Huszonnyolc vajdasági általános iskola mintegy 800 ötödikes diákja használta a múlt tanévben azt a szerb mint nem anyanyelv kísérleti gyakorlófüzetet, amelyet az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete adott ki, és amely szerzői Vesna Weiss és Aleksandra Tadić szerb szakos tanárok. A szerb szakos tanárok aktívája a minap összegezte az egy év tapasztalatait, és az általános vélemény az volt, hogy nagyon hasznos ez a kiadvány.
– Már régóta tudatában vagyunk mi, pedagógusok annak, hogy a magyar gyerekek hogyan beszélik, mennyire sajátítják vagy nem sajátítják el a szerb nyelvet mint nem anyanyelvet, illetve környezetnyelvet. A probléma adott, de nem voltak semmiféle előrelépések, ezért két éve elhatároztuk, végső ideje, hogy valamit tegyünk az ügy orvoslása érdekében. A könyv szerzői sokéves tapasztalatukat, az általuk kidolgozott gyakorlatokat teszik közkinccsé ebben a kísérleti gyakorlófüzetben, amelyet a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma anyagi támogatásával adtunk ki – mondta el elöljáróban De Negri Ibolya, az ÉMPE elnöke. Tavaly szeptemberben tartottak egy szaktanácskozást a szerb nyelv tanítás problémaköréről, ott kiosztották ezeket a segédkönyveket, s az iskolák, amelyek igényeltek példányokat az ötödikeseik és a tanáraik számára, később is átvehették őket. – Sok tanár úgy használta ezt a gyakorlófüzetet, hogy bevitte az órára, a gyerekek ott töltötték ki a feladványokat, voltak, akik házi feladatot is adtak belőle. Tehát, nagyon változatos volt az alkalmazása. Most, egy év után szerettünk volna látni, hogyan hasznosult ez a könyv, amelyről el kell azért mondani, hogy a hivatalos tanterven alapul. Most, a minap a szerb szakos tanári aktíva idei nyitóülésén történt meg a tapasztalatok összegezése, és az volt az általános vélemény, hogy a segédkönyv megkönnyíti a tanárok munkáját. Az idén is 800 könyvet osztottunk ki, és amely iskola igényli, Szabadkán, a Pedagógusházban átveheti (Sonja Marinković 26.), illetve a honlapunkon is találnak elérhetőségeket – hallottuk a pedagógusegyesület elnökétől.
– Az eddigi szerb mint nem anyanyelv tankönyvek abból indulnak ki, hogy a magyar diákok számára ismerős a szerb nyelv, ám ez nem így van, mivel sok környezetben a gyerekek a szerb nyelvet csak az iskolában használják. Ezért készítettük el ezt a könyvet, ahol a feladatok három szinten vannak kidolgozva: alap-, közép- és felső szinten. A differenciált oktatást teszi lehetővé, tehát azok számára is vannak feladatok, akik gyengén beszélik a szerb nyelvet, és azoknak is, akik olyan környezetben élnek, hogy jól tudnak szerbül. Tehát a homogén és a heterogén környezetben dolgozó tanárok is tudják használni, mert a homogén környezetben nagyon nehéz ugyanazokból a meglevő tankönyvekből dolgozni a diákokkal, amelyekből a horvát és a szlovák diákok is tanulnak, akiknek könnyűek azok a feladatok, amelyek a magyar diákoknak nagy részének igencsak nehezek. Persze, nyelvtanból és irodalomból egyaránt olyan feladatokat is beiktattunk, amelyek a heterogén környezetben élő, szerbül jól beszélő diákok számára hasznosak. Mindenki a saját szintjének megfelelő feladatot old meg, és az előrehaladás is biztosított, mert a diák megoldja az első nehézségi szint feladatait, majd átmegy a következő szintre. Minden tanítási egység után adtunk egy táblázatot, és ezen lehet követni, hogy a diák mennyire haladt előre a nyelv elsajátításában – magyarázta Vesna Weiss tanárnő, a szabadkai Széchenyi István Általános Iskola igazgatója.
Az egész gyakorlófüzet a mindennapi szituációkon alapul: piacon, autóbusz-állomáson, orvosi rendelőben stb. ,,találja magát” a gyerek, és külön van egy rész a könyvben, ahol csak kommunikációs gyakorlatok vannak. A nyelvtani gyakorlatokba is igyekeztünk bevinni a mindennapi életünket. Ez azért is fontos, mert 226 észak-bácskai gyereket kérdeztünk meg a felmérés során, s az derült ki, hogy a többség csak az iskolában, szerbórán használja a szerb nyelvet Zentán, Magyarkanizsán, Csantavéren stb., kivételt csak a vegyes házasságból származó gyerekek képeznek, akik otthon is mindkét nyelven beszélnek.
– A magyar gyerekek keveset kommunikálnak szerbül, mivel nem ismerik a nyelvet, félnek megszólalni. Ahhoz szeretnénk hozzájárulni ezzel a kiadvánnyal és a szerb nyelvtanfolyamainkkal is, hogy megnyíljanak, elkezdjenek beszélni. A vegyes tannyelvű iskoláinkban egymás mellett vannak a szerb és a magyar osztályok tantermei, a gyerekek mégsem beszélnek egymáshoz. Persze, ez kétoldalú dolog. Nekünk pedagógusoknak is át kell ezt gondolni és tenni annak érdekében, hogy javítsunk, változtassunk a helyzeten – tette hozzá De Negri Ibolya.
– Fontos, hogy a magyar gyerekek megtanuljanak szerbül, az egyetemi továbbtanulás, az elhelyezkedés szempontjából is. Lényeges, hogy ismerjük egymás nyelvét. Nálunk a Széchenyi István Általános Iskolában fakultatívan a szerb diákok is tanulnak magyarul, akkora az érdeklődés, hogy a magyart mint környezetnyelvet egy tanárunk százszázalékos óraszámmal tanítja. Egy vers- és prózamondó versenyen nemrégiben a magyart mint környezetnyelvet tanuló diákjaink első díjat érdemeltek ki – mondta Vesna Weiss.
A szabadkai Pedagógusházban hétvégi foglalkozásokat tartunk a szerb nyelv elsajátítására. A szülők általában úgy hozzák el hozzánk gyerekeiket, hogy azok félnek a szerbórától. Igyekszünk játékosan, élményszerűen megtanítani őket a nyelvre. Vannak alsós, felsős, középiskolás és felnőtt csoportjaink is. Beindítottuk a tanuljunk magyarul csoportunkat is, ez iránt a szerb ajkú felnőttek érdeklődnek – tudtuk meg De Negri Ibolyától.
Amióta ezt a gyakorlófüzetet használjuk, kivirágzott a szerbóra – mondta a kiadvány kiértékelésén az egyik tanár, s mások is arról számoltak be, örömmel forgatták, használták a gyerekek a gyakorlófüzetet. Készül a hatodikos gyakorlófüzet is.
