Az Újvidéki Egyetem hallgatói és az Egyetemista Mozgalom tagjai legutóbbi, november 1-jén megtartott tüntetésükön a felsőoktatás feltételeinek javítását, elsősorban a kötelező költségek – a felvételi vizsga, a szemeszterhitelesítés, a vizsgabejelentés, az adminisztratív kiadások, a könyvtár- és olvasóterem-használat, a különféle igazolások és diplomák díjainak – eltörlését követelték. A tüntetésen az egyik transzparensen az volt olvasható: „Dolgoznunk kell, hogy tanulhassunk”. Ennek nyomán igyekeztünk utánajárni, mennyire gyakori, népszerű a diákmunka az egyetemi hallgatók körében.
Az egyetemi hallgatók főként a szülők tehermentesítése és a saját igényeik kielégítéséhez szükséges anyagi feltételek megteremtése miatt kezdenek el dolgozni. Újvidéken több olyan szervezet is működik, ami a felsőoktatásban részt vevő hallgatók számára munkát közvetít. Az ilyen szervezetek elsődlegesen arra törekszenek, hogy a diákok gyorsan, egyszerűen és a megfelelő jogi keretek között kapjanak munkalehetőséget, illetve a munkáltatók is könnyebben rátaláljanak a nekik megfelelő munkaerőre. Zoran Vranješević, az Omega Deal egyetemista szövetkezet elnöke elmondta, céljuk a hatékony közvetítés, melynek során a munkáltatók igényeiknek megfelelő profilú fiatalokat juttatják munkához. Tapasztalata szerint lehetséges egyidejűleg tanulni és dolgozni, ugyanis részmunkaidős állásokat kínálnak a fiataloknak. Évente közel 1000 hallgató veszi igénybe a szolgáltatásukat, a legnépszerűbb munkák nemenként változnak: a lányok körében elterjedtebbek a különféle hostess állások, a fiatal férfiaknál pedig a könnyebb fizikai munkák, mint a költöztetés, valamint a ki- és berakodás.
Az Újvidéki Egyetem hallgatói megosztották velünk a diákmunkára vonatkozó személyes tapasztalataikat:
Oláh Csongor (25, biológushallgató, Természettudományi-matematikai Kar) a saját anyagi helyzetének javítása érdekében sokféle munkát vállalt már egyetemi évei során: 2010-ben tagosodott a VaMaDisz-be, ahol aktivistaként az elvégzett feladatokért kapott honoráriumot, de beletanult a pincérkedésbe és a programszervezés alapjaiba is. Jelenleg pincérként dolgozik az Újvidéki Színház Művészklubjában. Elmondása szerint diákmunkát közvetítő szervezetek segítsége nélkül is lehet találni, a hangsúly a részmunkaidőn van, hiszen így is be kell járni az egyetemi előadásokra.
Vass Szabolcs (24, grafikushallgató, Művészeti Akadémia) az alapképzés harmadik évének végén kezdett el dolgozni, mert Újvidéken akart maradni a nyári szünet folyamán is. Ebben az időszakban az állam nem folyósít támogatásokat, ezért ő is munka után nézett. Tanulmányai végén kipróbálta a Work and travel programok egyikét, melynek révén eljutott az USA-ba és Alaszkába. Az ilyen utazások időszakában a hallgatók szüneteltetik tanulmányaikat, ennek következtében Szabolcs jelenleg is abszolvens. A bolognai rendszer megköveteli a legalább 90 százalékos aktív jelenlétet, ami különösen érvényes a Művészeti Akadémiára, ahol a gyakorlati tantárgyaknak kiemelt jelentőségük van a képzésben, így a munkavállalás helyett inkább az ösztöndíj-lehetőségeket keresik a diákok. A fiatal grafikus jelenleg Erasmus+ ösztöndíjjal Pécsett tartózkodik.
Ristić Anita (23, magyar szakos hallgató, Bölcsészettudományi Kar) az alapképzés végén, negyedéves hallgatóként vállalt először komolyabb munkát, mivel tudta, hogy abszolvens lesz, ezalatt pedig szeretett volna valami hasznosat csinálni. Ismerősökön keresztül próbálkozott, a diákmunka-közvetítőt ugyanis nem érezte megbízhatónak. Olyan állást keresett, ami valamilyen szempontból kapcsolódik a tanulmányaihoz: először a rádióban volontőrködött, majd pultos és pincér volt a színház Művészklubjában, ahol időnként most is besegít. A Work and travelt nagyon jó lehetőségnek tartja, szeretné kipróbálni, ám a szükséges papírok beszerzése nagy anyagi befektetést igényel.
Varga Zoltán (23, asztrofizika szakos hallgató, Természettudományi-matematikai Kar) számára az MNT ösztöndíja elég, hogy fedezze a szállását az Európa Kollégiumban, a tanulmányi költségeket és a menzán való étkezést. A kollégium előtt lakásban lakott, ekkor még aktívan birkózott, sportolói ösztöndíja fedezte kiadásait. Két éve aktív tagja a Vajdasági Magyar Diákszövetségnek, ahol számos program megvalósításában vesz részt, ilyen például a Felsőoktatási Tájékoztató Körút. Az ezért kapott honorárium inkább kiegészítő bevételnek fogható fel, elsősorban a tapasztalatokért és a céljaiért vállalja a diákszövetségi munkát. Nyáron ösztöndíj híján alkalmi munkát végez, ami a nyári költőpénzt biztosítja.
