A mindenkori szerb kormány és parlament 2008 óta követ el mulasztásos alkotmánysértést, hiszen nem fogadja el a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvényt, amelynek eddig már több javaslata is elkészült, csak éppen a fiókok mélyén maradt. Az Európai Bizottság országjelentései is évről-évre kiemelt kérdésként, azaz hiányosságként kezelik a jogszabályt, illetve emlékeztetik a szerb államvezetést, hogy az említett alkotmányos kötelezettség egyben az európai uniós csatlakozás folytatásának is egyik feltétele. A törvény elfogadását követően feltehetőleg egyértelművé válna, hogy pontosan mi illeti meg Vajdaságot, vagy mi alapján számítják a hírhedt 7 százalékot, vagy annak nagyberuházásokra fordítandó háromhetedét.
Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselője bízik abban, hogy ebben a parlamenti ciklusban végre napirendre kerül a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvény és a tartományi hatalom aktuális összetétele, illetve a köztársasági kormány hamarosan megalakuló következő összetétele készen áll az érdemi tevékenységre ebben a témában. Lapunknak nyilatkozva hozzátette, az elmúlt nyolc évben most fordul elő másodszor, hogy a köztársasági és a tartományi kormány ugyanolyan színezetű, ám korábban – 2008 és 2012 között – a Demokrata Párt elmulasztotta a lehetőséget és a jogszabály nem került elfogadásra. Pásztor szavai szerint a folyamatot elölről kell kezdeni, viszont a korábban elkészült javaslatokat fel lehet használni.
Pásztor Bálint: Amióta hatályban van az alkotmány, csak egyszer töltődött fel a tartomány költségvetése az alkotmányban előírt módon (Ótos András felvétele)
– A törvény elfogadása politikai és gazdasági szempontból egyaránt lényegbeli. A jogállamiság elve megvalósulásának szempontjából fontos, hogy egy ország betartsa saját alkotmányát. Gazdasági szempontból pedig azoknak a tartományi eszközökből finanszírozott projektumoknak a megvalósulása miatt nélkülözhetetlen, amelyeknek kivitelezése az elmúlt években nem történt meg, vagy nem fejezték be azokat. Minden évben újfent kérdéssé válik, hogy mennyi pénz illeti meg a tartományt, annak ellenére, hogy a költségvetési rendszerről szóló törvény világosan fogalmaz ezzel kapcsolatban, és azt is tudjuk, hogyan kell kiszámolni a hét százalékot. Mlađan Dinkić miniszterségének idejében a költségvetési rendszerről szóló törvény sajnos olyan módon került elfogadásra, hogy a leghátrányosabb legyen Vajdaság és a legelőnyösebb a központi hatalom számára. Ezért van az, hogy a költségvetés bevételi oldalából és a bevételi oldalnak is csak az adóbevételi részéből kell kiszámolni ezt a hét százalékot. A Vajdaság finanszírozásáról szóló törvénynek arról is rendelkeznie kellene, hogy konkrétan melyik adónemekből hány százalék maradna Vajdaság költségvetésében. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a mindenkori hatalom az éppen aktuális költségvetési javaslat beterjesztésekor átírja a már meglévő megoldást, amely szerint a tartomány területén működő jogi személyek nyereségadójának 42 százaléka, valamint a tartományi lakhellyel rendelkező polgárok személyi jövedelemadójának a 18 százaléka marad Vajdaságban. Senki nem tudja, hogy miért éppen 42 és 18 százalék, mint ahogyan azt sem, hogy miért éppen ebből a két adónemből marad bizonyos százalék a vajdasági költségvetésnek. A tartomány finanszírozásáról szóló törvény elfogadását megelőzően, a megfelelő szakmai és gazdasági felmérések elvégzését követően, meg kell határozni azt, hogy mely adónemek mely mértékben maradnának a tartomány költségvetésében – taglalta Pásztor.
A hét százalékról feltehetőleg valóban mindenki mindent tud már – legalábbis a Vajdaságban élők –, annak a héthetedéről viszont már ritkábban beszélnek, pedig éppen ez a lényeg, mivel ebből kellene a nagyberuházásoknak megvalósulniuk. Nem mindegy, hogy a hét százalékkal önállóan tud-e rendelkezni a tartomány, vagy csak átfolyik a költségvetésen és előre meghatározott céllal kell elkölteni, például a különböző bérekre, húzta alá Pásztor. Mint hozzátette, amióta hatályban van az aktuális alkotmány, kizárólag egyszer, 2007-ben valósult meg a tartomány költségvetése az alkotmányban előírt módon. Viszont akkor nagy mértékben járulhatott ehhez hozzá az, hogy éppen abban az évben adták el, illetve ajándékozták el a Szerbiai Kőolajipari Vállalatot, és az ország komolyabb bevételre tett szert, jegyezte meg a politikus.
– Az, hogy a hét elején a tartományi kormányfő és a köztársasági közlekedési miniszter tárgyalóasztalhoz ült, és azoknak a tartományi infrastrukturális beruházásoknak a megvalósításáról tárgyalt, amelyek az utóbbi években nem mozdultak ki a holtpontról, bizakodásra ad okot. Remélhetőleg most valóban megvan a szándék arra, hogy Belgrád másképpen viszonyuljon ezekhez a projektumokhoz – fogalmazott Pásztor.
Azzal kapcsolatban, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a tartomány hosszú távon ne legyen a változó hatalmi struktúrák és a politikai csatározások áldozata, túsza, a VMSZ képviselője aláhúzta: az államelméleti hozzáállásnak kellene megváltoznia. A politikus véleménye szerint az elmúlt nyolc évben azt lehetett tapasztalni, hogy a mindenkori politikai elit továbbra is veszélyt lát az ország decentralizációjában és sokan nem értik, hogy miért járna olyasmi Vajdaságnak, ami például Šumadijának, vagy az ország déli régiójának nem jár. Persze azért jár, mert erről így rendelkezik az ország alkotmánya, nyomatékosította Pásztor.
AZ ORSZÁGHATÁR MENTI GAZDÁK KÁRA
„Az állam számára nem káresemény”
A szerb–magyar határ menti térségben gazdálkodó szerbiai gazdák az idén is arra panaszkodnak, hogy immár második éve hatalmas káruk van a migrációs hullámból. Pásztor Bálinttól azt kérdeztük, hogy szóba került-e esetleg köztársasági szinten ezeknek a gazdáknak a kárpótlása. A politikus emlékeztetett, szinte pontosan egy évvel ezelőtt intézett hasonló jellegű kérdést Aleksandar Vulin szociálpolitikai miniszterhez, ezért azonban sokan fasisztának, idegengyűlölőnek nevezték.
– Nem kaptam konkrét választ arra a kérdésemre, hogy ki fogja megtéríteni a helyi önkormányzatoknak és a termelőknek okozott károkat. Már akkor is tudtuk, hogy sajnos nem egyszeri jelenségről van szó, amelynek az elmúlt évvel vége lesz. Annyit tehetünk, hogy folyamatosan felhívjuk erre a problémára a figyelmet, viszont az állami költségvetés és az állam szempontjából ezek a károk minimálisak, senki nem veszi ezt komoly problémának. Tudtommal Magyarországon sem térítették meg a polgároknak az ilyen jellegű károkat. Ha objektíven szemléljük ezt a kérdést, azt is meg kell állapítanunk, hogy akármennyire is nehéz a mostani helyzet, mégsem hasonlítható a tavalyi állapotokhoz. Ez annak is köszönhető, hogy egyre több szerbiai politikus helyezkedik ugyanarra az álláspontra ebben a témában, mint a VMSZ a kezdetek kezdetétől – magyarázta Pásztor.
