A Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért díj 2013 tavasza óta ad lehetőséget a tehetséggondozásban kiemelkedő munkát végző magyarországi és határon túli pedagógusok elismerésére. Ebben a díjban részesült többek között dr. Muhi B. Béla egyetemi docens. Beszélgetésünk alatt próbáltunk fényt deríteni a tehetséggondozás jelenlegi helyzetére, annak fontosságára, valamint a tehetségekkel való munka nehézségeire, illetve más jellemzőire.
Először is, meséljen egy kicsit a díjról!
– A Bonis Bona nevet viselő díjban részesültem, annak is harmadik kategóriájában, a tehetségsegítő kategóriában kaptam elismerést. Ez nem mentori díj, hanem azok számára előrelátott kitüntetés, akik például diákversenyek lebonyolításában, szervezésében vették ki a részüket. Évek óta tevékenykedem már e téren, és valószínűleg ezért is terjesztettek fel erre a díjra.
Mint említette, kiváló tehetségsegítő kategóriában kapott elismerést. Ez azt jelenti, hogy legalább öt tanéven át végzett áldozatos munkát tehetséggondozó műhelyek működtetésében, tehetséghálózat-fejlesztő munkában, illetve egyéb tehetségsegítő szervezői feladatokban. Ez az ön esetében konkrétan mit takar?
– Konkrétan ez az én esetemben azt jelenti, hogy például a Vajdasági Diák Menedzsment Bajnokság ötletadója és főszervezője vagyok, amely az egyetlen vajdasági magyar nyelven folyó verseny, amely a közgazdasági és kereskedelmi középiskolákban tanuló magyar ajkú diákok számára nyújt lehetőséget tudásuk megmérettetésére. Az idén első alkalommal került megrendezésre a Vajdasági Fogyasztóvédelmi Diákverseny, amelynek társszervezője vagyok. Ez egy eléggé felkapott tematika az utóbbi időben, és ez az egyetlen ilyen jellegű tartományi rendezvény, amely magyar nyelvű. Tulajdonképpen mindkét esetben hiánypótló rendezvényekről beszélhetünk, hiszen ehhez hasonló versenyek léteznek nálunk köztársasági, tartományi és iskolákon belüli szinten, viszont magyar nyelven nem volt példa ilyen versenyekre, egészen létrejöttükig. Valószínűsítem, hogy egyebek között ezért is részesültem az elismerésben. Ezenkívül aktívan részt veszek a GENIUS versenyeinek szervezésében és a TUDOK versenyek lebonyolításában is.
Aktív tagja a GENIUS tehetséggondozó mozgalomnak. Mit jelent konkrétan ez a mozgalom a tehetséggondozás szempontjából a leendő természettudományos értelmiségi, kutatói réteg kinevelésében?
– A GENIUS által szervezett versenyek tulajdonképpen kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy a középiskolások első ízben kipróbálják magukat a kutatómunka terén. A lényeg ez esetben az, hogy először végezhet kutatómunkát, amely aztán meghatározó benyomást is gyakorolhat a diákra, amely majd a tudományok felé fordíthatja az érdeklődését, mondjuk a pályaválasztás során. A GENIUS-nak ezenkívül van még egy pozitívuma, hogy a tanároknak is alkalma nyílik tapasztalatcserére, valamint új ismeretek megismerésére, amelyeket ezután kamatoztatni tudnak a tantermekben az órák során.
Mennyire tartja nehéznek a tehetségekkel való munkát? Gondolok itt arra, hogy a fiatal tehetségek körében zömmel vannak olyanok, akik a legnagyobb jóakarattal fogalmazva is lusták. Ez mondjuk mennyire gyakori jelenség a felsőoktatásban?
– Elmondható az, hogy minden diák tehetséges. A titok abban rejlik, hogy rájöjjünk, mi az, amiben kiemelkedő teljesítményt tud nyújtani. Ezenkívül ezt a tehetséget gondozni, ápolni is kell, nem elég csak megállapítani, hogy létezik. Megjegyzem, hogy a tehetségekkel való munka nem könnyű, hiszen pluszenergiákat, felkészülést igényel mind a diák, mind a tanár részéről. Tudni kell kibontakoztatni a diákot. Itt jut nagyon fontos szerephez a tanár. A felsőoktatásban is folyik jelentősebb tehetséggondozás. Én az egyetemen igyekszem az előadások alatt minél jobban megismerni a diákokat, kipuhatolni azokat a területeket, amelyek iránt a legnagyobb érdeklődést mutatják, és így tudok emelt szinten foglalkozni velük. Többször készítettem fel diákjaim nemzetközi megmérettetésekre, és elég jelentős díjakban részesültek. Ebből látszik, hogy a felsőoktatásban is helye van a tehetségekkel való foglakozásnak, hiszen itt is megvannak azok az emberek, akik ki tudnak emelkedni szorgalomban, hozzáállásban. Ugyanakkor a tanárnak is egy igen kellemes érzés, amikor megpillantja a diákjai által bezsebelt díjakat az egyetem vitrinjében, illetve a falakon. Ekkor jön rá az ember, hogy érdemes a diákokkal foglalkozni, a tanárok ugyanis ezt nem anyagi juttatásért, hanem szeretetből csinálják. Mint említettem, a tehetséggondozásban kulcsfontosságú szerepet kap a tanár. Rajta múlik, hogy ki tudja-e hozni a diákban rejlő képességeket, hiszen ha a tanár passzív, és az kötelezettségein kívül mást nem tesz, a diák nem fogja megcsillogtatni tehetségét. Mondjuk miért van az, hogy egy adott iskola sikeres, több versenyt is megnyertek a diákok, egy másikban pedig semmi sem történik-e téren? Ott a tanárok áldozathozó-készségén múlik a dolog, hiszen nem lehet elmondani, hogy A iskolába az okos gyerekek járnak, B iskolába pedig a buták. A másik probléma pedig, hogy hogyan lehet rávenni a tanárt, hogy anyagitöbblet-juttatás nélkül is bent maradjon órák után még a diákokkal foglalkozni, saját energiáját, szabadidejét belefektetve egy ilyen materialista világban?
Ön szerint milyen állapotban van jelenleg a vajdasági magyar tehetséggondozás? Ezenkívül mennyire tarja fontosnak a magyar nyelven folyó emelt szintű műhelymunkákat?
– Bátorító dolog az, hogy az utóbbi időben egyre több ilyen jellegű rendezvényekkel gazdagodik a vajdasági paletta, a már régiek mellett egyre több új verseny üti fel a fejét nálunk. Tehát folyamatosan javul ez a tendencia, ugyanakkor szélesedik a spektrum is, hiszen egyre több tan-, illetve kutatási terület képviselteti magát. A probléma ott van, hogy szegényes a szakirodalom, kevés olyan konferenciát szerveznek, amelyek erre a témára fókuszálnak. Kevés olyan alkalom nyílik arra, hogy a tanárok képezzék magukat a tehetséges diákokkal való további eredményes munka érdekében. Jelen pillanatban jómagam is készülök egy szakirodalmi kiadvány megjelentetésére. A tehetséggondozó műhelymunkáknak pedig óriási jelentősége van a diákok és a tanárok szempontjából is, hiszen alkalom nyílik az ismereteik, tapasztalatik szélesítésére. Ugyanakkor, a vajdasági diákok tulajdonképpen előnyös helyzetben is vannak, hiszen munkáikat két nyelven is versenyezhetnek, profitálhatnak az anyanyelv és a környezetnyelv használatából e téren is. Sokkal kompetensebbé teszi ez őket, hiszen magyar, illetve szerb nyelven is versenyezhetnek, valamint ez segít a szakzsargon elsajátítását is mindkét nyelven.
Végül, amennyiben a vajdasági magyar tehetséggondozást említjük, édesapja neve gyakorlatilag (Muhi Béla) elkerülhetetlen. Tudatosan lépett a nyomdokaiba? Ami a tanítást illeti, mennyire merít apja megközelítéséből, illetve mennyire próbálja sajátosan alakítani stratégiáit e téren?
– Elsősorban a tanári géneket a szüleimtől örököltem, hiszen mindketten az oktatásban dolgoznak. Édesapám a természettudományokban dolgozik, én azonban a társadalomtudományokkal foglalkozom. Ugyanakkor a középiskolai oktatás helyett én inkább a felsőoktatásra koncentrálok, a tehetséggondozás tekintetében is ide helyezem a hangsúlyt. Végül is, elmondható, hogy nekem is szándékomban áll a tehetséggondozást megcélzó rendezvények népszerűsítése, illetve a meglevő ilyen jellegű versenyek korlátainak kitolása, nemzetközivé tétele.
Dr. Muhi B. Béla egyetemi docens (Educons Egyetem, Közgazdasági Kar), konzulens tanár (Budapesti Corvinus Egyetem. Kertészettudományi kar, Határon Túli Levelező Tagozat, Zenta)
– A Magyar Tudományos Akadémia (határon túli) köztestületi tagja
– A Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, a Pro Scientia Naturae Alapítvány és a GENIUS – a tehetséges diákokért mozgalom tagja,
– A Fókusz ismeretterjesztő és tudománynépszerűsítő folyóirat főszerkesztője,
– A Vajdasági Diák Menedzsment Bajnokság főszervezője, a Vajdasági Fogyasztóvédelmi Diákverseny társszervezője
– A Bonis Bona – Kiváló tehetségsegítő díj kitüntetettje
