gombatermesztésben nagy károkat okozó ízeltlábú kártevőket, ezek lárváit és a fonalférgeket. A kutatás az iskolából indult ki, néhány diákunk is dolgozott rajta a Mikrobiológiai Tanszékkel együtt, mára pedig nagyipari gombatermesztők tesztelik az eljárást.
A nagygombákkal kapcsolatban az Újvidéki Egyetemmel is dolgozunk, bár nekik nincs kutatóiskolai programjuk. Ennek ellenére bármikor állnak rendelkezésünkre.
Dolgoztunk együtt a szegedi egyetem Biotechnológiai Tanszékével is, velük a kőolajfaló baktériumokat kutattuk. Ezek a baktériumok lebontják a talajban található kőolajat, így lehetővé válik, hogy nagymértékű talajcsere végrehajtása nélkül tehermentesíteni lehessen a talajt a szennyeződéstől.
Sokan tartanak a biotechnológiától, különösen a génmódosítástól. Ennek van alapja?
– A Tudomány Egy Órában elnevezésű rendezvénysorozatunkon több neves genetikus is megfordult, de egyiküknek sem volt baja a génmódosítással. A biotechnológia egy dinamikusan fejlődő terület, ami az űrkutatástól kezdve a kozmetikán át a gyógyszerészetig ott van a hétköznapjainkban. A biotechnológia kifejezéstől egyáltalán nem szoktam félni. Nagyon sokan irtóznak a génmódosított élelmiszertől, és a szónak erős negatív felhangja van. Pedig például a gombák változatossága a természetben sokkal nagyobb, mint amit laborban elő tudunk állítani. A génállomány a természetben állandó jelleggel módosul, ezért fölmerül a kérdés, hogy mit is jelent a genetikailag módosított kifejezés. Mihez képest módosított? Ahhoz, ami egyébként is állandóan változik? Természetesen előfordulnak túlkapások, de klasszikus mezőgazdasági termeléssel nem lehet a Föld teljes lakosságát jóllakatni. A forró és a mérsékelt égöv határa észak felé tolódik, a búza termesztése így egyre nehezebb. A génmódosítás erre választ adhat: a klasszikus nemesítésnél gyorsabban lehet növelni a búza szárazságtűrését. Másik példa: a burgonya levele megóvható a krumplibogártól nemcsak génmódosítás, de permetezés segítségével is. Nem hinném, hogy utóbbi esetben sokkal előrébb vagyunk.
A mikrobiológia és a biotechnológia mellett milyen területtel foglalkozik még szívesen?
– Nagyon szeretem a humánetológiát, vagyis a biológiailag öröklött emberi viselkedés tanulmányozását. Tehát nem pszichológiáról van szó, hanem a mi fajunkra jellemző, biológiailag meghatározott viselkedésformákról. Az érdekes az, hogy az emberrel együtt megjelent a kulturális evolúció is, ami egészen más szelekciós elvek alapján működik. Amellett, hogy megmaradtunk biológiai fajnak, a kulturális evolúció nagyon rövid idő alatt egészen más irányba vitt minket. Az embernek kialakult egy biológiai és egy kulturális énje, a kettő pedig eltérő irányba és eltérő ütemben fejlődik, ezért feszültség van köztük.
Miben nyilvánul meg ez a feszültség?
– Az emberi faj generációs ideje huszonöt év, ez száz év alatt négy generációt jelent. Genetikai változások akkor történnek, amikor új generáció jön létre. A humángenetikusok szerint az emberi génállomány az egyiptomiak óta nem változott, mert huszonöt évnyi generációs idővel mérve ez a néhány ezer év nagyon rövid. Ezzel szemben társadalmilag nagyon fölgyorsultunk. Konrad Lorenznek, az etológia tudományának Nobel-díjas megteremtőjének egyik példája érthetően bemutatja ezt a jelenséget. Amilyen szép lassan kifejlődnek a biológiai evolúció során azok a karmok, fogak, szarvak, amelyek a saját fajtársának az elpusztítására képessé tesznek egy állatot, éppen ugyanannyi idő alatt alakulnak ki azok a gátlási mechanizmusok, amelyek ezt nem engedik. A farkasoknál megfigyelhető, hogy amikor az egyik feladja a harcot, és a torkát kínálja a másiknak, az nem pusztítja el. Ehhez képest az ember fegyvereit nem a biológia és az evolúció, hanem az elme hozza létre, a gátló tényezők viszont nem alakulnak ki, mert nincs rá idő. Nem is jellemző, hogy betartanánk a háborús etikát.
Honnan ered egy középiskolai pedagógus motivációja ahhoz, hogy ennyi mindennel foglalkozzon?
– Maguk a diákok motiválnak. A mi iskolánkba (és persze máshova is) jó képességű, érdeklődő gyerekek járnak, akik szabadidejükben hangszeren játszanak, nyelveket tanulnak. Kíváncsiak, kérdeznek órán, és mi sem természetesebb, minthogy a tanár válaszol rá, a diák újra kérdez, és a harmadik kérdését már nem órán, hanem szakkörön teszi föl. Ez nemcsak a természettudományi tagozat tanulóira vonatkozik, hiszen vannak a művészeti tagozaton is olyan diákok, akik (például a természetfotózás miatt) érdeklődnek a biológia egyes területei iránt. Ahol középiskolások és pedagógusok egész nap együtt vannak, ott elkerülhetetlenül megvalósulnak a pedagógiai célok.
