Amikor az oktatási miniszter egyeztetett a nemzeti tanácsok képviselőivel, ígéretet tett arra, hogy részletesen áttanulmányozza munkatársaival az átadott dokumentációt, és a lehetőségeikhez mérten fognak dönteni a hálózat bővítéséről. A Magyar Nemzeti Tanács 13 szakirány esetében kérte, hogy ezek kerüljenek vissza a középiskolai hálózatba. Az oktatási minisztérium honlapján még nem kék, hanem piros betűkkel szerepel, és nem nyitható meg a középiskolai hálózat módosításai elnevezésű dokumentum, ez azt jelenti, hogy a minisztériumban most dolgoznak a változtatások, módosítások beiktatásán. Ebben semmi különös nincs, hisz az elmúlt 20–25 évben, miután májusban – sőt, volt rá példa, június legelején – megjelent a minisztérium hivatalos pályázata, és ezt követően került sor különböző módosításokra. A legemlékezetesebb 2014 nyarán a zentai gimnáziumban még egy magyar osztály megnyitásának utólagos engedélyeztetése, amely harcban Vicsek Annamária még VMSZ-es parlamenti képviselőként vett részt, de más példákat is tudnánk említeni az elmúlt 5-6 év gyakorlatából is. Most Vicsek Annamáriától, az oktatási minisztérium államtitkárától azt kérdeztük, hogy hol tart a minisztériumi elbírálás. Miben különbözik ez az év e tekintetben az előzőektől? A minisztériumnak meddig kell meghoznia a döntését, hogy mely osztályok megnyitását engedélyezi még, mikor mondhatjuk, hogy nem „futott ki” az időből?
– Az elmúlt évekhez képest valóban nem késünk. Sőt, a korábbi gyakorlathoz viszonyítva jelentős előrelépésnek érzem, hogy a végleges döntés meghozatala előtt a minisztérium középiskolai oktatással megbízott szektora és a tartományi oktatási titkárság munkatársai Nyilas Mihály titkár úrral az élen egy egész napos egyeztetés keretében részletesen, iskoláról iskolára haladva átfésülték a listát, és már ebben a körben sok javítás és pontosítás történt, így a megfelelő határidőben megjelentetett középiskolai beiratkozási lista már javarészt egy leegyeztetett és átfésült lista volt. További fontos előrelépés a korábbi gyakorlathoz képest az az egyeztetés, amelyre a múlt hét folyamán került sor a kisebbségi nemzeti tanácsok képviselőivel, így a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnök asszonya, Jerasz Anikó is részletesen ismertethette a magyar tannyelvű középiskoláknak, illetve szakoknak, osztályoknak a listáját, amelyek jóváhagyása a vajdasági magyarság szempontjából fontos lenne még.
A honlapon pirossal jelölt, még meg nem nyitható lista véglegesítése június 24–25-e előtt kell, hogy megtörténjen, hiszen a záróvizsgák lezárása után a leendő középiskolások ezen a két napon, az első beiratkozási körben jelölhetik be rangsorolva a kívánságukat. Az első beiratkozási kör után a számítógépes rendszer osztja szét a tanulókat a kívánságuk alapján – elegendő pontszám esetén – a választott iskolába. A gyakorlat azt mutatja, hogy a tanulók mintegy 90 százaléka az első helyen választott középiskolába jut be ilyen módon. Ezt követően lesz még egy második kör, július 4-5-én, amikor az üresen maradt helyekre lehet beiratkozni, vagy átiratkozni. Még augusztusban is van mód a választásra, vagy a döntés módosítására. Ekkor iratkoznak be azok a gyerekek is, akik korábban pl. betegség vagy más okból nem tudtak felvételizni. Ekkor van mód pótfelvételire is, és megfelelő pontszám esetén bekerülhetnek a még fennmaradt, üres helyekre. Augusztus elsejét követően a minisztérium már nem módosíthat a beiratkozásokon. Ekkor az igazgató döntésén múlik, hogy felvesz-e, vagy átvesz-e másik iskolából tanulót, de ezt csak akkor teheti meg, ha az osztály létszáma így nem haladja meg a megengedettet, azaz, ha még van szabad hely az adott osztályban.
A tizenhárom jóvá nem hagyott osztályra irányul a figyelem – hisz ez az égető, megoldásra váró probléma –, ám ne feledjük, Vajdaságban a mintegy 1800 nyolcadikost 2050 férőhely várja magyar nyelvben Bácskában és Bánátban. A minap feltűnt, egy műsorban a pályaválasztásról nyilatkozó nyolcadikosok közül ketten-hárman is úgy fogalmaztak: ha megnyílik magyarul, ha lesz magyarul… holott a különböző középiskolák a nyílt napokon, iskolabörzéken épp a szakok gazdag, színes választékát igyekeznek bemutatni a nyolcadikosoknak.
– Idén először történt meg, hogy amikor a minisztérium döntött a jóváhagyandó szakok mellett, figyelembe vették a munkaerőpiacot, a regionális gazdasági szükségleteket, amit azért tartok fontos előrelépésnek, mert így valóban a tanulók jövője kerül előtérbe, és nem pedig a meglévő iskolák létezése. Az elmúlt évek során az oktatáspolitika meglehetősen intézményközpontú volt. Tehát az volt az elsődleges szempont, hogy az iskolák megmaradjanak, a tanárok ne maradjanak munka nélkül. Így országszerte rengeteg olyan kis létszámú osztály működik – és itt most nem a kisebbségi osztályokra gondolok elsősorban –, amelyek az államnak rengeteg pénzbe kerülnek. A Nemzetközi Valutaalap meglehetősen szigorúan követi figyelemmel az államigazgatás, így az oktatási szektorban elvárt észszerűsítések és megtakarítások megvalósítását, ezért ennyire nehéz – bármekkora jóindulat mellett is – sokféle osztály megnyitását jóváhagyni. A NVA ugyanis nagy megtakarítást vár az államtól a nem népszerű, nem gazdaságos szakok bezárása által. A 23-as tárgyalási fejezethez kapcsolódó Kisebbségi cselekvési terv szerencsére elég támpontot nyújt a számunkra ahhoz, hogy a kisebbségi tannyelven működő osztályok, így a magyar középiskolai osztályok esetében is nagyobb engedményeket követelhessünk, mint a többségi nyelvű középiskolákban.
Ön hogyan érzi, mennyire elégítik ki a magyar nyolcadikosok igényeit a megnyíló szakok? Mi szól az mellett, hogy nem Szegeden, Baján, Kiskunhalason, hanem itthon érdemes nyolcadik után továbbtanulni?
– A szülőföldön való boldogulásnak az az egyik legfontosabb feltétele, hogy egy középiskolás tovább tudjon tanulni, vagy olyan szakmát kapjon a kezébe, amellyel itthon, a Vajdaságban el is tud helyezkedni. Pontosan ezért harcoltam keményen azért, hogy a zentai Egészségügyi Középiskolában a hároméves egészségügyi ápoló szakirány helyett inkább még egy négyéves szak nyíljon meg. A hároméves egészségügyi ápolók ugyanis sem továbbtanulni nem tudnak, sem pedig a szülőföldön elhelyezkedni (kórházakban, egészségházakban csak négyéves szakkal helyezkedhetnek el), így valójában külföldre termeltük volna az ápolókat, amit semmiképp sem támogathatunk. Ezért tartom fontosnak a Vajdasági Magyar Szövetség államtitkári jelenlétét az oktatási tárcában: ezt a módosítást még a pályázat megjelenése előtt sikerült megoldani.
A minisztérium honlapján szerepel, hogy a 2016/17-es tanévben mely szakra hányan iratkoztak be. Ebből látszik, hogy a most jóvá nem hagyott szakok között van olyan is, amely iránt tavaly a vártnál kisebb volt az érdeklődés, holott néhány éve még az egyik ilyen, szabadkai szak esetében nem hivatalosan háromszoros túljelentkezést emlegettek. Nehéz magyarázatot találni erre… Mekkora az esély arra, hogy a most kért magyar nyelvű szakokat, illetve ezek egy részét jóváhagyja a minisztérium?
– Minden évben vannak népszerű és kevésbé népszerű szakok. Olykor igen nehéz magyarázatot találni arra, hogy egyes szakokat miért nem választják szívesen a diákok, pedig tudjuk, hogy az elhelyezkedés szempontjából előnyös lenne. Ilyen például a futaki mezőgazdasági iskola. Hiszen vajdaságban sok magyar család foglalkozik mezőgazdasággal, így azt gondolnánk, a családok számára fontos lenne az utánpótlás. Valójában az a gond, hogy ha egy tanévben kevés a jelentkező egy szakon, akkor a következő tanévben kisebb az esély, hogy a minisztérium jóváhagyja. Pontosan ez történt Futakon: tavaly csupán 8 tanuló járt a futaki iskolába, idén az első körben pont a tavalyi kis létszám miatt nem lett jóváhagyva. Az idén 15 család jelezte, hogy oda szeretnék beíratni gyermeküket, és ez elég erős indok volt a miniszter felé, hogy a második körben talán reménykedhetünk a jóváhagyásában.
Azt hiszem, a szerb nyelvű kínálathoz képest nem mondható rossznak a magyar nyelven felkínált szakok száma. Ráadásul vannak olyan iskolák, amelyek nagy múlttal rendelkeznek, és a vajdasági magyar középiskolai hálózat erős bástyái. Ezért fektettünk nagy hangsúlyt a belső egyeztetések során például a szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumra, ahol a társadalmi-nyelvi szak jóváhagyása lenne nagyon fontos, a Vegyészeti-Technológiai Iskolára, ahol a gyógyszeripari-technikus szakban reménykedem, valamint a Zentai Gimnáziumra, ahol a jóváhagyott általános-, illetve társadalmi-nyelvi szak mellett nagyon bízom még egy osztály jóváhagyásában. A Szabadkai Zeneiskolában sajnos a képességfelmérő felvételire nem jelentkeztek elegen. Nem tudom, ez valóban a csekély érdeklődés miatt volt-e, vagy a tanulók nem láttak esetleg olyan szakot a megjelentetett listán, amelyet választottak volna, és ezért álltak el a felvételitől. Pedig, ha bejutottak volna, akkor most még lehetett volna alakítani az engedélyezett szakok átcsoportosításán. A zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium körüli gond, úgy tűnik, meg fog oldódni, hiszen a miniszter rábólintását követően 9 tanuló felvételizett Újvidéken számítástechnikából, és minden bizonnyal jóvá lesz hagyva, ha a másik, a matematikai felvételit sikeresen letett tanulók közül néhánnyal sikerül kipótolni legalább 15-ig az osztálylétszámot – természetesen úgy, hogy ez az átcsoportosítás ne menjen a másik osztály fennmaradásának a kárára, tehát ott is legyen meg legalább 15 tanuló, ami kisebbségi osztályok esetében a minimum a jóváhagyáshoz.
