Hétfőn először mondta ki egy európai uniós tisztségviselő, hogy az EU pénzt adna Szerbiának és Macedóniának azért, hogy bizonyos számú menekültet az országban tartsanak. A pénz az EU úgynevezett szíriai alapjából érkezne. A részletekről egyelőre senki nem nyilatkozott, vagyis nem tudni, hogy Szerbiának hány menekültet kellene elszállásolnia, hol és mennyi ideig. A szerbiai államvezetés képviselői az uniós tisztségviselő nyilatkozatát követően egymás után közölték: Szerbia nem lesz sem gyűjtőközpont, sem a menekültek parkolója. Lapunknak Aleksandar Radić katonai elemző nyilatkozott a téma kapcsán.
Ön szerint milyen valószínűséggel következik be a magát meg nem nevező tisztségviselő által kilátásba helyezett forgatókönyv?
– Hosszú ideje világos, hogy az EU-nak ez is volt a célja. Az EU tagállamainak nem sikerült közös álláspontot kialakítaniuk a menekültválság kapcsán, a tagállamok közül mind többen figyelhető meg szemléletváltás és a menekültekkel szembeni retorika is egyre elutasítóbbá válik. Európán belül nem létezik szolidaritás. Az unió tagállamai a hatékony megoldás megfogalmazása helyett inkább azzal kapcsolatban jutottak valamiféle kompromisszumra, hogy az elkövetkezendőkben nem engedik megmutatkozni a menekültválság kezelésével kapcsolatos erőtlenségüket. Németország hozzáállása a szilveszter éjszakáján történteket követően változott meg. Egyértelmű, hogy Merkel kancellár asszonynak is változtatnia kell eddigi, meglehetősen enyhe menekültpolitikáján, és meg kell próbálnia a menekültek befogadására bátorítani azokat az országokat, amelyek eddig ezt határozottan elutasították. A szemléletváltás nem sokkal a tavasz beálltát megelőzően következett be. Azért lényeges részlet a tavasz közeledte, mert az idő enyhébbé válásával ismét fokozódik majd a menekülthullám. Egyes becslések szerint Szerbián idén akár egymillió menekült is áthaladhat. Azt is hozzátenném, hogy ezek az optimista becslések, a pesszimisták szerint az országba belépő menekültek száma idén jóval meghaladhatja az egymilliót. Az eddigi – szinte nem létező – uniós politikai megállapodások mentén Európa nem bírna ki egy ekkora hullámot. Arra is emlékezzünk, milyen gyakran hallottuk az utóbbi hónapokban több európai tisztségviselőtől is, hogy Szerbiának, tagjelölt országként, az eddiginél is nagyobb szolidaritásról kell tanúbizonyságot tennie. Ha mindezt összegezzük, megértjük, hogy igen, az EU-nak feltehetőleg valóban az a célja, hogy a nyugatra tartó menekültek egy része Szerbiában maradjon. Arról is meg vagyok győződve, hogy az európai integrációt stratégiai célként megfogalmazó nyugat-balkáni államokkal szemben az EU a jövőben a menekültek meghatározatlan időre való befogadását is hivatalos feltételként szabja meg.
Milyen következményekkel járna Szerbiára nézve, ha nagyobb számú menekültet lenne kénytelen befogadni?
Egyes becslések szerint Szerbián idén akár egymillió menekült is áthaladhat (Fotó: Ótos András)
– Szerbia saját problémáival is nehezen birkózik meg. Ahhoz, hogy ne roppanjon bele a menekültek befogadásának terhébe, az EU-nak rendkívül komoly támogatással kell segítenie az országot. Nem irigylem a szerb államvezetést. Akárki is nyeri meg a rendkívüli köztársasági választásokat és akárki is alakítja meg a kormányt, annak meg kell magyaráznia a közvéleménynek, hogy mi is történik majd a jövőben az országban. Érdemes lenne odafigyelni, hogy függetlenül Szerbia integrációs törekvéseitől, nehogy nagyobb árat fizessünk az uniós tagságért, mint bárki más, és nehogy több menekültet kelljen befogadnunk, mint bármelyik másik országnak. Hiszem, hogy ezek miatt a folyamatok miatt az elkövetkezendőkben növekszik az EU-szkeptikusok száma, ezzel párhuzamosan erősödik Oroszország befolyása Szerbiában, ennek következményeként pedig növekedhet az oroszbarát politikai pártok támogatottsága. Az EU nagyon veszélyes folyamatokat indíthat el azzal, ha a Balkán országaiban tartaná a menekülteket. Tudjuk, hogy a balkáni országok közötti múltbéli problémákat nem nevezhetjük megoldottnak, továbbra is erős mindegyikben a nacionalizmus, az országok többsége rossz gazdasági helyzettel küzd. Ha ilyen körülmények között még a menekültek elszállásolásával is meg kell küzdeniük, akkor szinte bármi megtörténhet.
Ez azt jelenti, hogy egyetért Bohuslav Sobotka cseh kormányfővel, aki szerint a menekülthullám miatt ismét kiújulhatnak az ellentétek a Balkánon és akár ismét vér is folyhat a térségben?
– Ugyanezt már Angela Merkel is kifejtette. Legyünk vele tisztában, hogy a helyzet rendkívül érzékeny és veszélyes. Az ellentétek a Balkánon mélyek, ebben a térségben nem kell sok ahhoz, hogy ismét robbanjon minden. A menekültek-jelentette teher detonátor lehet, amely újabb összetűzéseket robbanthat ki a Balkán országai között. Jó lenne, ha ezt az EU tagállamai és vezető politikusai is tudatosítanák magukkal. A Balkán nem a világ másik végén van, az itt kezdődő feszültségek könnyen átterjedhetnek az EU országaira.
Mivel magyarázza a korábban menekültbarát államokban jellemző szemléletváltást? Kizárólag a Németországban szilveszter éjszakáján történtekkel, vagy valami más is szerepet játszik ebben?
– Igen, hiszem, hogy a Kölnben történtekkel magyarázhatjuk a szemléletváltást. Itt valójában nem is szemléletváltásról van szó. Az uniós tisztségviselők elkezdtek őszintén nyilatkozni. Eddig egyféleképpen vélekedtek a menekültválságról és egészen másképpen nyilatkoztak a témáról. Nem tudták, hogy hogyan lehet valamelyest eltávolodni a politikai korrektségtől és világosan megfogalmazni a problémákat. A kölni történéseket követően a nyugati politikusok „felszabadultak” és most már azt mondják, amit gondolnak, vagyis amit mindig is gondoltak.
Milyen kihatással lenne a Szerbiában elszállásolt menekültek számának növekedése a szélsőséges iszlamista csoportosulásokra?
– Az iszlám fundamentalizmus önmagában még nem probléma, még akkor sem, ha a menekültekkel vallási fanatikusok is érkezhetnek Szerbiába, Európába. Ahogyan azt már kifejtettem, a Balkán országai és nemzetei közötti korábbi, mindmáig lezáratlan nézeteltérések jelentik a legnagyobb veszélyt, illetve az, hogy a menekültek miatt növekedhet az EU, valamint az uniós értékekkel szembeni szkepticizmus. Arról se feledkezzünk meg, hogy hosszútávon a menekültek megváltoztathatják Szerbia nemzetiségi összetételét. A szélsőségesség ezen a ponton kezdhet el veszélyt jelenteni, példaként elég csak megnézni Bosznia-Hercegovinát, ahol a kilencvenes évek háborúit megelőzően nem voltak szélsőségesek, az iszlám fundamentalizmus pedig szinte ismeretlen fogalom volt. Napjainkban az iszlamisták viszont már központtal rendelkeznek Bosznia-Hercegovinában.
Az elmúlt időszakban mind gyakrabban hallhatunk arról, hogy a vahabita mozgalom már Belgrádban és Vajdaságban is jelentős támogatottságot élvez. Mi a valós helyzet?
– Nem az a fontos, hogy hányan osztják a vahabitákhoz hasonló szélsőségesek nézeteit, hanem az, hogy közülük hányan lennének képesek elmenni a végsőkig és erőszakhoz folyamodni. Egy terroristaakció végrehajtásához nincs szükség tömegekre, akár két ember is elegendő ahhoz, hogy alapjaiban ingassa meg az ország biztonságába vetett hitünket. Sajnos tetemes azoknak a száma, akik kapcsolatba kerültek a szélsőséges nézetekkel. Azt is tudni kell, hogy többségük nem a Balkánon találkozott először az iszlám fundamentalizmussal, hanem Bécsben, vagy Németországban. Összegezve, a Balkánon valóban mind nagyobb számban vannak jelen szélsőségesek, így mindinkább fennáll egy terrorcselekmény végrehajtásának veszélye.
Milyen fenyegetettségről van szó?
– Valós veszélyről és fenyegetettségről van szó. Most már nem állíthatjuk, hogy Szerbia városainak egyikében sem hajthatnak végre terrortámadást. Tíz, vagy akár öt évvel ezelőtt még meglepetést okozott volna egy ilyen akció elkövetése, ma viszont már nem lenne meglepetés. Azt persze lehetetlen megmondani, hogy hol és mikor támad valaki, vagy támad-e egyáltalán.
