A Szerbiában honos közfelfogás szerint az egyik legnagyobb sértés az, ha valakit NATO-bérencnek titulálnak. Ahhoz, hogy bizonyos körökben, illetve körök valakit NATO-bérencnek tituláljanak, nem kell mást tennie, mint nyíltan támogatnia az ország csatlakozását a katonai szervezethez. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének a szerbiai polgárok többsége mindmáig nem bocsátotta meg az 1999-es katonai bevetést. Az államvezetőség képviselői a bombázások évfordulójának környékén nem győzik hangsúlyozni, hogy bár Szerbia megbocsátott, és a jövőre összpontosít, az ország nem kíván csatlakozni a szervezethez és feladni katonai semlegességét.
VESZÉLYES TÁMOGATNI A NATO-T
Egy tavaly decemberi felmérés szerint Szerbia NATO-tagságát a polgárok 65 százaléka ellenzi és 13 százaléka támogatja. 2009-ben még a megkérdezettek 20 százaléka volt amellett, hogy Szerbia csatlakozzon a katonai szervezethez. Ehhez képest Szerbia csatlakozását az Európai Unióhoz a lakosság 48 százaléka támogatja. Ez a jelentős különbség feltehetőleg azzal magyarázható, hogy a demokratikus rendszerváltozást követően egyik államvezető sem volt annyira bátor, hogy kiálljon a polgárok elé, és felvilágosítsa őket arról, hogy az EU- és a NATO-tagság kéz a kézben jár. Legalábbis bizonyos országok esetében.
Időről időre megjelennek olyan sajtócikkek, amelyekben azokra az uniós tagállamokra élezik ki a NATO- és az uniós tagság összefüggésének kérdését, amelyek nem csatlakoztak az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez. Példaként általában Finnországot, Svédországot és Ausztriát említik.
Azt, hogy a NATO-tagság mellett való kiállás mennyire veszélyes lehet Szerbiában, Jelena Milić esete bizonyítja. Az Euroatlanti Tanulmányok Központjának igazgatója mellé a napokban rendőri őrizetet rendeltek ki, mivel a közelmúltban egyre többen fenyegették meg a NATO-val kapcsolatos álláspontja miatt. A nő azzal az indokkal fogadta el a rendőri őrizetet, hogy valóban nem érzi magát biztonságban. Nemcsak Jelena Milićet fenyegették meg halálosan, hanem családját, lányát is.
KI NEM MONDOTT FELTÉTEL
A NATO-csatlakozás feltétele az uniós integrációnak, ért egyet a megállapítással Aleksandar Radić katonai elemző, aki lapunknak nyilatkozva kifejtette: az EU-hoz csatlakozó, korábban tranzíción áteső országok egyikével sem tettek kivételt, így mielőtt lezárták az integráció folyamatát, mindegyiknek csatlakoznia kellett a NATO-hoz is.
– Ezt persze egyik uniós tisztségviselő sem mondja ki így, senki nem használja a feltétel szót. Mutasson azonban nekem bárki is olyan országot, amelyben a csatlakozási folyamat a rendszerváltozást követően kezdődött meg, és amely az uniós csatlakozás előtt nem vált NATO-taggá. Magától értetődik, hogy a régió országainak vonatkozásában is ez az EU álláspontja, hiszen ezeket az államokat nem is olyan régen még jelentős biztonsági kockázat jellemezte, fegyveres összecsapások zajlottak. Ezekben az országokban továbbra is válság – politikai, gazdasági – uralkodik, és bizonyos erők szinte napi rendszerességgel próbálják feléleszteni, illetve életben tartani a nacionalizmust. Egy ki nem mondott, de létező feltételről van szó, hiszen a stabilitás vélelme nélkül egyik országot sem veszi fel köreibe az EU – magyarázta Radić.
Az elemző nevetségesnek tartja azokat a megtévesztő állításokat, hogy Szerbiának azért nem kell a NATO-hoz csatlakoznia az EU integráció keretében, mert ezt például Ausztriától vagy Svédországtól sem várta el senki. Hajmeresztő, hogy bizonyos médiumok Szerbiát egy kalap alá veszik ezekkel az országokkal, amelyekben a demokráciának hosszú hagyománya van, nyomatékosította Radić, mondván, hogy Szerbiát egyedül a régió országaival vagy a volt kommunista blokk országaival – például Magyarország, Románia, vagy Bulgária – lehet összehasonlítani.
A társadalom ellenállására az elemző szerint egyetlen gyógyír van: egy határozott államvezetőség vagy államvezető, amely vagy aki nyílt párbeszédet folytat az emberekkel, és közérthetően elmagyarázza, hogy miért nem lehetnek ennek a döntésnek a meghozatalánál döntőek az érzelmek. Az emberekkel őszintén kellene beszélni arról, hogy vajon ésszerű-e az elképzelés, amely szerint Szerbia külpolitikája a jövőben is négy oszlopra támaszkodik, húzta alá Radić.
– Szerbiának nincsen külpolitikai stratégiája. Egyáltalán nem világos, hogy milyen külpolitikát folytat az ország, milyen úton jár. Érdekes, hogy mindig azokkal az országokkal vannak gondjaink, amelyek állítólag oszlopok Szerbia számára. Hatalmas a különbség a valóság és a politikusok nyilatkozatai között. Egyébként pillanatnyilag Oroszországnak is jelentős érdeke fűződik ahhoz, hogy Szerbia katonailag semleges maradjon. Moszkva korábban engedékenyebb volt ebben a kérdésben, most azonban a NATO-hoz való csatlakozást ellenséges cselekményként értékeli. Ez persze nem jelenti azt, hogy a NATO és az Oroszország közötti kapcsolatok idővel nem válnak ismét jobbá, ezért ez sem lehet érv Szerbia számára. Szerbiát NATO-országok veszik körül, és elképzelhetetlen, hogy az ország hosszú távon egy egészen más, a katonai semlegesség politikáját folytassa – taglalta az elemző.
Radić szerint napjainkban a menekültválság is egyike a legnyomósabb érveknek, amelyek a NATO-tagság mellett szólnak. Szavai szerint a válság hatalmas biztonsági kihívás és kockázat Szerbia számára, a helyzet pedig feltehetőleg nem lesz jobb a közeljövőben. Ehhez még azt is érdemes hozzátenni, hogy Szerbiának nincsenek valós katonai szövetségesei, a válságot pedig nehéz egyedül kezelni, emelte ki Radić.
