Sok lista, még több remény. Az április 24-én megtartandó rendkívüli köztársasági parlamenti választásokon 20 választási jelöltlista méretteti meg magát. Ugyanaznap tartják a tartományi parlamenti választásokat is, amelyeken 15 jelöltlista indul. Az eddig készült közvélemény-kutatások egyértelműek: a számos lista közül csak néhánynak van esélye bejutni a köztársasági, illetve a tartományi parlamentbe. Mind köztársasági, mind pedig tartományi szinten a Szerb Haladó Párt köré tömörülő koalíció a legesélyesebb. A felmérések szerint köztársasági szinten az SZHP-re a szavazók 50,9 százaléka adná le voksát. A Szerbiai Szocialista Párt körüli koalíció listáját a szavazók 12,3 százaléka támogatná, a Szerb Radikális Pártra a szavazók 7,9 százaléka voksolna, a Demokrata Párt körüli koalíciót 5,5 százalékuk, a Szerbiai Demokrata Párt–Dveri koalíciót 5,2 százalékuk, a Szociáldemokrata Párt–Liberális Demokrata Párt–Vajdasági Szociáldemokrata Liga koalíciót pedig 5,1 százalékuk támogatná.
A Faktor Plus felmérése szerint köztársasági szinten a kisebbségi pártok nagyjából a szavazatok 4 százalékát szerezhetik meg. A kisebbségi jelöltlisták esetében természetes küszöb van hatályban, vagyis ezeknek nem kell megszerezniük a szavazatok 5 százalékát ahhoz, hogy bejussanak a parlamentbe. A természetes küszöböt úgy számítják ki, hogy a mandátumot eredményező szavazatokat összeadják, elosztják 250-nel, amennyi képviselői hely van a köztársasági parlamentben, és az így kapott szám határozza meg, hogy mennyi szavazatra van szükség egy mandátumhoz. A tartományban ugyanez az elv mentén határozzák meg a természetes küszöböt, azzal, hogy 120-szal osztanak.
A természetes küszöb magassága sok mindentől függ, egyebek mellett attól, hogy hány párt lépi át a választási küszöböt. Minél kevesebben jutnak be a parlamentbe, annál jobbak a kisebbségi listaállítók esélyei. A korábbi választások tapasztalata megmutatta, hogy a kisebbségi pártoknak nagyjából 11–16 ezer közötti szavazatra van szükségük egy mandátumhoz.
A Központ a Szabad Választásokért és Demokráciáért (CeSID) a tartományban is felülvizsgálta a polgárok hangulatát. A felmérésben megkérdezettek 41 százaléka az SZHP jelöltlistájára szavazna, 12 százalékuk a Vajdasági Szociáldemokrata Ligára, 8,5 százalékuk az SZSZP-re, 8 százalékuk a Vajdasági Magyar Szövetségre, 7,6 százalékuk az SZRP-ra, szintén 7,6 százalék szavazna az SZDP–Dveri jelöltlistájára, 6,2 százalékuk pedig a DP listájára.
Bojan Klačar, a CeSID végrehajtó igazgatója nem hiszi, hogy az első, második, vagy esetleg harmadik befutó tekintetében nagyobb meglepetéseket okozhatnak a választások, sem köztársasági, sem tartományi szinten. Persze az eredmények részben eltérhetnek a választások előtti felmérésekétől, nagyobb meglepetésre azonban nem érdemes számítani, mondta lapunknak nyilatkozva.
Klačar szerint köztársasági szinten 5-6 lista továbbra sem lehet biztos benne, hogy átlépi a választási küszöböt, ezek azok a jelöltlisták, amelyek támogatottsága jelenleg 5 és 8 százalék között alakul.
– Vajdaságban az erős kisebbségi párt, a VMSZ, és a regionális párt, a VSZL, valamelyest megváltoztatják az összképet, így az SZHP és az SZSZP támogatottsága alacsonyabb, mint a köztársaságban. A tartomány vonatkozásában megfigyeltük, hogy a kampány során a pártok többsége nem foglalkozott az úgynevezett vajdasági specifikumokkal, azokkal a témákkal, amelyek a tartomány lakosságát érdekelnék. Ez azzal magyarázható, hogy a tartományi választásokat egy napon tartják a köztársaságival és a pártok többsége ez utóbbit fontosabbnak tartja. Egyedül a mezőgazdaság témája nem maradt ki a kampányból, a kisebbségi kérdéseket, a nemzetek közötti együttélés témáját viszont csak kevesen érintették. Ugyanez a helyzet a helyhatósági választások kampányának tekintetében. A lakosság sokkal többet megtudott a listaállítók Koszovóval, vagy Európai Unióval kapcsolatos álláspontjáról, mint arról, hogy melyik párt hogyan fejlesztené a helyi infrastruktúrát. A tartományi kampányban a pártok legtöbbje nem vajdasági tisztségviselőikkel, hanem központi vezetőikkel, a pártelnökökkel kampányolt. Ez alól ismét csak a VMSZ és a VSZL képez kivételt – taglalta Klačar.
A magyar közösség számára az is érdekes lehet, hogy tartományi szinten milyen támogatásra számíthat a Magyar Mozgalom–Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének koalíciója. A CeSID közvélemény-kutatásai erre a jelöltlistára nem tértek ki, így Klačar nem tudta felmérni, hogy április 24-én hányan voksolhatnak rá.
A CeSID munkatársa arra is rámutatott a beszélgetés során, hogy a szavazók többségét a kampány egyáltalán nem befolyásolja döntésében, már korábban is tudja, hogy kire szavazna. A lakosságnak csak elenyésző része dönt a kampányban elhangzóak alapján, fűzte hozzá Klačar, mondván: a legtöbb szavazó az alapján dönti el, hogy kinek szavaz bizalmat, hogy ki vezeti az adott pártot, illetve milyen a párt megítélése. Mint aláhúzta, csak kevesen mérlegelnek a listaállítók programja, vagy felkínálása alapján, és még kevesebben vannak azok, akik odafigyelnek egyáltalán a programok ismertetésére.
Az idei választásokon – elsősorban köztársasági szinten – különösen sok kisebbségi párt állított listát. Ezek némelyikének tekintetében a Köztársasági Választási Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy valójában nem is kisebbségi pártokról van szó. Klačar egyetért ezzel a megállapítással. Ezeknek a listaállítóknak a többsége visszaél a kisebbségi pártokra vonatkozó kedvezményekkel, annak reményében, hogy egyszerűbben jutnak be a parlamentbe, de arra is van példa, hogy ezek valamelyik nagyobb pártnak dolgoznak, hogy megosszák a szavazatokat, emelte ki a CeSID programigazgatója.
