Miután kiderült, hogy a hágai törvényszék fellebbviteli tanácsa Vojislav Šešelj vádlott visszatérését rendelte el, egymást követik az ellentmondásos reakciók és értékelések. Šešelj, a Szerb Radikális Párt elnöke közölte, hogy önként biztosan nem megy vissza Hágába. Aleksandar Vučić miniszterelnök – aki Šešelj visszarendelését személye, pártja és az általa vezetett kormány elleni támadásként éli meg – pedig leszögezte, hogy rajtaütésszerűen senki nem fogja letartóztatni a vádlottat. Hágából eközben olyan hírek érkeznek, hogy ragaszkodnak Šešelj visszatéréséhez. A témával kapcsolatban Dinko Gruhonjić, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének elnöke nyilatkozott lapunknak.
Hogyan értékeli a hágai törvényszék eljárási módját Vojislav Šešelj ügyében?
– Ebben a témában mindig fontosnak tartom elmondani, hogy leginkább azt sajnálom, hogy Šešelj ellen nem Szerbiában indult büntetőeljárás. Ez viszont biztosan nem a hágai törvényszék hibája. Az viszont tény, hogy Šešelj tizenkét évet töltött fogdában, és az ellene folytatott eljárásban továbbra sem hirdettek ítéletet. Először szabadlábra helyezték, most viszont kérik, hogy térjen vissza a fogdába. Mindennek ellenére az is igaz, hogy ha Hága nem indít a radikális pártelnök ellen eljárást, akkor ezt senki más nem teszi meg, főleg nem a szerbiai igazságügyi szervek. Felfogásom szerint az lett volna az egyetlen logikus lépés Szerbia részéről, ha Šešeljt azonnal letartóztatták volna, amint visszatért az országba a scheveningeni fogdából, majd büntetőeljárás indult volna ellene a Szerbiában elkövetett bűncselekmények miatt. Vojislav Šešelj soha nem felelt az etnikai tisztogatásokért Vajdaságban, a horvátok és magyarok megfélemlítéséért és elüldözéséért. Sem Šešelj, sem senki más nem felelt azért, hogy a kilencvenes évek elején és közepén több ezer szerbiai állampolgár kényszerült elhagyni otthonát és hazáját. Ezek olyan bűncselekmények, amelyek soha nem évülnek és évülhetnek el. Számomra ezek a lényeges kérdések és tények Šešelj kapcsán. Az nem meglepő, hogy Slobodan Milošević idejében nem vonták büntetőjogilag felelősségre, ám az október 5-ét követően hatalmon lévő kormányok idejében sem jutott eszébe senkinek legalább egy alkalommal vádat emelni ellene. Aleksandar Vučić kormányfőtől és Tomislav Nikolić államfőtől azt kérdezném, hogy ez miért nem történt és történik meg. Akkor is ezt kérdezném, ha tudom, hogy Vučić és Nikolić Šešelj vajda valamikori közeli munkatársai, és Nikolić, a szerb köztársaság elnöke, a mai napig viseli a vajda címet.
Mi a benyomása a szerb államvezetőség képviselőinek reakciójáról a hágai fellebbviteli tanács döntését követően?
– A témát politikai pontszerzésre használják fel. Úgy próbálják beállítani, mintha mindez a Nyugat és az ellenzéki pártok támadása lenne a kormány és az azt alkotó pártok ellen. Tavaly novemberben azt voltunk kénytelenek végighallgatni, hogy Šešeljt csakis azért helyezik ideiglenesen szabadlábra, és engedik vissza Szerbiába, hogy visszaessen Vučić és a Szerb Haladó Párt népszerűsége. Most, amikor Šešeljnek vissza kellene mennie Hágába, megint arról értesülhetünk, hogy mindez Vučić és pártjának népszerűsége miatt történik. Számomra azonban mindez lényegtelen. Engem az érdekel, hogy a Šešelj-ügyben hol kell keresni Szerbiát, a jogállamot. Szerbia és az államvezetőség kivonja magát a felelősség alól.
Saját elmondása szerint az SZRP elnöke nem hajlandó önként visszatérni Hágába, Vučić viszont közölte, hogy rajtaütésszerűen nem tartóztatják le. Ön szerint hogyan lehet kezelni ezt a problémát?
– Már céloztam arra, hogy hogyan lehetne megoldani a dolgokat. A szerbiai hatóságok tartóztassák le, induljon ellene eljárás az illetékes szerbiai bíróságon, és ne szolgáltassák ki Hágának. Jó lenne látni, hogy hogyan jár el egy jogállam. Ha ez megtörténne, akkor bennünket annak sem kellene érdekelnie, hogy minderről hogyan vélekedik a hágai törvényszék.
Milyen következményei lehetnek annak, ha Szerbia nem szolgáltatja ki Šešeljt?
– Ebben az esetben egy Szerbia és Hága, azaz a nemzetközi közösség közötti asztalitenisz-mérkőzést nézhetünk majd végig. Szerbia megpróbálja majd zsarolni a nemzetközi közösséget, az válaszként nyomást gyakorol Szerbiára, amelynek államvezetősége végül mindezt arra használja fel, hogy elrejtse a polgárokat érintő egzisztenciális problémákat.
A volt Jugoszlávia többi utódállama hogyan járt el saját háborús gaztevőinek tekintetében?
– Mindegyik utódállamban nehezen zajlott a múlttal való szembesülés és az elkövetők, gyanúsítottak felelősségre vonása. Ennek egy oka van: az utódállamokban a nacionalizmus a mai napig rendkívül erős. Azok, akik a legszörnyűségesebb háborús bűncselekmények szervezői voltak, napjainkban magas állami tisztségeket töltenek be. Így van ez Szerbiában, Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban és Koszovóban is. Illuzórikus lenne arra számítani, hogy a nacionalisták, akik a háborút „kifőzték”, most beleegyeznek abba, hogy feleljenek tetteikért, és eljárás induljon ellenük. Ezért jó, hogy megalakult a hágai törvényszék, mert egyébként nem világos, hogy miként bonyolódott volna le az elkövetőek felelősségre vonása.
