Jovanka Broznak még rengeteg titka van. Kérdés, hogy fény derül-e valaha életrajzának fehér foltjaira, annyi azonban bizonyos, élettörténetéből sikeres hollywoodi produkció születhetne.
1924-ben született a likai Pećane faluban, egy ötgyermekes szerb földműves családban. 17 éves korában vált ifjúkommunistává és az első női partizánosztag tagjává. 1943-ban lábsérülést szenvedett, majd tífuszban megbetegedett. 1944-ban, a drvari ütközet során találkozott először Titóval. Kapitányi ranggal szerelt le, háborús érdemeiért kitüntetéseket is kapott.
Élete akkor változott meg gyökeresen, amikor Tito kabinetjébe ifjú munkatársnőt kerestek. Aleksandar Ranković belügyminiszter őt is beválogatta az öt legesélyesebb, legmegbízhatóbb jelölt közé, végül a marsall választása a 24 éves likai lányra esett. Tito barátnőjének, Davorjanka Paunovićnak 1946-ban bekövetkezett halála után Jovanka hamarosan Tito személyi titkárnőjévé lépett elő, és hamarosan szorosabb érzelmi szálak fűzték őket egymáshoz. Tito egyik bizalmasának feljegyzése szerint Jugoszlávia nagy hatalmú ura habozott feleségül venni Jovankát. Úgy gondolta, egy olyan nő, aki soha nem olvasott egy könyvet sem, aki nem járt kiállításmegnyitókon, nem volt komolyzenei hangversenyen, nem tudna olyan first lady lenni, aki a külföldi uralkodókkal, diplomatákkal úgy el tud majd csevegni, hogy ne hozzon szégyent rá, mint elnökre és férjre. Munkatársai ezért színésznők, opera-énekesnők között kerestek kellően reprezentatív feleséget neki, de sehogy sem sikerült megfelelő alanyt találni. Jovanka időközben magánúton befejezte a gimnáziumot, igyekezett bepótolni azt, amit gyermek- és ifjúkorában nem volt alkalma tanulni, művelődni. (Most egyik barátnője azt nyilatkozta az egyik napilapnak, hogy Jovanka művészettörténészi diplomával is rendelkezik.)
A titkos házasságkötés Ilokon történt, szűk körben, 1952 áprilisában, az egyik házassági tanú itt is Aleksandar Ranković volt. Jovanka 32 évvel volt fiatalabb Titónál. Nagyon gyorsan kiderült, sokak szimpátiáját elnyerte a sudár, hollófekete hajú, csillogó fekete szemű fiatal nő, aki mosolyával mindenkit levett a lábáról, a külföldi államférfiak hódolattal csókoltak kezet neki. Azt meg sem merjük említeni, hogy azt suttogták, rövid románca volt Nasszer egyiptomi elnökkel, de ez valószínűleg csak rosszindulatú pletyka. Állítólag Tito, aki nehezen tudott a női nem csábításának ellenállni, ifjú nejére igencsak féltékeny volt.
Jovanka Budapesten, Rotschild Klára híres divatszalonjában varratta ruháit. Azt mondják, volt egy próbababa a testarányaival, és ahogyan az évek múlásával terebélyesedett, a baba méreteit hozzá igazították. Utána diplomáciai postával küldték Belgrádba az elkészült kosztümöket, estélyi ruhákat. A magyar sajtóban arról lehetett olvasni a minap, hogy 1956-ban – az akkori budapesti szerb nagykövet visszaemlékezése szerint – Jovanka megrótta Titót, hogy Nagy Imrét kijátszotta, kiszolgáltatta az oroszoknak.
Egyes visszaemlékezésekben arról írnak, hogy Aleksandar Ranković politikai „kinyírásában'' komoly szerepe volt Jovankának. Állítólag ő győzte meg a tétovázó férjét, hogy ne habozzon, Ranković a hatalmára tör, szabaduljon meg tőle. Az utóbbi években gyakran lehetett arról olvasni, hogy ő igyekezett Tito kabinetjének káderpolitikáját kreálni, az elnöki rezidenciában Jovanka igencsak kemény kézzel irányította a személyzetet. Egyre inkább politikai hatalomra tört, óriási patáliát csapott, amikor politikai tisztség helyett a Jugoszláv Vöröskereszt elnöki posztját kínálták fel neki.
Az egykori elnöki pár állítólagos bizalmasai, akik magánéletük ezernyi apró részletét ismerték, az elmúlt években sorra jelentették meg emlékirataikat. Egyikük-másikuk szerint a hetvenes évek közepén legfelsőbb állami körökben többször is téma volt Jovanka egyre nagyobb politikai hataloméhsége. Mások szerint sokkal inkább arról volt szó, hogy szerette és féltette a férjét azoktól, akik szívesen látták volna már Titót nyugdíjasként vagy legalábbis nem teljhatalmú nép- és hadvezérként. És vannak, akik szerint Jovankát azért ,,fúrták meg”, mert sokat tudott, ezért hitették el Titóval, hogy puccsra készül Jovanić szerb tábornokkal és másokkal. Akadtak, akik Titónak azt bizonygatták, hogy Jovanka orosz kém volt. Állítólag fiatal korában kilenc hónapot töltött Moszkvában, ott szervezték be, készítették fel a feladatra.
Tito szerette a feleségét, ám önmagát és a hatalmat még jobban, ezért 1977-ben elköltözött a közös otthonból (egyes visszaemlékezések szerint a házaspár 35 együtt töltött évének utolsó időszakát megkeserítette az is, hogy Tito igen bizalmas viszonyba került a masszőrnőjével). Jovanka a különköltözés után nem jelent meg a nyilvánosság előtt, egészen férje temetéséig. Tito állítólag 8 példányban fénymásoltatta a végrendeletét, hogy halála után Jovankát tekintsék örökösének, ám ez a dokumentum szőrén-szálán eltűnt. Nem sokkal özveggyé válása után a titkosszolgálat emberei benyomultak az otthonába, elvették a vagyontárgyait, felforgatták az iratokat. Őt egy másik dedinjei villába költöztették át, gyakorlatilag házi őrizetbe helyezték. Személyazonossági igazolványa és egyéb irata nem volt, ezeket 2009-ben kapta vissza. A 700 négyzetméteres villa, amelybe átzsuppolták még 1980-ban, az évek során tönkrement, a szerény nyugdíjából még a beázó tetőrészeket sem tudta megjavíttatni, télen fűtés nélkül fagyoskodott. Kórházba szállítása a világsajtóban is a vezető hírek között volt. A hazai sajtóban olyan részletek is megjelentek testi- és egészségi állapotáról, amelyek emberi méltóságában alázzák meg azt a személyt, aki több mint 30 évig Jugoszlávia legbefolyásosabb asszonya volt.
