Szombaton lezajlott a Szerb Haladó Párt tisztújító közgyűlése, amelyet a pártvezetők történelminek értékeltek – mint minden mást, aminek bármi köze van a párthoz vagy a párt köré tömörülő hatalomhoz. Az SZHP fontosnak tartja a megújulást, és nem menekült a felelősség elől, fejtette ki egy nappal a közgyűlést megelőzően Miloš Vučević, Újvidék polgármestere, aki szombaton az SZHP egyik alelnöke lett. A politikus nem pontosított azzal kapcsolatban, hogy milyen értelemben vett felelősségről beszél: azoknak a párttagoknak a megjutalmazásáról, akik különösen hozzájárultak a párt választási sikeréhez, vagy azoknak a megbüntetéséről, akik gyengén teljesítettek. A tisztújító közgyűlés látszatra a lehető legnagyobb egyetértésben zajlott: a küldöttek új alelnököt választottak az eddigiek mindegyike helyett – a hatból két alelnöki tisztség egyelőre betöltetlenül maradt, ezeket majd később kapják meg az arra érdemesek, mondta Aleksandar Vučić –, majd egyhangúlag megválasztották Vučićot a párt elnökének. Arról, hogy az egység csupán látszólagos, csak kevesen beszélnek. A legmélyebb törésvonal állítólag továbbra is Vučić és Tomislav Nikolić emberei között van. Akárhogyan is legyen, Vučić bejelentette, hogy a tisztújító közgyűlésen minden megerősítést nyert, így holnap megkezdődhetnek a koalíciós tárgyalások. A szombaton történtekről, a párt erőnlétéről és a kormánykoalíciós tárgyalások várható kimeneteléről Mihal Ramacs elemző nyilatkozott lapunknak.
Milyenek a személyes benyomásai az SZHP tisztújító közgyűléséről?
– A szavazásból minden kiderült. Aleksandar Vučićot egyhangúlag választották meg ismét elnöknek. Senki nem tartózkodott, senki nem szavazott ellene. A világon nincsen sok olyan ország, ahol ez megtörténhet. A demokratikus államokban a politikai pártok tisztújító közgyűlésén vagy egyéb meghatározó rendezvényén heves vita folyik a párttagok, vezetők között, vagy legalább minden egyes tisztségre több személyt jelölnek.
Mire utal, hogy minden egyes korábbi alelnök helyett más alelnököt választottak? Következtetéseket lehet-e ebből levonni, hogy az SZHP-ból kik jutnak miniszteri funkcióhoz a köztársasági kormány következő összetételében?
Mihal Ramacs: Az SZHP nem ismer semmiféle ideológiát, és hosszú távú programja sincsen
– Egyedül az egyértelmű, hogy minden a pártvezértől függ. Ő osztja ki a tisztségeket, ő értékeli a tisztségviselők eredményességét és érdemét. Csak azok haladhatnak előre, akik kedvére tesznek. A párttagok abban a hiszemben élnek, hogy ellenségek veszik körül őket, és folyton-folyvást bizonyítaniuk kell a párt elnöke iránti hűségüket. Vagyis nem kívánatos a gondolkodás, a saját elképzelések hangoztatása. A siker titka az utasítások engedelmes végrehajtása. Ami a miniszteri tisztségeket illeti, Vučić azt mondja, egyelőre még ő maga sem tudja, ki melyik tárca élére kerül. Vagyis most még mindenki reménykedhet. 2012 óta Vučić Szerbia legbefolyásosabb politikusa. Mivel az állami tisztségek betöltésénél a joghurtforradalomtól kezdve egészen napjainkig soha nem a képesítés, a tudás vagy a tapasztalat volt a feltétel, bárki bármelyik minisztérium élére kerülhet. Ez akkor sem volt másként, amikor a Szerbiai Demokratikus Ellenzék, a Demokrata Párt vagy a Szerbiai Demokrata Párt állt a kormány élén.
Mire utalt egy nappal a tisztújító közgyűlést megelőzően Miloš Vučević?
– Fél évszázaddal ezelőtt a különböző kampányokban a falusi és gyári aktivistáknak el kellett ítélniük az anarcho-liberálisokat, az opportunistákat, vagy azokat, akik számára szakmájuk, nem pedig a rezsim óhajai álltak középpontban. Ma ehhez hasonló a helyzet. Újvidék polgármestere igazi pártkatona, és a jól betanult frázisokat ismételgeti. Tisztában van azzal, hogy a volt pártalelnökök mindegyike gyűlöli, de azok is, akik alelnöki tisztségben reménykedtek. Ezért Vučević mind harciasabb lesz.
Mennyire egységes az SZHP?
– Az SZHP-re inkább tekinthetünk mozgalomként, mintsem politikai pártként. Nem ismer semmiféle ideológiát, és hosszú távú programja sincsen. Kizárólag rövid távú célokat követ. Az SZHP számára az a legfontosabb, hogy minél tovább hatalmon maradjon. A párt szavazóinak többsége még három olyan célkitűzést sem tudna felsorolni, amelyekért az SZHP síkra száll. Az emberek nem a pártra, hanem Vučićra szavaztak.
Milyen szerepet játszik a pártban Tomislav Nikolić? Mekkora valóságtartalma van azoknak az állításoknak, hogy ha Vučić nem támogatja hamarosan majdani jelölését az államfői tisztségre, Nikolić saját pártot alapít, és viszi magával az embereit?
– Nikolić elfogadta, hogy díszként kezeljék. Azt is el kellett fogadnia, hogy fiát leváltották a párt egyik vezető tisztségéről. Vučić nélkül Nikolić semmiféle tisztségre nem jelöltetheti magát. Mivel Vučić saját elmondása szerint egyelőre azt sem tudja, hogy kiket állít a minisztériumok élére, azt is elhiszem, hogy egyelőre nem foglalkozott a kérdéssel, kinek a jelölését fogja támogatni a jövőre esedékes elnökválasztásokon. Nincsen ideje arra, hogy ennyire előre nézzen. Hiszem, hogy Vučić meggyőzi Nikolićot, megérett a nyugdíjra. Belgrádban azt csiripelik a madarak, hogy Horvátország után Szerbia elnöki székébe is nő kerülhet. Maja Gojković már évekkel ezelőtt bejelentette, hogy ilyen jellegű ambíciói vannak. Azt is tudni kell, hogy az SZHP-ben legalább két másik olyan hölgy is politizál, aki úgy véli, Gojkovićnál sokkal jobban megérdemelné az államfői tisztséget.
Mely pártok kerülhetnek a következő kormánykoalícióba?
– Egyelőre csak a Vajdasági Magyar Szövetség tűnik biztos együttműködő partnernek. Vučićnak senkire nem lenne szüksége, viszont mindenféleképpen együttműködést kínál majd fel még valakinek, aki engedelmes partnere lenne. Már csak azért is, hogy az ellenzék tábora minél kisebb legyen. Egyedül abban vagyok biztos, hogy a DP-t semmiféleképpen nem invitálja meg a kormánykoalícióba.
Maga Vučić is több alkalommal kijelentette már, hogy az alkotmány módosítása a cél a következő mandátumban. Ehhez kétharmados többségre van szüksége. Ön szerint hogyan, milyen módon biztosítja majd ezt a többséget?
– Még egyetlen észszerű érvelést sem hallottam, hogy miért is akarná Vučić módosítani az alkotmányt. Az előző ciklusban abszolút többsége volt a köztársasági képviselőházban, mégsem került napirendre az alkotmány. Vajon miért módosítaná a hatalom az ország alaptörvényét, ha a hatályban lévő mentén azt tehet, amit csak akar? Az egyetlen indok a hiúság lehet. Már Koštunica is abban reménykedett, hogy az aktuális alkotmányt róla nevezik el. Mostanra viszont Koštunicát mindenki elfeledte, az alkotmánnyal pedig senki sem törődik.
Kire utalhatott múlt héten Vlagyimir Putyin orosz államfő, amikor reményét fejezte ki Vučićnak, hogy a kormány következő összetételében oroszbarát erők is helyet kapnak?
– Vučić azt mondja, hogy véletlenszerűen találkozott Putyinnal, amikor éppen Moszkvában járt. A történelem során feltehetőleg ez volt az első alkalom, hogy valaki véletlenül Moszkvába látogatott, végigsétált a Vörös téren, és hirtelen Putyin kerekasztala mellett találta magát. Az államvezetők közötti találkozókat heteken, olykor hónapokon át szervezik. Hogy kire utalt Putyin? Egyesek szerint az oroszok számára Dušan Bajatović, a Srbijagas igazgatója a legfontosabb, mások szerint Ivica Dačić, megint mások szerint pedig Nenad Popović. Szerbiában számtalan olyan politikus, művész, önjelölt művész vagy akár tudós van, aki szívesen szolgálja a Kremlt. Azt nem tudom, hogy Vučić mit mondott Putyinnak, azt viszont igen, hogy mindent teljesíteni fog, amit Putyin kért tőle.
A tartományi kormány következő összetételével kapcsolatban minden olyan egyértelmű, mint amilyennek tűnik, vagy számíthatunk meglepetésekre?
– Nem lenne meglepő, ha a haladók mégis együttműködésre kérnék fel a Vajdasági Szociáldemokrata Ligát. Persze a dísztárgy szerepénél nem szánnának többet a ligának. Ha ez megtörténik, akkor a VSZL képviselői a köztársasági parlamentben sem politizálhatnak ellenzékből. Nenad Čanak pedig tudja, hogy pártja csakis akkor maradhat fenn, ha pénzt kap, pénzt pedig csak akkor kap, ha része a rezsimnek.
