Magisztrátusi index: Nyilvános büntetés. 23/1823
Üres a kamra. Beázik a favágó tanyája. Hideg a gazda ágya. Szúnyogháló a gangon. Száraz sáson durva kámzsa. Liheg.
Hol jártál az éjjel, cinegemadár?
Kiderül-e a gazda feleségének tette?
Nincs itthon az uram, cinegemadár!
Kérdések. Vallomás. Bűnbánat – bűnbocsánat? – büntetés! Három vasárnap pellengéren, verés nélkül, de leköpdösve nyálban, lepiszkítva… – Diáriumi jegyzet. Scripta manent örök időkre.
Higgyék csak a mindörökkét! Egyszer úgyis lefújják a port. Tudvalevő lesz. Kiviláglik a szomszéd kápolna őrének féltve őrzött titka. Csillagai fényében mindent látott.
Kámzsás ólálkodó volt a folyóparti bűbájos pendely körül. Én szépem, én vétkem. Hasonszőrűek megértő figyelmeztetése a kápolnából. Emberből vagyunk.
Kordásoké a cella. Végrehajtás. Rácsos válaszfal a figyelő. Most mutasd meg energiád! Háromszor három a magyaré! Egyszer három. Másodszor három. Harmadszor három. Egymás után. Lesz nemulass! Kíváncsi és irigy bámulók ördöngös nyögése. Hallják a virtus hangját. A kámzsás is fiatal, mi neki a három? Katonadolog! Nem kell hozzá ajzó, sem mankónak az eleven látvány. Ide ember kell a javából! ‒ Látjátok, Luciferek?
Nézz a szemembe! Két pici villámcsík cikázott meg bennük. Ez elég. Hatott a varázslat. Ülök az öledbe. Föl se kelek róla. A rituális mágia elől nincs menekvés. Soha, sehova. A mindennapi kötelező. Jöhet akár az inkvizíció is! Hiába. Holtomiglan-holtodiglan! Uram, segíts!
Hallgass!
