A zombori Veljko Petrović Gimnáziumot 1872-ben alapították, tehát a közelmúltban ünnepelték fennállásának 150. évfordulóját. Az intézményben szerb és magyar nyelven folyik a tanítás. Ez utóbbi esetében általános szakirányon. Együttműködés, tolerancia, a jelentős múltból hozott archív tudásanyag, a mindenkori kiváló tanári szakkáder megbecsülése és a tanulók szolgálatába állított folyamatos fejlődés szándéka jellemzi a patinás intézményt, amely tárt kapukkal várja, fogadja az anyanyelven történő, színvonalas oktatás mellett döntő diákokat.
Szenn Andor segédigazgatóval mindezen témakörök mentén beszélgettünk a zombori gimnáziumról, amely időkön, korokon, rendszereken felülemelkedve ma is, a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű oktatási intézményeként, megkerülhetetlen tényező szűkebb és szélesebb pátriánk tekintetében.
Mit jelent a mostani generációk számára a gazdag múlt, illetve hogyan ünnepelték az intézmény jeles évfordulóját?
– Hatalmas megtiszteltetés volt szervezni az ünnepséget. Végigkísérni a folyamatot és látni, hogyan lesz a sokadalomból egység, ez nagy tapasztalat mindazoknak, akik szervezték.
Diákjaink nagyon ügyesek voltak, tartalmas műsort mutattak be, gimnáziumunk egykori, azóta már nevessé vált tanulóinak, személyiségeinek életéről szóló kis etűdöket láthattunk.
Nagy tisztesség volt az is, hogy gimnáziumunk igazgatója, Dušan Mišković ezen az alkalmon átvehette az első rendfokozatú Szent Száva-díjat, amelyet a pravoszláv egyház legrangosabb képviselője adott át neki.
Jelen volt számos magas rangú vendég, Szerbia és Magyarország minisztériumainak képviseletében, továbbá a Magyar Nemzeti Tanács és az egyházak részéről is megtiszteltek bennünket. Különösen fontos, hogy ezen ünnepség által is prezentálni tudtuk gimnáziumunk jellemző attitűdjét, ami a magyar és szerb ajkú diákok remek együttműködését illeti.
Elkészült iskolánk monográfiája, amely dr. Pfeiffer Attila történész és Milan Stepanović helytörténész tollából származik. A magyar példány még nem került kinyomtatásra, de a szerb nyelvű kötetről elmondható, meglehetősen terjedelmesre sikeredett, hasonló lesz a könyv magyar változata is.
Bizonyára tartalmazza majd az ,,öregdiákok” sorát, azoknak az egykori tanulóknak a nevét, akikre különösen büszke az intézmény mindenkori vezetése.
– A 150 év alatt ebben a gimnáziumban megfordult számos jó diák, de vannak köztük kiemelkedőek. Nagyon örülünk annak, hogy magyar oldalról sorainkban, gimnazistáink között említhetjük Bárczi Gézát, Szenteleky Kornélt, Herceg Jánost és magát Veljko Petrovićot, aki például tökéletesen beszélte a magyar nyelvet (is). Jelenünkből említeném a monográfia íróját, dr. Pfeiffer Attilát, mgr. Hajnal Jenőt, az MNT volt elnökét, dr. Hajnal Alent, a Mississippi Egyetem pszichológia karának docensét, dr. Samu Krisztiánt, a budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docensét, megboldogult dr. Guzsvány Valériát, az Újvidéki Egyetem volt tanárát, dr. Káich Katalint, az irodalomtudományok doktorát, Szenn Pétert, a horvátországi református egyház püspökét. Továbbá a mostani kiemelkedő tanulókat sem hagynám ki, azokat, akik például a különböző sportágak területén remekelnek, így Hegybeli Noémi tekéző, Horváth Zsófia kajakos szintén a mi padjainkat koptatta, koptatja, és számunkra ez is nagy megtiszteltetés.
Az iskolának van egy honlapja, ott minden információ megtalálható magyar nyelven is és megtekinthetők az egykori diákok rövid, néhány mondatos ajánlói, amellyel a zombori gimnáziumot jó szívvel javasolják az érdeklődőknek, leendő diákoknak.
Szenn Andor
Milyen a jelenlegi helyzet az intézményben a tanulók létszámát, a szakkáder jellegét illetően?
– Nem árulunk el titkot, ha azt mondjuk, meglehetősen fogyatkozott a magyarság száma itt, ebben a régióban is. Ebből a tendenciából kiindulva következik, hogy a gyerekek, a tanulók száma is megcsappant. Mi, a zombori gimnáziumban mikro-osztályok létesítésében gondolkodunk. Tehát, ha elérjük a minimumot, vagy egy-két diákkal többet, akkor már örülünk, az számunkra nagy eredmény.
Nem propagáljuk az intézményt Nyugat-Bácska határain kívül, hanem abból próbálunk gazdálkodni, ami itt adott. Azokból a diákokból szeretnénk gimnáziumi osztályt kovácsolni, akik a környékünkön élnek.
Hogy mit tudunk nyújtani? Ahogy már említettem a beszélgetés kezdetén, gimnáziumunk 150 éve elhivatottan és lelkesen foglalkozik a magyar ajkú diákok középfokú képzésével. A tavalyi generáció óta elmondható, hogy a tanulóink 100 százaléka sikeres felvételit tesz az általuk elsőnek választott, magas színvonalú oktatási intézményben, Dunán innen, Dunán túl.
Két dolgot emelnék ki. Egyik, hogy iskolánk a tolerancia mintaképe, semmilyen irányú vagy szintű negatív hangulatkeltés, viselkedésmód nem tapasztalható. Minderre személyesen az igazgató úr ügyel.
Továbbá már kijelenthető, 2024-től megindul a gimnázium és a Dunatáj Egyesülés civil ernyőszervezet közös projektje, az ösztöndíj program. Mindez azt jelenti, hogy a 25 és 30 euró közötti havi juttatást minden általános szakirányon tanuló diák megkaphatja, aki elemiből kitűnő bizonyítvánnyal érkezik, majd végig folyósítják számára (kivéve természetesen a szünidőket), amennyiben meg tudja tartani a jeles eredményt.
Itt megemlíteném, hogy nemcsak a Dunatáj segíti mindezt, hanem köszönettel tartozunk a Hollo Company és a ConcreTech cégek tulajdonosainak, ők is tettek felajánlást az ösztöndíj érdekében. Mindenképpen biztató, hogy a vállalkozók szintén fontosnak tartják a fiatalok itthon tartását és azt, hogy megfelelő képzést tudjunk nyújtani számukra.
Erősségünk továbbá, hogy a diákok a tagozaton minden tantárgyat magyar nyelven tanulhatnak, kivéve a néhány választottat, amelyek pedig a környezetnyelv érdemi gyakorlása miatt vannak szerb nyelven, ám a házi dolgozatokat ezek esetében is magyar nyelven tudják leadni. Ezeket a tárgyakat a szerb diákokkal közösen hallgatják tanulóink.
Továbbá gimnáziumunk szorosan együttműködik a zombori középiskolás diákotthonnal. Tehát minden lehetőség adott, abban az esetben is, ha egy-egy távolabb élő fiatal szeretne a zombori Veljko Petrović Gimnáziumba járni.
Február folyamán tartjuk a nyílt napot, amelyre általában meghívjuk a kúlai magyar nyelvű általános iskola és Nyugat-Bácska településeinek magyar ajkú végzőseit. Bemutatjuk az intézményt és igyekszünk felkelteni az érdeklődést iránta.
Meggyőződésünk, hogy kár volna veszni hagyni mindazt az archivált magyar tudásanyagot, azokat a páratlanul nagy tudású, magyar anyanyelvű tanárokat, akiket és amelyet ez az intézmény a magáénak tudhat. Tulajdonképpen ez képezi az erejét – hallottuk Szenn Andortól.
Nyitókép: A Veljko Petrović Gimnázium patinás épülete, a város egyik éke is, Archív fotó (Forrás: Magyar Polgári Kaszinó)
