Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt vezére tizenkét év hágai raboskodás után szerdán hazajött. Bár a hágai törvényszék ideiglenesen, az egészségi állapotára való tekintettel engedte haza, a belgrádi Nikola Tesla repülőtéren a rokonai, barátai, párttársai és szimpatizánsai úgy fogadták, mintha felmentették volna a vádak alól, „győztesként” köszöntötték.
A belgrádi Nikola Tesla repülőtéren a rokonai, barátai, párttársai és szimpatizánsai úgy fogadták, mintha felmentették volna a vádak alól, „győztesként” köszöntötték (Fotó: Beta)
Bár már napok óta mentek a találgatások, hogy Vojislav Šešeljt mikor engedik haza, illetve miért tartották hágai cellájában szerdáig, rendőri kísértettel szerdán hazaért. Párttársai és szimpatizánsai már délelőtt 10 óra után elkezdtek a belgrádi repülőtéren gyülekezni, így fél 12-kor már a repülőtéri kijárat tele volt emberekkel. Akik befértek a csarnokba, ott tömörültek az SZRP fiatal aktivistáinak élő kordona mögött, míg a többiek kint várták a vezért. Több százan érkeztek, hogy több mint tíz év után újra lássák Šešeljt. És amíg órákon keresztül vártak rá, a nevét skandálták: Vojo, Srbine! Spasitelju Šešelju! mondatokat kiáltozták, majd pedig a „Spremite se četnici” csetnik himnuszt énekelték. Ugyanakkor véleményt formáltak arról is, hogy annak idején Aleksandar Vučić kilépett a radikális pártból, hogy Tomislav Nikolićtyal új pártot, a ma hatalmon levő Szerb Haladó Pártot megalapítsák. Vučićot trágár szavakkal illették.
De nemcsak a szimpatizánsai voltak kíváncsiak az érkezésére, hanem számos, hazai és külföldi médiaház is képviseltette magát. Minden operatőr, fotóriporter igyekezett megfelelő helyet megtalálni magának, mindenki a legjobb pillanatot szerette volna megörökíteni, ám az összegyűlt tömegben szűkös volt a hely, így tolakodás, lökdösődés alakult ki a média képviselői között, amit tetézett az SZRP tagjainak kíváncsisága, valamint a vezérük iránti rajongásuk, az, hogy minél közelebb szerettek volna kerülni hozzá, hogy bizonyítsák, hűek maradtak ennyi év után is vezérükhöz. Mint mondogatták néhányan: „Tizenkét évet vártak erre a pillanatra”, „Šešelj győzött”. A radikális szimpatizánsok így kritikát fogalmaztak meg a médiumok képviselői felé, hogy „akadályozzák a kilátást, mit keresnek most a vezért fogadásán, mikor éveken keresztül nem foglalkoztak a Szerb Radikális Párttal”. Így egy idő után az élő falat felállító fiatalok szerepe értelmetlenné vált. Elsodorták őket, az emberek félrelökték a kordont és a repülőtéri kijáratot teljesen leblokkolta a tömeg. A landoló repülők utasait így a repülőtéri alkalmazottak más kijáratokra terelték át. A lökdösődést, az esetleges verekedést a Šešelj család biztonsági őrei akadályozták meg, illetve fokozták a szorongást azzal, hogy visszaszorítva a tömeget, utat biztosítottak a radikálisok vezérének. Šešelj családjának érkezése után pedig megérkeztek a rézfúvósok is, hiszen annak idején, Šešeljt hágai kiadásakor rézfúvósok búcsúztatták.
És bár a repülő délután egy óra előtt néhány perccel landolt, az útlevél- és csomagellenőrzés után végül egy óra 15 perckor lépett ki Vojislav Šešelj a tömeg közé. Súlyos betegségére tekintettel, arra, hogy áttétes daganatos betegségtől szenved, illetve egyes hírforrások szerint állapotát több, mint 20 kilogrammos súlyveszteség követte, a jelenlevők arról is tanakodtak, vajon milyen állapotban jelenik majd meg vezérük. Vojislav Šešeljt azonban, úgy tűnt, nem törte meg a betegsége, széles mosollyal lépett a több száz fős tömeg közé. Üdvözölte családját, majd pedig párttársait, és emelt fővel, büszkén vonult végig a tömegen, ahol a jelenevők közül szinte mindenki ha már kezet nem tudott neki nyújtani, legalább fényképet szeretett volna róla készíteni. Szinte egymáson keresztül igyekeztek átverekedni magukat, csak hogy hozzá közel lehessenek. Kint pedig zászlólengetés, hangos skandálás, taps fogadta. Ám Vojislav Šešelj nem tartózkodott sokáig a repülőtéren, beült a neki előállított autóba és Zimonyba hajtott, a párt székházába, ahová a tömeg jelentős része követte.
