– Még egy esélyt kellene adni az „örök egyetemistáknak”, hogy befejezzék tanulmányaikat. Feleslegesnek tartjuk, hogy a bolognai rendszer feltételei szerint kelljen tanulniuk – nyilatkozta Danilo Jeremić, a szerbiai egyetemek hallgatói konferenciájának elnöke a minap. Mint magyarázta, a dolgok jelenlegi állása szerint nem vesztik el a tanulásra való jogukat ezek a hallgatók, akik 2005 előtt iratkoztak be a szerbiai felsőoktatási intézményekbe, és szeptember 30-áig nem szerzik meg az oklevelet. Az említett dátum után még egyszer beiratkozhatnak ugyanarra a szakra, ám most már a bolognai rendszer feltételei alapján, azzal, hogy mindazokat a korábban letett vizsgákat és pontszámokat, amelyeket el tudnak nekik ismerni, el is fogják ismerni – mondta Jeremić. Az érintett hallgatók száma a fővárosban 10, Szerbia-szerte 20 ezerre tehető. Mint megjegyezte, azért kellene még egy esélyt adni ezeknek a hallgatóknak, mert a helyzet sokkal komplikáltabb, mint ahogy azt elsőre gondolnánk:
– Ezek között a hallgatók között vannak olyanok is, akik személyes, családi, illetve anyagi okokból nem voltak képesek időben befejezni az egyetemet. Ugyanakkor vannak köztük olyanok is, akik időközben munkába álltak, és le is mondtak az egyetemi diploma megszerzéséről – fejtette ki a hallgatói konferencia elnöke.
A MUNKA KERÜLT ELŐTÉRBE
Mint Jeremić kifejtette, a helyzet nem olyan egyszerű. Erről tett tanúbizonyságot egy lapunknak nyilatkozó egyetemista is, aki a bolognai előtti rendszerben kezdte meg tanulmányait. Ő arról is beszélt, hogy kicsit szkeptikus az új határozattal kapcsolatosan. Alanyunk nem kívánta megnevezni magát.
– Még 2003-ban iratkoztam be az újvidéki Bölcsészettudományi Karra. Lehallgattam mind a négy évet, néhány vizsgám és dolgozatom azonban még hátra maradt. Közben dolgozni kezdtem, a munka pénzt hozott és egész embert követelt. Ismeretes, hogy milyenek voltak a körülmények hazánkban az elmúlt években, így az első helyet azonnal a munkahely kapta, a tanulmányok meg teljesen a háttérbe szorultak. Most elhatároztam, hogy befejezem azt, amit korábban elkezdtem, a jelenlegi helyzet azonban kissé összezavarja a régebben beiratkozott hallgatókat – mondta el lapunknak beszélgetőtársunk.
Mint megjegyezte, jelenleg nem lehet tudni mi a „kifizetődőbb” – minél több vizsgát letenni a lehető legrövidebb időn belül a bolognai rendszerre történő teljes átállásig, vagy megvárni magát az átállást, ami egyébként is újabb vizsgákat hozhat majd és eltekinthet egyes már lerakott vizsgáktól. Mint mondta, reméli, hogy hamarosan tisztázódik minden egyes karon, mi az, amit elismernek, s mi az, ami már nincs összhangban a régi tantervvel, hogy az egyetemisták megfelelőképp tudjanak igazodni a szeptember végén hatályba lépő rendszerhez. Szerinte nem feltétlenül jelent rosszat az új előírás életbe lépése, egyrészt azért, mert gyors döntés elé állítja a diploma megszerzéséhez közel állókat, másrészt pedig azért, mert a nagyobb számú vizsga, melyekkel valószínűleg szembesülniük kell majd a hallgatóknak szeptembertől kisebb és könnyebben megtanulható vizsgaanyagokat is jelenthet.
A JELENLEGI HALLGATÓK?
Az „örök egyetemisták” többsége már 10 vagy több éve megkezdte tanulmányait. Az új rendszer szerint tanulók hallgatói azonban, az öregdiákokkal ellentétben, nincsenek ilyen helyzetben, és kissé tüskések az örök egyetemisták kedvezményeivel kapcsolatban.
– Azt nem mondom, hogy haragszom rájuk, viszont kicsit furcsa, hogy lassan tíz éve húzzák az egyetemet, nekünk pedig egyre kevesebb időt irányoznak elő a diplomaszerzésre. Megértem, hogy a régi rendszerben nehezebbek voltak a vizsgák, nagyobbak voltak követelmények, viszont aki már lassan egy évtizede nem fejezte be a tanulmányait, az nem is biztos hogy ezt pont most fogja megtenni – mondta el lapunknak B. K., az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója, akinek még csak két vizsgája hiányzik tanulmányai befejezéséhez.
Ő úgy gondolja, hogy a bolognai rendszerben tanulóknak nem adnak az egyetemek és az illetékes minisztérium ilyen és ehhez hasonló kedvező lehetőségeket, mint amilyeneket az „örök egyetemisták” kaptak.
– Nekünk a tantárgyak lehallgatása után csak két évünk van a befejezésre. Nem oly rég a mesterképzéssel kapcsolatosan is problémák merültek fel a hallgatók körében. Már amikor elsőéves voltam, a pszichológia szakos hallgatók akkor is hosszú ideig sztrájkoltak pont emiatt, erre újból felszínre került ez a probléma. Gondot okoz a hallgatóknak az is, hogy a felsőoktatási rendszerre vonatkozó törvények szinte évente változnak, így az ember gyakorlatilag tervezni sem tud. Nehéz így az egyetem alatt munkába állni, hogy könnyebb legyen pénzelni a tanulást, mivel nem tudunk taktikázni, előre számot vetni arról, hogy mi is vár ránk a következő évben. Ez egyébként még akkor is problémás, ha az ember csak a tanulmányaira koncentrál. Arról meg ne is beszéljek, hogy a tandíjak mellett bizony elég komoly összegeket kell az egyetemen hagynunk. Nem arról beszélek, hogy könnyítsenek a dolgunkon, hogy egyszerűbb legyen vizsgát rakni, hanem arról, hogy nem lenne rossz, ha az egyetemek kitalálnának valamit, ami bennünket is inspirálna, hiszen mi is ugyanolyan hallgatók vagyunk mint az „örök egyetemisták”.
