A napokban az egyik vajdasági gimnázium tanára azzal büszkélkedett, hogy a náluk érettségizett magyar diákok közül hányan nyertek felvételt igen magas pontszámokkal az Újvidéki Egyetem különböző karain. Ezek a fiatalok, és a többiek is, hisszük azt, egyetemi tanulmányaik során is ragyogóan megállják a helyüket. Idén ősztől lakói lehetnek majd a korszerű, kiváló feltételeket kínáló Európa Kollégiumnak, amely sokkal több lesz, mint egy egyszerű diákszálló. Sorozatunkban kiemelkedő vajdasági magyar értelmiségiek idézik fel, hogyan is volt az, amikor ők voltak egyetemisták Újvidéken, mennyire meghatározóak a későbbi életút tekintetében az egyetemi évek, az akaraterő, a szellemi nyitottság, a sokoldalú érdeklődés.
Hulló István ismert biológusunk, a Szabadkai Városi Múzeum igazgatója 1977-ben iratkozott be az Újvidéki Természettudományi Kar biológia szakára, 1981-ben diplomázott.
– Már az általános iskola végén, gimnázium során egyértelművé vált, engem csak a környezet, a természet érdekel, tehát már gyermekkoromtól biológusnak készültem. Nem volt dilemma, melyik egyetemre iratkozom, illetve a család jobban szerette volna, ha állatorvos leszek, mert az kicsit praktikusabb, de engem ez a kutatás érdekelt. Nagy szerencsém volt, Újvidéken jó közegbe kerültem, egy jó magyar közösség alakult ki, főképp zentaiakból, szabadkaiakból, kanizsaiakból. Abban az időben volt néhány magyar tantárgy, ezekből magyarul tudtunk vizsgázni. Elárulom azt is, egyszer nemigen készültem fel a szerb nyelvű honvédelem vizsgára, és csak ökögtem-makogtam – bár valóban igyekeztem – de nem azért, mert nehezen fejeztem ki magam, hanem, hogy eszembe jusson az is, amit nem is tudhattam, mert nem tanultam meg. Végül tízest kaptam, külön megdicsért a tanár: nagyon jó, látják kollégák, az az egyetemista, aki nem jól beszéli a nyelvet, de látom, hogy nagyon tanul, igyekszik, annak ezért tízest adok.”
Voltak komoly szaktantárgyak is szerbül. Meddig jelentett problémát a szerb nyelv?
A sajátom mellett a lányom példáját is említhetem, aki szintén biológiát tanul, szintén Újvidéken. Eleinte a szakkifejezések használata, a kifejezésmód az bizony keményebb, az több odafigyelést, több gyakorlást igényel. Én nem éltem meg ilyesmit, a lányom például tapasztalta, hogy az első egy-két évben egy-két tanár rászólt, hogy igyekezzen úgy kifejezni magát, hogy megértésék, vagy igyekezzen szebben kifejezni magát, de általában a tanárok tolerálják, hogy nem megy olyan gördülékenyen a szerb nyelv használata. Túl lehet szépen élni ezeket a kezdeti nehézségeket. Mindig nagy előnyünk volt, – és a lányom is követi a példámat – a magyar szakirodalom használata, az én szakkönyveimet használja. Talán nem hat szerénytelenségnek, de az idősebb tanárok még mindig emlékeznek rám, mert azt is felhasználtam, amit a magyar szakirodalomban olvastam, de így jobban elmélyültem a témában, vizsgán egy kis pluszt is belevittem, néha rá is csodálkozott egyik-másik tanár, kérdezte, milyen szakirodalmat használtam. Ez nekünk, magyaroknak egy nagy előnyünk. Úgy érzem, azoknál is, akik alig beszélnek szerbül, ez az első egy-két év után szépen oldódik, kialakul. Az én egyetemista éveim óta több évtized múlt el, tudjuk, azóta milyen szörnyűségek történetek az országban, az országgal, de a lányom soha nem panaszkodott, hogy bármi bántódása lett volna, mert magyar. Ez a mi tapasztalatunk. Ő itthon érzi magát jobban, az itthoni tanulást is ő választotta, jól elvan továbbra is Szabadkán, Újvidéken.
Említette, hogy egyetemista korában kialakult egy magyar közösség. Most viszont szintén lesz egy ilyen az Európa Kollégium révén.
– Abban az időben volt néhány hely, ahol mi, magyar egyetemisták összejöttünk, de leginkább házakban találkoztunk. Ez, hogy kialakuljon egy jó közösség, azért is fontos, mert elmondhatjuk egymásnak a problémákat, ugyanazok a gondok, ugyanúgy küszködött mindenki a nyelvvel, de közösségben sokkal könnyebb feldolgozni, átélni. Ezért jó, hogy egy helyen lesznek a kollégiumban, és egymást segítve, bátorítva ez megoldható. Az Újvidéki Egyetemen továbbra is jó és alapos a képzés, és az sem mellékes, hogy később kétnyelvű szakemberként abszolút előnyben vagyunk.
