Az iskolai és a kiskorúak agresszív viselkedése egyre nagyobb problémát okoz a társadalomban. A padsorok között pedig nemcsak a diákok, hanem maguk a tanárok is nagyon gyakran az agresszió áldozatává válnak. A pedagógusok sértegetése, az ellenük elkövetett erőszakos cselekedetek lassan szinte mindennapossá válnak az iskolákban a tanulók, illetve a szülők részéről.
Az egyik legutóbbi ilyen incidens – amelyről a Večernje novosti napilapban olvashattunk a minap – az egyik belgrádi gimnáziumban történt, amikor is az egyik diák sértegette, majd mobiltelefonjával eltalálta az osztályfőnökét. Büntetésképp a nebulót kiküldték az óráról, ám a következőn már részt vett.
Ilyen és ehhez hasonló módszerekkel járnak el a többi agresszív iskolás ügyében is. Nagyon kevés az olyan esetek száma, amikor az elkövető elveszítette az adott iskolában való tanulás jogát. Az ilyen tendencia legfőképp az általános iskolákban jellemző, hiszen a nyolc osztály befejezése kötelező, így a legnagyobb valószínűséggel a nebuló nagyobb probléma nélkül megússza „csínytevését”.
Az egyre erősödő iskolai erőszak miatt jogos a tanárok és a szülők kérelme az illetékesek felé, hogy vizsgálják át jobban a helyzetet. Már több kezelő-, illetve megelőzőprogram alapjait is sikerült lefektetni, egyesek meg is valósultak. Ilyen például az iskolarendőrök foglalkoztatása, valamint az Erőszakmentes iskola elnevezésű projektum, amelyben eddig 251 iskola vesz részt.
Annak ellenére, hogy ezek a tervek megvalósultak, több gonddal is szembesítették az oktatásügyi intézményeket.
A fentebb említett első projektum legnagyobb problémája az, hogy az országban 4000 iskola működik, a jelenleg szolgálatot teljesítő 381 iskolarendőr pedig mindössze 664 oktatási intézményt képes felügyelni. A többi iskolában vagy a szülők által fizetett biztonsági őrök vigyázzák a rendet, vagy pedig a klasszikus módszerekkel próbálják fenntartani azt.
Több tanár is állítja, hogy autoritásuk, tekintélyük sokat csorbult az elmúlt években, amihez elsősorban a megfogalmazott oktatásügyi törvények járultak hozzá, amelyek egyre jobban megkötik kezüket a tanteremben.
A tanítók, hogy javítsanak saját helyzetükön, több dologgal is megpróbálkoztak. Aláírásokat gyűjtöttek azért, hogy az illetékes minisztérium emelje őket hivatalos személy státusába, hogy ezzel próbálják csökkenteni az ellenük elkövetett agresszív tettek számát. Mások szerint a tanárok elleni erőszak annyira elharapózott, hogy a nagy rizikófaktor miatt jogukban áll bizonyos speciális juttatások kérvényezése.
A Belgrádi Általános Iskolák Fórumának adatai szerint a fővárosban a tanítók mintegy nyolcvan százalékát már inzultálták valamilyen formában a diákok, illetve a tanulók szülei. Egyharmadukat fenyegették, 87 százalékukat verbálisan inzultálták, 7,5 százalékuknál az agresszió pedig tettlegessé fajult. A Belgrádi Általános Iskolák Fórumának egyik vezetőségi tagja szerint az iskolákban lejátszódó erőszak nem egyenlíthető ki a társadalmi agresszióval. Ahogyan fogalmaz: ez csak egy kifogás. Úgy véli, a problémák gyökerei a tanárok jelenlegi státusában keresendők.
– Az oktatásügy a margóra került, a tanárok jogok nélkül maradtak, ami ideális keretet alakít ki a diákok fokozottabb agresszív viselkedésére. A gyermekeket szigorúan kellene büntetni. A másik probléma pedig az, hogy a jelenlegi jogi miliőben a gyermekeknek túl nagy a lépéselőnye a tanárokkal szemben, és gyakorlatilag következmények nélkül ússzák meg a sokszor elég komolyra sikeredett csínytevéseiket. Az említett pedagógus szerint további gondot jelent az is, hogy a tanfelügyelők is leginkább a diákok pártján állnak. Ahelyett, hogy megkérdőjelezzék a nebuló ártatlanságát, azokat a pontokat keresik az esetekben, amelyekben esetleg rá lehetne mutatni a tanárok, illetve az igazgatók mulasztására. Ezenkívül a tanárnak, ha bizonyítani szeretné ártatlanságát, szemtanúkkal kell rendelkeznie, bejelenteni az esetet az igazgatónak, szülőknek, szociális munkaközpontnak. Amennyiben a fent említett lépések bármelyikét is elmulasztja, ártatlanságát nem képes bizonyítani.
Egy vajdasági kisváros egyik iskolájának magát megnevezni nem kívánó nyelvtanárnője lapunknak elmondta, hogy úgy véli, a diákok jó, illetve rossz viselkedése több dolog függvénye.
– Először is azt kell hogy mondjam, hogy egy olyan kisvárosban, mint ahol én is tanítok, eleve kevesebb gonddal kell szembenézni. Persze, én is folyamatosan arról értesülök a médián keresztül, hogy rendszeres jelleggel inzultálják a tanárokat, viszont az én környezetemben ebből keveset tapasztalni. Persze, mindig vannak csintalanabb, agresszívebb gyerekek, a felmerülő problémákat azonban először pszichológus bevonásával próbáljuk orvosolni. Én nem oly rég vagyok a szakmában, már többször hallottam az idősebb kollégáktól, hogy régebben több joggal rendelkeztek a tanárok, kevesebbel a diákok. Úgy vélem, hogy ebben a fordított helyzetben is rejlenek előnyök, még ha ez elsőre nem is úgy fest. Szerintem, nálunk az iskolában azért is kevés a tantermi agresszió, mert egyrészt betartjuk az előírt szabályokat, másrészt pedig folyamatosan kapcsolatban vagyunk a szülőkkel, és a felmerülő problémákat igyekszünk közösen megoldani. Úgy gondolom, hogy a kiegyensúlyozott párbeszéd a tanár-diák-szülő háromszögben egy kulcsfontosságú tényező a gondok elkerülésében – nyilatkozta lapunknak a tanárnő.
A fent említett belgrádi napilap idézi Ljubiša Antonijevićet, az oktatásügyi miniszter helyettesét, aki úgy véli, hogy annak ellenére, hogy a diákok és szülők tisztában vannak a jogaikkal, felelősséget nem vállalnak az elkövetett tetteikért.
Ljubiša Despotović szociológus szerint a probléma a családi légkörben, valamint a megváltozott értékrendben keresendő.
– A gazdasági és a politikai tranzíción kívül változás állt be az értékek terén is. Ez azt jelenti, hogy a szocialista morál után át kellett volna térni a civil társadalom értékmodelljére, ez a folyamat azonban megfeneklett, nem valósult meg. Ebből kifolyólag pedig a családban mint az értékrend kialakításának kulcsfontosságú állomásában felemás, sokszor nem megfelelő modellek alakultak ki, amelyeket a gyermekek normálisnak vélnek és követnek.
Mások szerint az iskolai erőszak nem a gyermekek jogaikkal való tudatos visszaélésének terméke, hanem annak a pszichikai nyomásnak, amelyet az iskolák gyakorolnak rájuk.
Miljenko Dereta, az Liberális Demokrata Párt parlamenti képviselője egy régebbi nyilatkozatában abbeli meggyőződésének adott hangot, hogy a jelenlegi oktatási rendszer jelentős reformokra szorul, hiszen azok a modellek, módszerek, amelyeket jelenleg az oktatásban alkalmaznak, elavultak, nem felelnek meg a fiatalok igényeinek, így negatív hatással lesznek rájuk, ami agresszív viselkedésben önt testet. Megjegyezte továbbá, hogy a fennálló gazdasági válság csak tovább nehezíti a helyzetet.
Oliver Vidojević gyermekpszichológus szerint is az agresszív viselkedés első számú oka az, hogy a gyermekek eleve agresszív viselkedést látnak otthon, valamint csupa rossz példákat látnak az utcán, a televízióban, vagy esetleg olvasnak az újságokban. Osztja Despotović szociológus véleményét abban, hogy viselkedésüknek elsősorban családi és társadalmi háttere van.
Elmondható tehát, hogy egy sokkal szövevényesebb problémáról van szó, amelyben nem lehet egy tollvonással megjelölni a „bűnösöket”, illetve „ártatlanokat”.
