Szeptembertől új tantárgy jelent meg a szerbiai diákok tantervében: a projektoktatás. A szó jelentése kicsit bizonytalan lehet a számunkra, pedig egy olyan pedagógiai módszerről van szó, amellyel már egy évszázada foglalkozik a tudomány. Hogy mi a projektoktatás lényege, és hogyan jelenik meg a gyakorlatban, arról Barsi Anita zentai matematikatanárt, a Digitális tanterem kísérleti projekt egyik képzőjét és leendő mentálhigiénés szakembert kérdeztük.
Hogyan jelenik meg a projektoktatás a tantervben?
– A jelenlegi tanévtől új tanítási módszerek léptek életbe az első és az ötödik osztályban, pontosabban a tanterv valamelyest változott. A projektoktatás valamilyen formában régebb óta része a tanításnak, most hangsúlyozottabban jelenik meg. Az elsősök heti egy órában vesznek részt projektoktatáson, az ötödikesek esetében pedig a tanártól függ, hogy hány projektet valósítanak meg. Minimum egy vagy kettő úgymond kötelező.
– A projektoktatás egy újfajta tanár–diák viszonyt feltételez. Tehát nem a tanár adja át az ismeretet, hanem a diák van a tudásszerzés középpontjában, ez pedig egyfajta partneri viszonyt jelent. Egy tanulásszervezési formáról van szó, amelynek során a tanulók közösen, együttműködve, egyfajta belső indíttatásból egy mindennapi problémára fókuszálnak, azt kutatják, megismerik. Ennek eredményeként elkészül egy produktum, ami tulajdonképpen a projekt lényege. Nagyon fontos, hogy személyes tapasztalaton alapuljon, és figyelembe vegye a tanulók fejlődési szükségleteit. A projektoktatás aktív részvételt kíván a tanulóktól, illetve azt, hogy az együttműködés és a közös munka során kialakuljon bennük egy felelősségteljes hozzáállás. A diákok aktív részvétele a teljes munkafolyamatban nagyon fontos, már a tervezési szakaszban is. Ez nem azt jelenti, hogy a pedagógus nem tervez, hanem azt, hogy a gyerekekkel együtt teszi ezt. Például lehet, hogy a tanárnak van egy ötlete, de annak a kidolgozásában, hogy pontosan mi legyen a projekt, a tanulók is részt vesznek. Lényeges, hogy meglegyen a belső motiváltságuk: érezzék, hogy ők szeretnének az adott területen valamit létrehozni. Az nagyon jó, ha a projekt kötődik a tananyaghoz, és azt is folyamatosan szem előtt kell tartani, hogy milyen célt szolgál a projekt megvalósítása. A projekt kimenetelét is előre meg kell határozni, és azt is, hogy milyen tantárgyközi kompetenciákat és készségeket fog fejleszteni. Az sem mindegy, hogy hogyan szervezzük meg a munkacsoportokat, hogyan osztjuk ki a feladatokat. Egy osztály, egy évfolyam vagy akár az egész iskola részt vehet a projektben. A csoportdinamika szemszögéből az sem mindegy, hogy mely tanulóknak kell együtt dolgozniuk, és arra is figyelni kell, hogy a gyerek testhezálló feladatokat kapjon, amelyek az ő kompetenciáját és fejlesztésre szoruló készségeit erősítik. A projekt végcélját és tanulási célját folyamatosan szem előtt kell tartani, a projekt végén pedig következik az értékelés.
Hogy zajlik az értékelés?
– Az értékelés azt jelenti, hogy bemutatjuk a projektet, valamint értékeljük a produktumot és a munkafolyamatot. Egy összetett folyamatról van szó, amit szintén előre meg kell határozni. Tudnunk kell, hogy mi alapján fogunk tudni értékelni: milyen lett a produktum, milyen tanulási folyamatok zajlottak le, hogyan alakult a csoporton belüli együttműködés. Az osztályozás sokkal nehezebb, mint egyébként, hiszen a különböző szempontok alapján történt értékelést valahogy át kell alakítani érdemjeggyé.
Mennyiben jobb a projektoktatás a hagyományos tanításnál?
– Maga a motiváló hatás nagyon értékes lehet, hogyha megfelelően vezeti végig a tanár a folyamatot. A munkamódszer nagyon nagy teret ad a kreativitásnak, a fantáziának. A gyerekek megláthatják, hogy a dolgok összefüggnek egymással, és a tantárgyaik nem csak egymáshoz, de a való élethez is kapcsolódnak. Sokszor tantárgyakon belül gondolkodunk, pedig tudjuk, hogy a kémia, a matematika és a fizika nagyon szorosan kapcsolható például a földrajzhoz vagy a magyar nyelvhez. Ezeket az átjárhatóságokat kellene először egy kicsit erősíteni, és azt megértetni diákkal és tanárral egyaránt, hogy egy témán belül sok mindent meg lehet tanulni, ha rendszerben tudunk gondolkodni. Az ilyen jellegű tanulásszervezés sokkal több munkát igényel a tanár részéről, és más hozzáállást. A sikeresség pedig teljes egészében a pedagógusok hozzáállásán múlik.
Volt-e továbbképzésben részük a tanároknak?
– Igen, volt egy kétnapos képzés matematikából, anyanyelvből és biológiából. Itt magát a projektoktatást vettük át, hogy az hogyan alkalmazható egy iskolai órán. Emellett foglalkoztunk a tervezéssel is: hogyan néz ki egy óravázlat, mik a követelmények, milyen egy új tanterv, hogyan építhető ez föl úgy, hogy a kimenetelre helyezzük a hangsúlyt.
A tanárok hogy fogadták a projektoktatás bevezetését?
– Ez is egy újdonság, ennek megfelelően fogadták. Bele kell rázódni, meg kell ismerni a módját. Az nem biztos, hogy mindig van lehetőség részletekbe menően fölépíteni a projektet, de minden tanár tudja a maga módján használni. Ráadásul ez nem egy új dolog: én matematikatanárként az adatok ábrázolásának tanítását projektumként is meg tudom valósítani. Például három csoportban megmérik a hőmérsékletet reggel, délben, este, majd egy órán lerajzolják a diagramokat, és bemutatják az eredményeket. Ez így beleférhet egy tantárgyba, de az is jó, ha a tanár kiad egy témát, és a gyerekek dolgoznak rajta, majd órán bemutatják, mit tanultak. Ennél nagyobb volumenű projektek is megvalósíthatók: meghatározunk egy témát, és ezt a gyerekek akár több tantárgy szempontjából is feldolgozzák, majd bemutatják. Ilyen volt például a Tisza projektumunk. Ehhez a témához mindenféle tantárgyon keresztül hozzá lehet szólni.
Hogy közelítették meg az egyes tantárgyak a Tiszát?
– Matematikából a tanárnő a diákjaival együtt ötven évre visszamenőleg megnézte a Tisza állását, és diagramként ábrázolták, hogy hogyan változott a folyó állása. Biológiából az élővilágot tanulmányozták, magyar nyelvből A Tisza című verset dolgozták föl. Tehát a legkülönbözőbb tantárgyak tudtak ehhez kapcsolódni.
