Szerbiában, Montenegróban és Bosznia-Hercegovinában a felsőoktatás pénzhiánytól szenved, ugyanakkor egyesek számára – a tanulással járó borsos költségek miatt – elérhetetlen a felsőoktatás. Az anyagi okok jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz is, hogy az egyetemi hallgatók nagy hányada elálljon a tanulmányok folytatásától. Ez az oktatási minisztérium által tegnap szervezett sajtótájékoztatón hangzott el, ahol Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Szerbia felsőoktatásának fenntartható és egyenjogú finanszírozására irányuló, úgynevezett FINHED projektum eredményeit mutatták be. Srđan Verbić oktatási miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy a kidolgozás alatt levő új felsőoktatási törvény igazságosabb felsőoktatási rendszer működését teszi majd lehetővé. Mint mondta, lineáris finanszírozási rendszer bevezetésére lenne szükség, amely figyelembe venné a hallgatók gazdasági és szociális hátterét.
A FINHED projektumot 2012 októberében kezdték el, és ez év áprilisáig tart. Ez alatt az idő alatt elemezték a rendszerbeli és intézményes finanszírozást, valamint figyelemmel kísérték, hogy a felsőoktatás mindenki számára egyformán elérhető-e. E felmérés során megvizsgálták a felsőoktatás szociális viszonylatait is, amiből feltérképezhették Szerbia, Montenegró és Bosznia-Hercegovina egyetemi hallgatóinak társadalmi jellegzetességeit is. A négyéves projektumot két fázisban valósították meg. Az első fázisban az adatok begyűjtésén, valamint az elemzések elkészítésén volt a hangsúly, a második fázisban pedig olyan rendszereket dolgoztak ki, amelyek fenntartható finanszírozást valósíthatnak meg és mindenki számára elérhetővé tennék a felsőoktatást.
– Hogy igazságos felsőoktatási rendszert működtethessünk, figyelembe kell vennünk a hallgatók szociális-gazdasági státuszát. Ez nemcsak a hallgatók számára fontos, hanem mindenki számára, hiszen nemcsak a nagyvárosok hallgatói folytathatják tanulmányaikat, hanem mindenkinek elérhetővé kell tenni a felsőoktatást – emelte ki Verbić. Hozzátette, olyan lineáris finanszírozási rendszerre van szükség, amely szerint a tanulmányok során felmutatott eredmények és a befektetett szorgalom alapján kaphatnának támogatást az állami költségvetésből. – Az igazságosabb rendszer érdekében nem kellene megtartanunk a bináris modellt, ahol egyeseknek az állami költségvetésből teljes mértékben finanszírozzák a tanulmányi költségeit, és vannak olyanok, akik teljes egészében maguk fizetik ezeket – mondta.
Az elemzésekből kiderül, hogy Montenegró GDP-jének 1,1 százalékát, míg Szerbia GDP-jének 0,3 százalékát szánják a felsőoktatásra, a magánforrásokból származó, felsőoktatásra szánt hozzájárulás összege ismeretlen, mégis tudni lehet, hogy a felsőoktatási intézmények pénzforrásának legnagyobb hányadát a tandíjak jelentik. Nagyon kis számban valósul meg az egyetemi hallgatók direkt támogatása, amihez jelentős mértékben hozzájárul a tanulmányi eredmény és az egyetemi évek száma is. A tandíjak bevezetése felborította az igazságosság elvét, hiszen a felsőoktatási intézményeket nem támogatja kellő mértékben a pénzelési politika. Másrészről pedig több esetben a felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban levő törvények még nincsenek összehangolva. Sőt az oktatás és a gazdaság, valamint a magánszektor közötti együttműködés nagyon alacsony szinten van, korlátozott, és csak a technológia fejlesztésében érhető tetten igazán.
Az egyetemi hallgatók átlagéletkora 23 év, ami azt jelenti, hogy viszonylag időben fejezik be egyetemi tanulmányaikat a fiatalok. Csupán 6 százalékuk 30 éven felüli, ami arra is utal, hogy az egyetemi alapképzés után többen is folytatják tanulmányaikat a későbbiekben is, mégis az az adat, hogy a 30 éven felüli egyetemi hallgatók mintegy 5 százaléka mind a mai napig az egyetemi alapképzést végzi.
Megvizsgálták a hallgatók szüleinek végzettségét is. Kiderült, hogy az egyetemi hallgatók szüleinek többsége nem rendelkezik egyetemi, főiskolai diplomával, több mint fele középiskolai végzettséggel rendelkezik és a munkásosztályhoz tartozik.
– Azok a hallgatók, akiknek szülei egyszerűbb munkakört töltenek be, kisebb eséllyel iratkoznak be felsőoktatási intézménybe – emelte Jasminka Čekić Marković, a Oktatási Politikáért Központ igazgatónője, ismertetve a felmérés eredményeit.
Az egyetemi hallgatók több mint fele a szüleivel él. A szakközépiskolát végzett hallgatók közül többen az egyetemi tanulmányaik során saját keresetükből próbálják fenntartani magukat, a hallgatók nagy hányada így is a szülei támogatásából él. Csupán a hallgatók 10 százalékának nincsenek anyagi nehézségei, ugyanakkor körülbelül ennyien küzdenek megélhetési gondokkal, mindenek előtt azok, akik önállóan tartják el magukat, derült ki abból a felmérésből, amelyben 3991 egyetemi hallgató vett részt.
Nemcsak az anyagi nehézségek, hanem sokszor a krónikus betegségek, vagy más jellegű egészségügyi rendellenesség is kihatnak arra, hogy Szerbiában a fiatalok egyetemen folytatják-e a tanulmányaikat. Többen hátránynak tekintik betegségüket a tanulmányok során.
Szerbia oktatásfejlesztési stratégiája, ami 2020-ig szól, a felsőoktatásba való beruházást a jövőbe való beruházásként emeli ki. Mindenekelőtt a kreatív, innovatív és a felelősségteljes felsőoktatást helyezi előtérbe, hiszen, mint arra a stratégia rámutat, csak az ilyen rendszerből kikerült szakemberek tudnak hozzájárulni az ország gazdasági fejlődéséhez, valamint a munkanélküliség csökkentéséhez.
Sajnos azonban azok többsége, akik Szerbia területén fejezik be egyetemi tanulmányait, a határon kívül keresnek munkalehetőséget.
