Az oktatási-nevelési intézmények finanszírozásáról szóló szabályzat számos gondot felvetett a tanintézményekben, veszélybe került a kis létszámú osztályok megmaradása, valamint a kétnyelvű iskolai szakmunkatársak foglalkoztatása. Ezek a jelenségek nem csak a kisebbségek nyelvén folyó oktatást érintik, mégis abban külön hangsúlyt kapnak, ezért intézett kérdéseket Vicsek Annamária, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője az oktatási miniszterhez. Az október elsején feltett kérdéseire október 30-án érkezett meg a válasz.
Vicsek Annamária (Ótos András felvétele)
Vicsek Annamária annak ellenére, hogy nem kapott minden kérdésére konkrét feleletet, pozitívnak ítélte meg a válaszadást, mert a parlamenti gyakorlatban arra is volt már példa, hogy ha egyáltalán válaszoltak a miniszterek a képviselői kérdésekre, általában pár mondatos, pár soros feleletet adtak, ezek zöme pedig az érvényben lévő jogszabályok felsorolása volt.
Ezzel szemben a megküldött válasz bőséges információt tartalmaz, mondta. A parlamenti képviselővel a kapott válaszokról beszélgettünk.
Lehangolóak voltak a korábbi tárgyalások az oktatási minisztériummal a kis létszámú osztályok összevonását illetően. Hajlik a minisztérium a kis létszámú osztályok megtartására?
– Egyelőre sajnos még mindig nem tudunk semmi biztosat mondani. Az egyetlen dolog, ami biztató, az a miniszter válaszának egy mondata, amely szerint „a 15-nél kevesebb létszámú osztályok jóváhagyásával kapcsolatos engedélykérések egy részével kapcsolatosan az elkövetkező időszakban fog döntés születni”. A válaszban összesen 9 általános iskolát soroltak fel, amely kérelmét jóváhagyták a kis létszámú osztályok vonatkozásában, ezek közül egyetlen egy magyar iskola volt, a horgosi Október 10. Általános Iskola, ahol egy kis létszámú magyar tannyelvű 5. osztályt, egy kombinált szerb tannyelvű osztályt és egy szerb tannyelvű, kis létszámú 2. osztályt hagytak jóvá, de azt nem tudjuk meg a listából, hogy hány gyermek van ezekben az osztályokban. Merjük remélni, hogy az idézett mondat azokra az iskolákra vonatkozik, amelyekkel kapcsolatban továbbra is folynak a tárgyalások magasabb politikai szinten, és hamarosan meg fog oldódni ez a bizonytalanság.
A minisztérium döntése végleges, vagy még mindig számítani lehet arra, hogy bár lassan közeledik a félév vége, több kis létszámú osztály működhet majd?
– Azok az osztályok, amelyekkel kapcsolatban az elmúlt hónapokban tárgyaltunk, illetve amelyekkel kapcsolatban továbbra is folynak a tárgyalások, magasabb politika szinten, mindeddig úgy működtek, mintha jóvá lettek volna hagyva, azaz külön osztályként. Az ezekben az osztályokban tanítók a szeptemberi fizetésüket megkapták, tehát eddig is úgy működtek ezek az iskolák, mintha minden rendben lett volna. Valójában november elején fog kiderülni, hogy valóban minden rendben van-e, hiszen ekkor látjuk majd, hogy ezek az iskolák ki tudják-e fizetni a szóban forgó tanítók októberi bérét, ami az osztályok végleges jóváhagyását fogja jelenteni erre a tanévre vonatkozóan.
Legutóbbi beszélgetésünkkor említette, hogy több helyen nem vették figyelembe az osztálylétszámnál a fogyatékkal élő gyermekek esetében történő elszámolási szabályzatot. Van-e lehetőség az utólagos korrekcióra?
– Korrekcióra mindenképp lesz lehetőség, hiszen a CENUS-t, vagyis azt az elektronikus adatbázist, amely az iskolában alkalmazott tanítókra, pedagógusokra és más munkatársakra vonatkozik, mostantól havonta kell jegyezni, illetve az iskolaigazgatóság számára elérhetővé tenni. És ami ebben a kérdéskörben a legfontosabb, hogy a kérdésemre megerősítő választ kaptam, azaz megerősítették, hogy az osztálylétszám megadásakor a sajátos nevelési igényű, azaz tanulási zavaros vagy fogyatékkal élő – IOP1 vagy IOP2 egyéni oktatási programmal rendelkező – tanulókat 2-nek vagy 3-nak kell számítani, ami a végleges osztálylétszámon is meglátszik.
Korábban beszéltünk az összevont tagozatokról is, illetve arról, hogy azokat nem a megfelelő módon vonnák össze. Hány szerbiai iskolában működik összevont tagozat? És miért az 1. és 2., valamint a 3. és 4. osztályt vonnák össze? Erre a kérdésre kaptak választ?
– A minisztérium válaszában némi ködösítést érzek, azok a jogszabályok ugyanis, amelyekre hivatkozik, nem határozzák meg, hogy mely osztályokat lehet összevonni, csak az összevont osztályok maximális létszámát határozzák meg. A gyakorlatban eddig az első osztályt nem lehetett összevonni a másodikkal, amit szakmailag nagyon egyszerű megindokolni: a második osztályosok ugyanis még nem rendelkeznek akkora önállósággal, hogy őket és az 1. osztályosokat együtt eredményesen lehessen tanítani. Jelenleg nem tudok olyan iskoláról, ahol az első és második osztály lenne összevonva, mivel, mint mondtam, ezekben az iskolákban az osztályok jelenleg úgy működnek, ahogyan kértük, önálló osztályként. Ha azonban a gyakorlatban továbbra is arra kötelezi a miniszter az iskolákat, hogy 1. és 2. osztályt vonjon össze, akkor a szakmának ezzel szemben mindenképp fel kell majd szólalnia.
Az oktatási-nevelési intézmények finanszírozásáról szóló szabályzat számos gondot felvetett, amire a korábbi interjúk során már felhívta a figyelmet. Ennek a szabályzatnak az esetleges módosítása is szóba került már. Mikor kerül rá sor? Bevonják a szabályzat módosításába a kisebbségi nemzeti tanácsok képviselőit is?
– Erre sajnos konkrét választ nem kaptunk. Csak jelzés van arra, hogy meg fog történni a módosítás. Mi nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kisebbségi nemzeti tanácsokat is bevonják majd ebbe a folyamatba, de egyelőre annyit tudtunk meg a minisztériumtól, hogy a munkacsoportok összetételével kapcsolatban még nem született döntés.
A finanszírozási szabályzat elsősorban a munkaerő megtartásakor okozott gondokat. A szakmunkaerő leépítésekor kizáró ok a kisebbségi nyelv ismerete?
– Az oktatási kerettörvény meghatározza, hogy a kisebbségi tannyelven működő oktatási intézmények esetében az óvónő, a tanító, a tanár, illetve a szakmunkatárs (pedagógus, pszichológus), kell hogy ismerje a kisebbség nyelvét. A magyar tannyelvű oktatás terén a gyakorlatban ez eddig úgy nézett ki, hogy az óvónők, tanítók, tanárok vagy magyarul kellett hogy elvégezték az egyetemet, vagy abban az esetben, ha szerbül fejezték be a felsőoktatási intézményt, akkor vizsgázniuk kellett magyar nyelvből. A szakmunkatársak esetében pedig az volt a gyakorlat, hogy a két szakmunkatárs közül vagy a pedagógusnak, vagy a pszichológusnak tudnia kellett magyarul. A probléma most azért merült fel, mert az új finanszírozási szabályzat értelmében az iskolák csak egy szakmunkatársra jogosultak, tehát az egyiknek a munkaerő-feleslegek listájára kell kerülnie. Borzasztóan kényes és érzékeny kérdés, hogy ilyenkor a magyar vagy a szerb munkatárs kapja-e a felmondást. Néhány hete a miniszter nekem erre a szóban feltett kérdésre azt válaszolta, hogy természetesen az maradhat, aki beszéli a magyart, hiszen a törvényi előírásnak az felel meg. Ezzel szemben a miniszteri válaszban most kitérő választ kaptunk, és a nyelvismeretet kívánatos, de nem kötelező feltételként határozza meg. Ez a számunkra teljesen elfogadhatatlan, és ezzel szemben mindenképp lépéseket fogunk tenni.
Utólagos elbírálás után van olyan általános vagy középiskola, ahol jóváhagyták a kisegítőszemélyzet számának megtartását?
– 55 középiskola fordult a minisztériumhoz ilyen kérelemmel, ebből 18-at hagytak jóvá, 6-ot további elbíráslásra továbbítottak tartományi illetőségű szervekhez, 24 kérelmet elutasítottak, 7 elbírálása folyamatban van. De hogy pontosan mely iskolákról van szó, nem tudhatjuk. Mindenesetre az elkövetkező időszakban kell majd ezt is kideríteni.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ezeknek a kérdéseknek nem csak a kapott válaszokban van a lényegük. Ami ennél sokkal fontosabb, az az, hogy az elkövetkező időszakban mit kell majd tennünk. A tárgyalások folynak, hamarosan bebizonyosodik majd, hogy elértük-e, amit szerettünk volna, és a válaszokkal kapcsolatban pedig megfogalmazódik néhány olyan konkrét kérdés és feladat, amely az elkövetkező hetek irányvonalát fogja meghatározni.
