Rajzoljanak, gyurmázzanak közösen, gyúrjanak együtt tésztát a gyermekeikkel, játszanak a szabadban! – ajánlja a szülőknek Valent Etelka fejlesztőpedagógus. A szakemberrel arról beszélgettünk, hogy hogyan fejleszthető a gyerekek grafomotorikus képessége, mire kell a szülőnek figyelnie, milyen trükkökkel vehető rá a gyermek a mozgásra. Manapság a gyerekek elektronikus dadák – televízió, számítógép, mobiltelefon – mellett nőnek fel, mozgásszegény életet élnek, és ez kihat az iskolai teljesítményre is. Az iskolába induló kisgyerekek felmérésekor a pedagógusok sokszor azt jelzik, hogy a gyerekek kevésbé szeretnek rajzolni, és egyáltalán ceruzát fogni a kezükbe, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt.
– Ami aggasztó lehet – és erre akár már óvodában fel lehet figyelni – hogy ha a gyerek mozgásügyetlen, gyakran megbotlik, elesik, lepottyan valahonnan, nehézkes a labdakezelése, kilötyköli a folyadékot pohárba öntéskor, nem szívesen gyurmázik, nem szívesen fűz, nem szívesen kirakózik, nem szívesen puzzle-ozik. A cipőfűzés megtanulása belefér még hatévesen is, gyakorta lehet azonban szembesülni a szülők hozzáállásával, hogy sokáig inkább tépőzáras cipőt vesznek a gyereknek – mondja a fejlesztőpedagógus.
Ha ezekkel szembesül az óvodapedagógus, a szülő, akkor ez az oktatás szempontjából mit jelenthet?
– Megtörténhet, hogy nem szívesen rajzol, nem szívesen vesz ceruzát a kezébe a gyermek, ami az írástanulásban is hátráltatni fogja. Tulajdonképpen a gyurmázás, a fűzés, a vágás mind megalapozzák a grafomotoros készséget, a finommotorikát. Ezek az alapok, és ha ez nincs meg, akkor nem tudunk mire építeni. Az szokott még gond lenni, ha a nagymozgások háttérbe szorulnak, a körjátékok, az ugróiskola, az ugrókötelezés, a nyusziugrás... Márpedig koordinálni kell az alsó, felső végtagokat, ebből fejlődik a kézügyesség, és elég baj, ha ez kimarad. Fontosak ezek a keresztmozgások, amelyek a két agyfélteke közötti kapcsolatot serkentik. A szülők persze rászólnak a gyerekre, hogy ne ugráljon az ágyon, ne sétáljon a járdaszegélyen, ne másszon fára... Talán kényelmesebb a szülőnek is, ha leültetik a gyereket a televízió elé. Az elektronikus dadák azonban még inkább megakadályozzák a gyerekeket abban, hogy mozogjanak. Ott ülnek a televízió előtt, készen kapják az információkat, passzív befogadók lesznek, miközben elveszik az időt az aktív mozgástól. Azoknak a gyerekek, akik labdáznak, bicikliznek, nagy karmozdulatokkal dolgoznak, azoknak sokkal könnyebb papírlapon is vonalakat húzni.
A tévéműsorosokat szűrni kell, meg kell szabni, hogy mit nézhet a gyermek, és azt is, hogy mennyi időt tölthet a televízió előtt. A szakemberek nem javasolnak napi egy óránál több tévénézést. És ugyanez vonatkozik a számítógépezésre is. Persze ezt tudjuk, hogy nagyon nehéz betartani, főleg nagyobb gyerekeknél, és sajnos az is egy tapasztalat, hogy a szülők sokszor még kifejezetten büszkék is a gyerekeikre, hogy kétévesen már számítógépet, mobiltelefont kezelnek.
Vannak otthoni praktikák arra, hogy a szülők például hogyan fejleszthetik játékosan a gyermek grafomotorikus képességét?
– Persze, nagyon sok lehetőség van erre. Ha a gyerek nem szívesen rajzol, nem kell erőltetni, nem kell kényszeríteni, sok egyéb finommozgásos tevékenység van még. Tésztát lehet felfűzni, tésztát lehet gyúrni. Amikor tésztát gyúr az anyuka, nyugodtan adjon egy kis darabot a gyereknek is, hogy nyújtsa, hengerítse. Ezzel a tenyér izmait, a kéz izmait dolgozzuk ki. Ugyanígy dolgoztatja a tenyér, az ujjak izmait a betonra rajzolás, és hagyjuk a gyereket akár sarat is gyúrni.
Sok fejlesztő füzet is van, ezekből is lehet ötleteket meríteni. A szülő-gyerek kapcsolatnak is jót tesz a minőségileg jól együtt töltött idő, a közös játék, a közös tevékenység.
Amikor iskolába indulás előtt derül ki, hogy gond van, és akkor küldik a fejlesztőpedagógushoz a gyerekeket, az már vészhelyzetnek mondható, vagy még az iskolába indulás előtti nyáron rá lehet erősíteni az elmaradott tevékenységek behozására?
– Ha valaki hétévesen kerül ide, az azért nehéz helyzet, mert már sok dologra vonatkozóan elmúlt a kritikus időszak, az érettségi szakasz. Másrészt nem lehet egész nyáron dolgozni, a nyár pihenésre való, főleg az iskolába indulás előtti periódus. Az is lényeges, hogy az adott iskolában mennyire toleráns a tanító, de hát a tanítók keze is meg van kötve, hiszen a programmal haladni kell, és persze a többi gyerekre is figyelni kell.
Iskoláskorú gyerekekkel is foglalkoznak?
– Elméletileg nem kellene, mert a megelőzés a fontos, azt kellene elérni, hogy ha gond van, akkor még iskoláskor előtt ide kerüljenek a gyerekek. Van lehetőség azonban arra is, hogy iskoláskorúakkal is foglalkozzunk.
