A Vajdasági Tehetségsegítő Tanács idei díjazottjai között találjuk Szabó Magda matematikatanár nevét, aki az ünnepségen átvehette a Tehetségek szolgálatáért életműdíjat. Pedagógusi pályafutását szülővárosában, Zentán kezdte, ahol két évig tanított, majd a szabadkai Matematikai és Nyelvi Szakgimnázium (később Svetozar Marković Gimnázium) tanára volt egészen nyugdíjba vonulásáig. Ezután a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumban dolgozott óraadóként. Nevéhez fűződik a szabadkai Cofman Judit Tehetségfejlesztő Iskola megalapítása, ahol szombatonként a diákok matematika-, fizika- és sakkfoglalkozásokon vehetnek részt. Tanárként rendszeresen eljárt a magyarországi és a Kárpát-medencei továbbképzésekre, és 1992-ben régióvezetőként először vitt diákokat a Nemzetközi Magyar Matematika Versenyre, amelyen tanítványai éveken át részt vettek. Pályafutásáról és a matematika szeretetéről/megkedveltetéséről beszélgettünk vele.
Hogyan szerette meg a matematikát?
Szabó Magda a Tehetségek szolgálatáért életműdíjjal (Gergely Árpád fotója)
– Észrevettem, hogy ezt a tantárgyat szeretem a legjobban. A kreatív gondolkodás vezetett rá arra, hogy ez valójában megy nekem. Rá akartak beszélni arra, hogy kertészettel, építészettel vagy vegyészettel foglalkozzak. A diákjaimnak mindig azt mondtam, hogy meg kell ismerniük önmagukat, hogy megfelelően tudjanak pályát választani. Példamutató volt számomra a nagynéném, aki matematikatanárként dolgozott, és mindig örömmel mesélt a tehetséges diákjairól. A tanári pálya is tetszett, és végül ezt választottam. Zentán kezdtem el tanítani 1972-ben abszolvensként. Aztán a sors úgy hozta, hogy a szabadkai Matematikai és Nyelvi Szakgimnáziumba kerültem. Tehetséges diákokkal találkoztam, akik nagy lendületet adtak a munkámhoz. Valószínűségszámítást és geometriát tanítottam. Sokat tanultam a diákoktól. A saját fiamon is láttam, hogy mennyire más a gondolkodási módja. A tanulóim mindig különleges megoldásokat tudtak találni. Nem mindegy, hogy milyen módon adunk elő egy tananyagot. Egy-egy példa végén gyönyörködünk a különleges megoldásokon, de nem várhatjuk el a többségtől, hogy ezeket felfedezze. A tanításban mindig kellett találni egy középutat, hogy a többség megértse az anyagot. Annak viszont nagyon örültem, ha valaki különleges megoldásokat talált.
A matematika nem a legkedveltebb tantárgy a diákok körében. Ön szerint hogyan lehet motiválni őket? Hogyan lehet megszerettetni velük ezt a tantárgyat?
– A szakirányú képzésen matematika és fizika tagozatosokat tanítottam. Azt láttam, hogy sokfélék a diákok, és különböző, ötletes megoldásokkal állnak elő. Itt nem volt gond a matematikával. Később, amikor az iskolarendszer 1989 után átalakult, és a gimnazisták hetente négy órát tanulták a matematikát, még a természettudományi tagozaton is voltak gyengébbek, és olyanok is, akik nem szerették a tantárgyat. Ekkor jöttünk rá a kollégákkal, hogy szükséges különleges matematikai foglalkozásokkal felhívni a figyelmüket ennek szépségeire. Amikor érdekes feladatokat adunk fel, és megvitatjuk, hogy hányféle megoldást lehet találni rá, az a többségnek érdekes lehet. Valójában 1996-ban sikerült elindítani az ifjú tehetségek iskoláját, amelyet most már Cofman Judit Tehetségfejlesztő Iskolának hívnak. Egy évvel ezelőtt kezdtek el elsősök is járni a matematika-tehetségfejlesztésre. Mindenkiben megvan egy bizonyos tehetség a matematikai gondolkodásra is, csak sokan elhanyagolják, nem foglalkoznak vele. Már egész kicsi korban fel kell kelteni a gyerekek érdeklődését. Annak örülünk, hogy amikor szombatonként eljönnek, azt mondják, hogy nagyon szeretnek hozzánk járni, mert nagyon érdekes a matematika. Ehhez kell egy lelkes csapat is. Több évig az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének alelnöke voltam. Huszonhárom évig vezettem a matematikai szakcsoportot a Szabadkai Nyári Akadémián. Régióvezetőként összegyűjtöttem azokat a középiskolásokat, akiket nemzetközi matematikaversenyekre vittünk. Itt szépen ki kell dolgozni a feladatokat, minden részt meg kell indokolni. Külön pontozzák azt, ha valaki két megoldást is talál. Jó látni, amikor a diákok versengenek, és vannak, akikből nagy tudósok lesznek. Manapság már az ösztöndíjazásnál is alapkövetelmény, hogy a diák versenyeredményeket mutasson fel. A Cofman Judit Tehetségfejlesztő Iskolában tizenegyféle matematikaversenyen veszünk részt a diákokkal. Annak idején, a kilencvenes években a szabadkai gimnáziumban az Értelmezhető világunk előadássorozatra nagy tudósokat hívtunk meg. Nagy örömünkre Cofman Judit is eljött. A diákoknak és a tanároknak is tartott előadást szerb és magyar nyelven is. Szerettük volna meghívni a Nyári Akadémiára, csak sajnos megbetegedett és elhunyt. Mi, tanárok nagyon örülünk annak, hogy a diákok hálásak azért, amit kaptak, és a szülők is tudják értékelni ezt. A Cofman Judit Tehetségfejlesztő Iskola a huszonötödik évfolyamát kezdi. Köszönöm azoknak, akik mindezt elismerték, és most nemcsak a díjról van szó. Matematikai tehetséggondozást tartunk minden évfolyamnak, elsőtől negyedik középiskoláig. A fizikát két csoportnak, hatodik osztályosoknak, valamint hetedikeseknek és nyolcadikosoknak tartunk. Emellett sakkfoglalkozásokon is részt vehetnek. Az étel esetében is meg kell kóstolni, hogy tudjuk, milyen ízű. Ilyen a matematika is. Ha nem próbálja meg a diák, nem fogja megtudni, hogy fekszik-e neki. Ezt próbáljuk elérni az elsősökkel is. Aki eljön, mind azt várja, hogy mikor lesz a következő foglalkozás. A tanárokkal próbáljuk elérni, hogy érdekesek legyenek a foglalkozások, és hogy ne olyanok legyenek, mint egy iskolai tanóra. Az az érdekes, hogy hét-nyolc éve külön lányoknak is szerveznek matematikaversenyeket, mivel túlsúlyban vannak a fiúk.
Volt-e olyan diákja, aki az ön hatására választotta a matematikatanári pályát?
– Egyszer érdekes lenne összeírni, hogy hányan vannak. Minden generációból volt legalább egy valaki, aki matematikatanárnak ment. A díjátadón bemutatott prezentációba az egyik képet azért tettem be, mert az egyik Nyári Akadémián a matematikai csoport tagjai közül kettő kivételével mind a diákjaim voltak. Érdekes volt, hogy az egyik fizika tagozatos szeretett volna négyest kapni matematikából. Elég lazán fogta fel az egészet. Azt mondta, hogy ő nem akar matematikatanár lenni, és később mégis tanított egy ideig. Sok tanító van, aki átképezte magát. Nagyon ügyes tanítóink vannak. Jó lenne, ha Újvidéken is indítanának szakosítást, hogy minél többen átképezzék magukat. Több középiskolai, általános iskolai tanár és tanító került ki a diákjaim közül.
