A Boldogasszony Iskolanővérek magyarországi rendtartománya IV. évi konferenciáján, amelyet első ízben Vajdaságban szervez, a magyarországi és határon túli résztvevők, szerzetesnővérek és pedagógusok három nap nemcsak előadásokon és műhelymunkákban vesznek részt, hanem új ismeretekben gazdagodnak, új barátságokra tesznek szert, miközben megismerik a Délvidéket, a történelmi múltukat, a történelmi örökségüket.
– Amikor a konferenciára való felkérést a Boldogasszony nővérektől megkaptuk, nem annyira a témája, a Küldetésem van, ragadta meg a figyelmemet, hanem az, hogy 420 pedagógus fog ebben részt venni, 100 vajdasági, 200 magyarországi, továbbá még Erdélyből is csatlakoztak – mondta Paskó Csaba kelebiai plébános, az MNT Végrehajtó Bizottságának a tagja. – Számomra nagy kérdés volt, hogy 420 embert hogyan lehet óramű pontossággal mozgatni. Most azonban csodálattal tölt el, hogy a fantasztikus konferencia programja reggel óta tökéletesen valósul meg. Nyilván e mögött az iskolanővérek tudása, előkészületi munkája van, s ebbe belevonták a Magyar Nemzeti Tanácsot is. Jerasz Anikó és Petkovics Márta kolléganők munkáját dicséri ez a hihetetlen, komoly szervezés.
Ahhoz, hogy a fiataljainkban felelősséget ébresszünk, hogy elkötelezve érezzék magukat akár szülőföldjük iránt, akár anyanyelvük iránt, akár a keresztény európai gyökerek iránt, ehhez nem elegendő magyar nyelven tanítanunk, hanem hiteles emberként kell a felnövekvő generáció elé állni, mert a gyerekeknek nem lehet eljátszani a jó pedagógust. A gyerekeknek értéket átadni, a fiatal generációt alakítani csak azok a pedagógusok képesek, akik a mindennapi feladatukat nem a kenyérkereset szükséges rossz oldalaként élik meg, hanem alapvetően hivatásként, küldetésként, elhivatottságként élik meg. Ez különösen fontos Vajdaságban, de ugyanúgy fontos Európa bármely más országában akkor, amikor Európa kríziseket él át, elsősorban önmaga értelmezése, a gyökereinek a megértése terén. A 21. században az elhivatottság megélését, a mindennapokban való aprópénzre váltását mondjuk, kérjük. Az elköteleződni tudás, hivatásvállalás szempontjából nagyon fontos szerepe van egyrészt a családnak, a családban megélt identitástudatnak. Ezen a konferencián ezt mi alapvetően a pedagógusok szempontjából figyeljük. Ezért is lettek meghívva a mi száz pedagógusunk közül a hitoktatók, a magyar nyelv és irodalom tanárai, a történelemtanárok…
A résztvevő pedagógusok közül többen osztották Csaba atya véleményét, hogy a pedagógiai munka küldetésként való megéléséről szólt a reggeli szentmise, és erről szóltak a találkozások. A szervezésből sugárzott a nővérek elhivatottsága. Hasonló lelkesedést tapasztaltak Nagybecskereken, a székesegyházban tartott három előadásban, Német László püspök pedig szép útravalóval, áldással indította el a konferencia résztvevőit Újvidékre.
A pedagógusok és nővérek ellátogattak Nagybecskerekre, Aracsra, Péterváradra, kirándulnak Galambócra a Vaskapuhoz, megtekintik Belgrád nevezetességeit és a Tarcal-hegy (Fruška gora) ortodox kolostorait.
A Juhász zenekar fellépése és Mauer Oszkár borászati előadása volt előirányozva a kedd esti programban. A Péterváradi vár teraszán szervezett esti találkozó örömébe azonban üröm is vegyült. Még a program „töredékes” lebonyolítását is nehezítette a vendéglő tulajdonosa.
– Szerettünk volna egy olyan estét, amelyen a csapatunk jobban összemelegszik, eszünk, iszunk, táncolunk, együtt zenélünk, kicsit még mulatozunk is – szolgált magyarázattal dr. Tornay Krisztina Petra nővér, a konferencia szervezője. – Többek között egy kis színdarabot akartunk bemutatni. Kis tánc sikerült, énekelünk, és volt borkóstoló. Azzal jöttünk Vajdaságba, hogy megtapasztaljuk, itt mi van. Nem úgy valósult meg a program a Péterváradi vár teraszán, mint ahogy szerződésben megállapodtunk erről. Ezen nem háborodok fel, és nem általánosítok, hanem azt mondom: ez most itt így (nem) ment. Némi egyességre tudtunk jutni, valamit sikerült a műsorból „megmenteni”. Nekem a küldetésem a programot létrehozni, védeni, mederben tartani, hogy a lehető legtöbbet bele tudjunk tenni abból, amit terveztünk. Érdekes, mennyire különbözünk egymástól. Látjuk, miben vagyunk erősek, s miben gyengék.
Petra nővér, noha nagyon fáradt volt, sugárzott belőle az öröm, mert jó ügyet szolgál: a képzőkonferencia több szinten segíti a pedagógusokat a fejlődésükben, elmélyülésükben, kibontakozásukban, küldetésük megerősödésében.
Mindenki, aki ott ült a Péterváradi vár erkélyén, látta, egyes helyzetekben mennyit kell küszködni még a cél töredékes megvalósításához is. A képzőkonferencia szervezőitől valamennyien kitartást és találékonyságot tanultunk.
