A témában Bori Mária iskolapszichológust, a továbbképzések jeles előadóját kérdezem, akinek hosszú éveken keresztül szívügye a temerini Kókai Imre Általános Iskola tanulóinak és szüleinek megelégedettsége.
Hogyan lehet kialakítani a gyerek munkaszokásait?
– Ha rendszeresség van a gyerek életében, tudja, kinek mi a feladata. A hely és idő szokása hozzásegíti, hogy mindig ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben tanuljon. Fontos megválasztani a helyet, sarkot, íróasztalt, ahol rendszeresen fog tanulni. Ott csak azok a legszükségesebb eszközei legyenek, amelyeket abban a pillanatban használ. Sem számítógép, sem televízió, sem telefon, sem mobiltelefon, sem zene ne vonja el a figyelmét a tanulásról. Ki kell zárni minden zavaró körülményt. Ha magyart tanul, akkor az asztalán csak a magyarhoz szükséges könyvek, eszközök, segédeszközök, valamint több kihegyezett ceruza legyen, különben a hegyezéssel is csak húzza az időt. A gyerek megtanulja, hogy az asztalán rend van és csak a legszükségesebb eszközök.
Az optimális idő, a biológiai görbe csúcsa délelőtt 9 és 11 óra, valamint délután 15 és 17 óra között. A gyerek akkor tud legjobban összpontosítani és legtöbbet megjegyezni. Az órarendbe is a „nehezebb” tantárgyak (anyanyelv, matematika) ebben az időbe kerülnek bele, ha csak lehetséges, és nem később.
Tanítás után jó, ha a kisdiák pici pihenőt tart, s utána nekifog az aznap kapott leckéhez.
Mennyit és miben segítsen a szülő?
– A szülőnek meg kell beszélni a gyerekkel, hogy mit mikor kell elvégeznie. A házi feladatot a gyereknek kell megcsinálnia, a szülőé pedig csak az ellenőrzés. A szülő nem helyette csinálja meg a házi feladatot.
A gyerek önállóan (ha kell, segítséggel) berakja másnapra az eszközeit. Ezt nem az anyuka, és nem a nagymama teszi. Ha átvállalja a feladatokat, akkor a szülőé lesz ez a feladat. Különben a szülő feladata a támogatás, a bátorítás és ösztönzés, amikor a gyermek megakad.
Számítani kell arra, hogy a gyerek lassú, hibázik, nem mindig csinálja. Ha vállalja, akkor a kis gubanc ellenére kialakul az igény, hogy önállóan dolgozzon. A felelősség a gyereké kell, hogy legyen, és nem a szülőé. A szülő segítsen, ha a gyerek megakad, de ne csinálja meg a feladatot, hogy mind a ketten dicséretet kapjanak. Minden tanító tudja, mikor írja meg a házi feladatot a szülő és mikor a gyerek. Ha a gyerek helyett dolgozunk, csalásra tanítjuk, nem pedig arra, hogy önerőből dolgozzon. A gyerek jövője szempontjából jobb, ha minél előbb önállósítjuk. Nem állunk állandóan mellette, hanem időnként rákérdezünk: mi is a feladat? Akkor látjuk, megértette-e.
A segítés tényleg segítés és támogatás legyen. Ha valami nem sikerül először, addig gyakorolja, míg megtanulja. Az írást csak írással, az olvasást pedig csak olvasással lehet megtanulni. A tanító ebben konkrétan tud segíteni minden gyermeknek, ezért nagyon jó, ha a szülő rendszeresen elmegy szülőértekezletre és fogadóórára. A gyerek nagyjából mindent, ha csak lehet, önállóan, egyedül végezzen el, a szülő feladata pedig a segítés, a támogatás és az ellenőrzés.
Hogyan lehet megtervezni a gyerek napját, hogy a tanuláson kívül játékra, mozgásra és más tevékenységre is maradjon ideje?
– A gyerek feladata, hogy kis füzetbe bejegyezze, mit kell vinnie például képzőművészeti órára, s nem a szülő dolga, hogy ezt más szülőktől megtudakolja.
A tanulás otthon ne csak munkanapokon történjen, hanem szombat, vasárnap is egy órányit, hogy naponta legyen a gyereknek tanulással kapcsolatos feladata.
Az iskolába járás váltásától függetlenül fontos, hogy a diák mindig ugyanabban az időben kelljen. Az ő feladata rendet rakni a szobájában, olvasni, gyakorolni, utána játszhat, labdázhat a levegőn. Nézheti a tévében a műsort, leülhet a számítógéphez, de ez jutalom legyen.
Mire fontos a szülőnek még odafigyelnie?
– A szülő ügyeljen arra, hogy a gyerek mindennap nyugodt légkörben induljon iskolába. Ehhez a szülőnek az idejéből, kényelméből fel kell áldoznia valamit. Ne készülődjenek a szülők, gyerekek felfokozott állapotban, idegesen, mert kifutottak az időből, kapkodnak, késnek… Este ugyanabban az időben feküdjön le a gyerek, hogy ki tudja magát pihenni.
Sok minden függ a szülőtől, elsősorban attól, milyenek az elvárásai az iskolától és a gyerekétől, s ezt jól kell tudnia adagolni.
A gyereket ne hasonlítgassuk össze a testvérével, a szomszéddal. Jó, ha le van írva a napi beosztása: a reggeli, a tanulás, a csomagolás, az ebéd, az iskolába indulás ideje. Minél előbb törekedni kell az önállósításra. Arra serkenteni, hogy iskolába egyedül merjen menni, és időben érjen oda.
A leckeírás után a játszás jutalom legyen.
A napi beosztás otthon legyen lerajzolva, leírva. Időnként hívja fel szülő, nagyszülő, szúrópróba szerint ellenőrizze, a gyerek betartja-e a napi beosztást.
Vajon bízzuk-e meg a tanuláson kívül otthon más feladatokkal?
– Nem kell félteni a gyereket. A tanuláson kívül legyenek otthoni feladatai. Felelősségtudatra kell nevelni. A mai gyerekek nem viselnek gondot a tisztaságról. Az iskolában nemcsak a takarító néni dolga ez. Beszélgetni kell a gyerekkel arról, hogy ügyeljen a környezetére, a tisztaságra itthon, az iskolában és az utcán is. Ha látja a szemetet, hajoljon le, dobja be a szemeteskannába. A szülő fejleszti a gyerek felelősségtudatát. Arra szoktatja, hogy rakja el a dolgait, rendszeresen vigye ki a szemetet, a tankönyveit rendben tartsa, továbbá otthon is, az iskolában is tisztán hagyja az illemhelyet. Szervezzék meg, hogy hetente egy nap közösen feltakarítanak.
A helyes nevelés eredménye az elégedett gyerek és az elégedett szülő.
