Az ország egyik legjobban őrzött állami tisztségviselője, Aleksandar Vučić kormányfő egy horvát „telefonbetyár” áldozatául esett. Davor Jurkotić humorista, az U zdrav mozak című rádiós műsor szerkesztője és vezetője először Zoran Milanović horvát miniszterelnök titkárának adta ki magát és beszélgetett telefonon Vučićtyal, később pedig, hangjának elváltoztatását követően, Milanovićként csevegett Vučićtyal. A humorista a beszélgetés végén sem fedte fel kilétét. A szóban forgó műsorban Jurkotić mindig más-más ismert, közéleti személyiséget hív fel telefonon és valaki másnak kiadva magát cseveg a gyanútlan „áldozatokkal”.
Egyébként a szerb miniszterelnök feltehetőleg már várta is horvát kollégájának hívását, hiszen miután Vojislav Šešelj hágai vádlott két héttel ezelőtt Belgrádban felgyújtotta Horvátország nemzeti lobogóját, a kedélyeket csillapítani igyekvő Vučić bejelentette, telefonon tervezi megbeszélni a történteket Milanovićtyal. Bár a tervek szerint a kormányfőknek a katolikus húsvéti ünnepeket követően kellett volna egymással beszélgetniük, ez mind idáig nem történt meg.
A továbbiakban a horvát humorista és Vučić beszélgetésének átiratát olvashatják:
Jurkotić: „Tiszteletem, itt Tokić titkár. Hogy tetszik lenni?”
Vučić: „Köszönöm kérdését, öregesen.”
Jurkotić: „Milyen az idő Belgrádban?”
Vučić: „Napos.”
Jurkotić: „Tehát minden szép. Mindjárt kapcsolom Milanović miniszterelnököt, csak egy perc. Tudnia kell, hogy a miniszterelnök náthás és nagyon fáj a torka. Minden találkozóját lemondta, csak ezt a beszélgetést tervezte be napirendjébe, hogy legalább egy kis időt szánjon Önre.”
Vučić: „Köszönöm, nagyon szépen köszönöm.”
Jurkotić: „Édesanyám egyébként verseci születésű. Bár ezt itt nem szabad kimondanom, de emiatt részben szerbnek érzem magam. Igazi jugoszlávnak érzem magam. Azt szeretném, ha ez itt még mindig Jugoszlávia lenne. Egyébként mikor látogat el hozzánk, kicsit úszkálhatna a tengerben, karúszókkal, meg ilyesmi.”
Vučić: „Nem nekem valók már a karúszók, öreg vagyok én már ahhoz.”
Jurkotić: „Akkor lehet úszógumi is, hogy szépen ússzon. Jó lenne, ha ezen a nyáron ellátogatna hozzánk. Először Milanović nyomná le Önt a víz alá, majd Ön Milanovićot, az emberek meg tapsolnának a parton.”
Vučić (nevetve): „Attól tartok, hogy a végén vízbe fojtanának.”
Jurkotić: „Nem lehet azt tudni, hogy ki maradna alul. Szurkolók is lennének, az egyik csoport azt ordítozná, hogy »Zoki, Zoki«, a másik pedig »Aco, Saša«.
Vučić (továbbra is kuncog): „Köszönöm, mindenesetre köszönöm.”
Jurkotić: „Az is jó lenne, ha vízipisztollyal lőnének egymásra. Emlékszem, Zoran tavaly Hvaron a görög miniszterelnököt spriccelte vízipisztollyal. Jó buli volt, majdnem bepisiltünk. Ön szeretett spriccelni?”
Vučić: „Én mindig különös voltam, negatív értelemben, soha nem csináltam azt, amit a többi, normális gyerek.”
Jurkotić: „Szóval Ön soha nem volt gyerek?”
Vučić: „De, igen. Én inkább labdával játszottam.”
Jurkotić: „És kamionjai nem voltak?”
Vučić: „Milyen kamionok?”
Jurkotić: „Hát játékkamionok. Amilyeneket tologatni szoktak.”
Vučić: „Nem, mi szegények voltunk.”
Jurkotić: „És mondja már, hol van Šešelj? Még ott, vagy már visszarepült?”
Vučić: „Honnan tudhatnám én, hogy hol van? A saját útját járja. Egyébként, ha Zoran most nem ér rá, akkor nyugodtan hívjon később.”
Jurkotić (elkezd kiabálni „Zoki, Zoki”, mindeközben pedig egy kutya kezd el ugatni): „Hallja a kutyát? Nemrégen vettük. Vuknak neveztük el, Vuče.” (a humorista ismét kiabálni kezd »Zoki, Zokče«, közben pedig a kutyára is kiabál, hogy hallgasson már el, majd végül kapcsolja Zoran Milanović horvát miniszterelnököt)
Jurkotić (immár Milanovićként, rekedtesre változtatva hangját): „Halló, halló.”
Vučić: „Üdv, Zoran.”
Jurkotić: „Alig van hangom, alig birok beszélni. Hallasz egyáltalán?”
Vučić: „Igen, de nem is nyújtanám hosszúra. Eljössz Belgrádba? Két órára, vagy két napra, nekem mindegy. Valami másról is szeretnék veled beszélni.”
Jurkotić: „Te, szerintem az lesz a legjobb, ha valamikor később visszahívlak, most nem a legalkalmasabb, itt van a kutya is, meg más is. Hívlak hétfőn, vagy ha én nem hívlak, akkor hívjál te engem. Itt a kutya, nekem meg nincsen hangom. Valamikor máskor meg majd találkozunk a tengeren.”
Vučić: „Köszönöm, halljuk egymást."
A beszélgetésről készült videó:
