Számos újvidéki egyetemista fejezte ki nemtetszését a szerbiai oktatásügyi minisztérium azon álláspontjával kapcsolatosan, hogy a tanári cím megszerzéséhez kötelező elvégezni a mesterképzést is. Sokak szerint ez pénzkidobás, illetve még egy módszer, amely lehetőséget biztosít az egyetemeknek arra, hogy még több pénzt sajtoljanak ki a hallgatókból. Az egyetemisták a Facebook közösségi oldalon már egy petíciót is elindítottak a jelenlegi határozat megdöntése ellen, és már több ezer támogatóra találtak. Egyes tanárok, egyetemi illetékesek is a hallgatók mellett állnak, míg mások más módszereket javasolnának mind nekik, mind az illetékes minisztériumnak, hogy megoldódjon a probléma.
Lapunk is utánajárt annak, hogyan is vélekednek a hallgatók és az egyetemi tanárok a felmerült problémával kapcsolatosan.
– Elsősorban azoknak pénzkidobás a képzés, akik nem szeretnék megcsinálni, viszont az összes tanár arra ösztönöz bennünket, hogy végezzük el, hiszen megkönnyítené az elhelyezkedésünket – meséli Huszka Zita újvidéki angol szakos hallgató. Úgy véli, hogy akinek a munkája függ a magasabb fokú képzéstől, akkor meg kell csinálnia, azonban arra is kitér, hogy nem a mesterdiploma kellene, hogy sorsdöntő legyen egy tanári állás betöltésénél.
– Tudok róla, hogy sok egyetemista tüntetett az új határozat ellen, elvégre befejezték a kötelező négy évet, kaptak egy diplomát, és mégsem taníthatnak. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy több személy is tevékenykedik tanárként az országban úgy, hogy még az az egy diplomája sincs, akkor jogos a felháborodásuk. Kissé problémás az is, ahogy a képzés zajlik. Többen megkérdőjelezték a kurzusaink stratégiáit, elsősorban a pedagógiai tantárgyak terén, amelyeket az utolsó évben hallgatunk. Az a probléma, hogy abból sem mind kötelező. Csak a mesteren lesznek olyan tantárgyak, amelyek úgymond megadják a szakmánk pedagógiai vetületének teljes képét, és ez egyeseknek érthetetlennek tűnik.
Sziveri István negyedéves német szakos hallgató az újvidéki bölcsészkaron. Szerinte a mesterképzés kötelezővé tétele inkább igazságtalanság, mintsem felesleges dolog.
– Elsősorban logikátlannak tartom azt, hogy befejezem az akadémiai alapképzést, diplomát kapok, viszont mégsem tudok vele elhelyezkedni tanárként, annak ellenére, hogy a négyéves program arra készített fel. Másodsorban pedig, vannak olyan hallgatók is, akik csak négy évet szeretnének befejezni, azok nem dolgozhatnak a szakmájukban. Előfordulhat az is, hogy egyesek anyagi gondok miatt képtelenek fizetni a tandíjat, és az egyetemmel járó költségeket, pláne akkor, ha nem az állam terhére tanulnak. Megjegyzem, az egyetem akkor sem egy olcsó mulatság, ha az ember állami költségvetésen tanul. Azt még hozzátenném, hogy én 2008 óta vagyok egyetemista, akkor még nem volt kötelező a mesterképzés, ez is útközben változott meg, ami nem meglepő, hiszen a felsőoktatási törvények és az egyetemek, karok törvényei szinte évente változnak.
Ružič Valentina Magyarországon fejezte tanulmányait, szintén német szakon és a mesterképzést is elvégezte. Szerinte az oktatásügyi minisztérium jelenlegi álláspontja nem megfelelő, hiszen szerinte ahhoz, hogy valakiből tanár legyen, elsősorban pszichológiai és pedagógiai képzésre van szüksége.
– Úgy vélem, hogy az MSC-képzés befejezése nem szükségtelen, hiszen növeli a szaktudásunkat, azonban a szakterületünk mélyebb ismerete nem jelenti azt, hogy azt gond nélkül át tudjuk adni az általános, illetve középiskolás diákoknak. Ahhoz, hogy sikeresen megoldjuk azokat a mindennapi problémákat, kellemetlen szituációkat, amelyek a tanteremben adódhatnak, nem elég mondjuk egy adott nyelv alapos ismerete, hanem jártasak kell lennünk a pedagógiában és a pszichológiában is. Erre pedig az öt éven keresztül hallgatott tantárgyak nem mindig bizonyulnak elégnek. Én például Magyarországon befejeztem egy ilyen pedagógiai és pszichológiai kétéves képzést, amelyről külön papírral is rendelkezem, és amely ott alapvető követelmény a tanári szakmához. Úgy vélem, hogy inkább ilyen irányban kellene az illetékeseknek gondolkodniuk a kérdéssel kapcsolatosan, hiszen manapság több olyan személy is tanári teendőket lát el, akiknek talán nem ott lenne a helyük.
Dr. Muhi B. Béla egyetemi tanár szerint a legnagyobb probléma az, hogy a hazai felsőoktatást kicsit felkészületlenül várta a bolognai rendszerre való áttérés.
– A váltás miatt rengeteg felmerülő problémát próbáltak az illetékesek úgy áthidalni, hogy nem találtak rá konkrét megoldást, ez pedig most tükröződik vissza. Ilyen a mesterdiploma kérdése is. Ugye ez régebben nem kellett a középiskolai tanításhoz, akkor még magiszteri tanulmányok voltak, amelyek egy tudományos fokozatot jelentettek, a mesterdiploma pedig eredetileg nem egy ilyen fokozatot jelent. Ezeket a problémákat nem lehet egycsapásra megoldani. A bolognai rendszerre való hirtelen váltásban mind a tanárok mind a diákok egy új környezetbe csöppentek, amely eddig sem működött teljesen zökkenőmentesen, viszont a komolyabb problémák most kezdenek kiszivárogni. Feltehetjük a kérdést, hogy mi lesz azokkal, akik a régi rendszer szerint szerezték a diplomát, illetve hogy hol is húzzuk meg azt a vonalat, amely értelmében eldől, hogy kinek is kell mesterdiplomával rendelkeznie, illetve kinek nem. Ezzel az a probléma, hogy bárhogy is döntenek az illetékesek, az egyik tábor felháborodását fogja kiváltani. Ebből is látszik, hogy ez a probléma sokáig elhúzódhat, és fejtörést fog még okozni az egyetemeknek és a minisztériumnak. Még egyszer hangsúlyozom: az a probléma, hogy felkészületlenül érte a felsőoktatást a váltás. Rendeződni fognak a dolgok, csak idő kell hozzá. Más országokban is hasonló gondok jelentkeztek, amelyeket aztán mindenki máshogy orvosolt. Egyes helyeken kompenzálni próbáltak az illetékesek, másutt elnyomták a tüntetéseket. Tehát, példa már van előttünk, csak idő kérdése, hogy ezek a viszonyok mikor rendeződnek.
