Ismét levélben és telefonon fordultak hozzánk a szabadkai Žarko Zrenjanin gyógypedagógiai iskola diákjainak szülei. ,,Már az iskolában sem kell figyelembe venni, hogy magyar vagy?” – tette fel írása címében a kérdést a levélíró szülő. E levélből idézünk:
– Vajdasági, zömében magyarlakta településen élünk. Az állam nyelvét megértem, de nehéz pontosan kifejeznem gondolataimat, éréseimet szerbül. Gyermekem, mint nagyon sok magyar gyermek küszködik a szerbórán. Evvel gondolom, nem vagyok egyedül. Szabadkán, a Žarko Zrenjanin iskola jó megoldásnak tűnt, mivel két tannyelvű intézmény. Évekig nem is volt probléma, az iskola nyugodt légköre biztosította, hogy a gyerekek örömmel jártak ebbe az iskolába. A két hónapja történt igazgatóváltás után merültek fel olyan dolgok, melyek ennek a levélnek a megírására késztettek.
A gyermekek között időről időre problémák adódnak, melyet nem tudnak önállóan rendezni: lehetnek ezek hivatalos ügyek, esetleg egy iskolai pszichológus segítségére lenne szükség, vagy egy szociális ügy. Ebben az iskolában sajnálatosan a pszichológus, pedagógus, szociális munkás, az igazgatónő, a helyettese, a titkárnő, senki nem beszél magyarul. Örömmel értesültünk, hogy az újonnan kinevezett igazgatónő felvett egy hölgyet, akihez a problémákkal lehet fordulni, és ő majd a megfelelő segítséget tudja adni. Megoldásként kiválóan működne az elképzelés, ha tudná teljesíteni feladatát. Ezért ért váratlanul, mikor értesültem, hogy a hölgy sem tud megszólalni magyarul. A mi gyerekeinknek és szüleiknek nincs joguk? Csak kötelességük? – kérdezi a levélíró szülő.
A MAGYAR NYELVTUDÁSRÓL
Felkerestük az iskola igazgatónőjét, aki a következő választ adta a szülő panaszával kapcsolatban:
– Nem egészen két hónapja vagyok igazgató. A pszichológust, pedagógust, szociális munkás, sőt a titkárnőt is még az elődöm alkalmazta. A pszichológusnak van bizonylata a magyar nyelvtudásról, a pedagógus esetében nem tudom, de már több mint 10 éve dolgozik az iskolánkban, a szociális dolgozó 15 éve van itt alkalmazásban. Ami engem illet: az általános iskolában és középiskolában 12 évig tanultam a magyart környezetnyelvként, tudok írni, olvasni e nyelven, abban már nem vagyok biztos, hogy beszélni is tudok, tehát inkább passzív a nyelvtudásom. A helyettesem szintén ért magyarul, neki is inkább passzív a nyelvtudása, azzal, hogy az ő édesanyja magyar nemzetiségű. A titkárnő nem beszél magyarul, de mint említettem, nem most került az iskolába. Amikor szülőértekezleten van olyan szülő, aki nem tud szerbül, vagy ilyen anyuka, apuka fordul hozzánk valamilyen problémával, részükre mindig van fordítás. Két olyan kolléganőnk van, akit erre meg szoktunk kérni, s ilyenkor egyikük mindig jelen van, vállalja a fordítást. A korábbi igazgató is így járt el. A diákok a szociális munkáshoz, pszichológushoz, pedagógushoz csakis a tanítójuk, az osztályfőnök társaságában mennek, így van ez a magyar, a szerb és más ajkú diákok esetében is, tehát ha szükséges, az osztályfőnök segít, ha fordításra van szükség – válaszolta Dragana Vučković igazgató, aki hangsúlyozta, hogy nagyon jó az együttműködése a magyar ajkú kollégáival.
Miért érzem úgy, hogy nemcsak a jogok, hanem a diákok önbecsülése, munkakedve is a kútba esett? A tavalyi tanévben nagyon szép rózsalugast készítettek a bejárathoz a diákok. A fémvázát is ők hegesztették, festették, a kertész tanulók a rózsákat ültették. Büszkék voltak a munkájukra. A két hónapja kinevezett igazgatónő első intézkedései közé tartozott, hogy ugyanezekkel a diákokkal szétszedette a lugast. Gyermekem majdnem sírva kérdezte: „Miért nem várták meg, míg elballagunk?” – olvasható az említett szülő levelében.
Az igazgatónő az alábbiakat mondta a rózsalugassal kapcsolatban: a rózsalugast úgy képzelték el, mint egy boltívet, kaput, ám a rózsákat nem sikerült tökéletesen felfuttatni, a növényeken meglátszott, hogy nyári szünidőben nem kapnak megfelelő gondoskodást. Ám a kerítést, a kaput sürgősen meg kell javítani, ezért döntöttem a lugas elbontása mellett, mert a vasat, amelyből készült, ott felhasználhatjuk. A jövő évi költségvetésből igényelünk pénzt a kerítésre, nem tudom, hogy jóváhagyják -e, de vannak olyan javítások, amelyeket szükséges elvégezni.
Egy szülő telefonon fordult hozzánk panasszal, hogy szerb osztályba járó gyereke eddig magyar nyelvű anyanyelvápoláson vett részt, de ezt megszüntette az igazgatónő. Dragana Vučković magyarázata szerint a gyógypedagógiai iskolákban a magyar és az angol nyelv fakultatív, tehát nem kötelező, és az ő diákjainknál, ha egy új nyelvet tanulnak, az az anyanyelv kárára megy, ezért született meg ez a döntés e fakultatív nyelvtanulás megszüntetéséről, mert az a cél, hogy tanulóik az anyanyelvüket minél jobban, tökéletesebben elsajátítsák.
A szülők a káderbeli megoldásokat is felróják az iskola igazgatónőjének, például azt, hogy a gyógypedagógiai iskolához tartozó, Banijai utcai felnőtt napköziből elhelyezte Danijela Andrašićot, most a központi iskolaépületben dolgozik, holott az elmúlt 12 évben nagyon szép eredményeket ért el azokkal, akikkel a napköziben foglalkozott. Az igazgatónő elmondta, a Banijai utcai napközit már évtizedek óta az önkormányzat finanszírozza, itt 40-45 személlyel foglalkozik 4 munkatársuk. Ebben a napköziben 19, de 53 éves is van, és állandóan növekszik a létszám, ezért szerette volna ha két váltásban 4-4 óra hosszat folyik velük a munka, de a szülők igénylik gyerekeik 8 órás ott tartózkodását, ezért maradt az egy váltás és a 8 óra hossza. Danijela Andrašić végzettsége egészségügyi nővér, azért került az iskola központi épületébe, hogy az ottani munka mellett mielőbb megszerezhesse az egyetemi oklevelet, hisz az iskola célja is ez, hogy mielőbb diplomás defektológusként dolgozhasson.
PÉNZHIÁNY
Nemcsak a fent idézett szülői levelet kaptunk, hanem még egyet, amelyben ennek szerzői sérelmezik, hogy az igazgatónő megvonta a tömeges általános iskolákba járó, de fogyatékkal élő diákok defektológiai, logopédiai támogatását.
– Amióta a tömeges iskolákban bevezették az inkluzív oktatást, iskolánkból logopédus, defektológus jár ki az említett általános iskolákba, és foglalkozik velük. Már évek óta úgy van, hogy munkatársaink ezért a plusz munkáért még 30 százalékos fizetést kapnak. Az előírások szerint egy szakember 3 diákkal foglalkozhat. Szépen folyt a munka, e munkába azok is bekapcsolódhattak, akik egyetemre járnak, akik Szegeden végeztek, és még a belgrádi Defektológiai Karon nem honosították a diplomájukat. Ám október 22-én kiderült, hogy csak 7 fizetésnyi összeget kapunk a minisztériumtól e célra, ennyire van jogunk, nekünk viszont 10 fizetésnyi összeg kellene. Tehát, nem tudjuk mindenkinek fizetni a 30 százalékos plusz fizetést, úgyhogy dönteni kellett, hogy ki az, aki tovább végezheti e defektológiai támogatást. Azt ítéltem meg a legigazságosabbnak, ha csakis azok végezhetik tovább a tömeges iskolákban ezt a munkát, akiknek megvan a megfelelő egyetemi diplomájuk. Nekik továbbra is tudjuk fizetni a plusz 30 százalékot. Nagyon fontos lenne, ha több pénzt kapnánk erre a célra. Annál is inkább, mert nagyon égető problémáról van szó, állandóan nő az igény, és sajnos 52 diákot a tömeges iskolákban fel sem tudunk ölelni e defektológiai, logopédiai támogatással.
E levélben a kolevkás diákok ügyét is megemlítik az okok közt, hogy az iskola igazgatónőjét miért kellene leváltani a tisztségéről (ezenkívül a túlnyomórészt autista diákokból álló 6. és 7. osztályosok ügyét, valamint azt hozzák fel, hogy a napköziben a 8 helyett 4 órás foglakozást szándékozott az igazgatónő bevezetni, továbbá a már említett logopédiai támogatás megvonását) .
Dragana Vučković a Kolevka gyermekotthon védenceivel kapcsolatban elmondta: az említett intézményből 15 gyerek jár a Žarko Zrenjanin gyógypedagógiai iskolába, és 8-an, akik pelenkát hordanak. Az ő számukra nincsenek meg a megfelelő feltételek az iskolában. Úgy állapodtak meg a Kolevka igazgatójával, hogy a második félévtől ezekhez a gyerekekhez nem az ő pedagógusaik járnak ki a gyermekotthonba, hanem ismét a 8 diák jár a Žarko Zrenjanin iskolába, az ő szakembereik foglalkoznak velük, ám jönni fog velük a Kolevka egészségügyi nővére, aki gondoskodik a gondozásukról.
– Becsületesen, őszintén és a törvénnyel összhangban akarok dolgozni – fogalmazott Dragana Vučković, aki most tekinti át a problémákat, és igyekszik ezeket megoldani, például nemrégiben azt, hogy nem a jelenlegi előírásokkal működött az a hatodikos és hetedikes osztály, amelyben túlnyomórészt autista diákok voltak. Mint már írtunk róla, a 18 éven felüliek a Banijai utcai napközibe kerültek, a fiatalabbakat pedig azokba az osztályokba helyezték át, amelyekbe képességeik szerint járniuk kell. Olyan szabálytalanságra is rábukkant, hogy két diák egyidejűleg Magyarkanizsán és a szabadkai Žarko Zrenjanin gyógypedagógiai iskolában is be volt iratkozva. A szülőknek dönteniük kellett, hogy melyik iskolába járassák gyerekeiket.
