Durva verbális támadásoknak volt kitéve a tartományi parlament múlt heti ülésén Muškinja Heinrich Anikó tartományi ombudsman, aki 2014-es évi jelentését terjesztette a képviselőház elé. „Ha tehették volna, minden bizonnyal parittyát is hoznak, hogy azzal lőjenek” – mondta az ülést követően Muškinja Heinrich. Mindezek után és azt követően, hogy Saša Janković köztársasági ombudsman ellen immár hónapok óta lejárató hadjáratot folytatnak a köztársasági hatalmi koalíció képviselői, felmerül a kérdés, hogy vajon az aktuális hatalom tisztában van-e a jogvédő intézményének jelentőségével. Muškinja Heinrich Anikó elektronikus levél formájában nyilatkozott lapunknak ezekről a kérdésekről, valamint értékelte az emberi és munkásjogok aktuális helyzetét.
Mivel magyarázza, hogy a tartományi parlamenti ellenzéki képviselői ilyen hevesen fogadták a jelentést?
– A legtöbb észrevétel a jelentés bevezetőjével kapcsolatban hangzott el. Feltételezem, hogy azoknak a képviselőknek a többsége, akik ezzel kapcsolatban felszólaltak, el sem olvasta az egész jelentést. Az ombudsman intézménye immár tizenhárom éve fennáll, ám a képviselők java része sajnos ennyi idő után is azt hiszi, hogy a tartományi jogvédő munkajelentést ad át a vajdasági parlamentnek. Ez nem így van. A jogvédő jelentése, mindenhol a világban, az államigazgatási szervek munkájáról szól. A tartományi jogvédő jelentése természetesen a tartományi közigazgatási szervek, valamint azoknak a helyi önkormányzatok közigazgatási hivatalainak a munkáját értékeli, ahonnan a tartományi parlament képviselői érkeznek. Nagyon érdekes volt az is, hogy a Vajdasági Rádió és Televízió valamilyen okból kifolyólag nem tudósított a szóban forgó parlamenti ülés azon részéről, amelyen a vita folyt. Először a Szerbiai Szocialista Párt–Szerbiai Egyesült Nyugdíjasok Pártja–Egységes Szerbia koalíció egyik képviselője szólalt fel kritikus hangnemben. A képviselő értékelése szerint a jelentés túlságosan részletes, a bevezetőben olvasható megállapítások politikai töltetűek és nem lett volna szabad, hogy felszólalásom bevezetőjében kommentáljam az alkotmánybíróság Vajdaság Statútumával kapcsolatos döntését. Ezen észrevételeket a Szerbiai Demokrata Párt egyik képviselője emelkedett hangnemben ismételte meg. Ez a képviselő szerint alaptalanok a jelentés bevezetőjében olvasható megállapítások, hogy a tartományban nem kielégítő az emberi jogok érvényesülésének mértéke, hogy az emberek elveszítették az állam és az állami szervek iránti bizalmukat és hogy kifejezetten jellemző a korrupció, a cenzúra és az öncenzúra. Ezt követően szólalt fel az SZHP több képviselője is. Részükről olyan megállapítások is elhangzottak, hogy a tavalyi, Szerbia–Albánia labdarúgó mérkőzésen történt incidens elemzésével maga a tartományi ombudsman szít nemzetek közötti türelmetlenséget. Számomra az is érdekes volt, hogy a vitában résztvevők legtöbbje közölte, nem szavazzák meg a jelentést. Ez azért meglepő kijelentés, mivel a parlamentnek nem is kell elfogadnia a jogvédő jelentését, csupán megvitatnia azt. Legalább ezt meg kellett volna ezidáig tanulniuk a képviselőknek. Ez is bizonyítja, hogy a képviselők egy része nem érti a jogvédő intézményének lényegét. Értékelésem szerint az ellenzéki képviselők a lehető leghevesebb verbális támadások segítségével kívánták elkendőzni a tényt, hogy el sem olvasták a jelentést, vagy legalábbis nem az egészet és azt is bizonyítani szerették volna köztársasági kollégáiknak, hogy ha a jogvédő kritizálásáról van szó, akkor semmiben nem maradnak el tőlük.
A szóban forgó ülésen kijelentette: divattá váltak a jogvédők elleni támadások. Mivel magyarázza ezt a „hóbortot”?
Muškinja Heinrich Anikó: Ez a hatalom egyedül a nemzetközi közösség irányából érkező nyomásra reagál (Fotó: Ótos András)
– Ezzel a kijelentéssel kívántam jelezni, hogy a képviselők felszólalásai végtelenül illetlenek. A független intézményekkel az a „probléma”, hogy általuk előbb, vagy utóbb biztosan kiderül a politikai szereplők kétszínűsége. Elméleti szinten mindenki támogatja a független intézmények megalapítását, hiszen így bizonyíthatják, hogy Európa, az európai értékek és rendszer mellett kötelezték el magukat, ugyanakkor amikor ezek az intézmények elkezdik végezni munkájukat, ellenállással és ellehetetlenítéssel kell szembesülniük. Egyetlen hatalom sem szereti az ellenőrzést. Az elvszerű védelem és az emberi jogok következetes védelme nézeteltéréshez, vitához, vádakhoz, majd végül támadáshoz vezet. Láthatták, hogy részben ugyanazzal a retorikával támadták a tartományi jogvédőt, mint amilyennel a köztársasági ombudsmant. Azzal vádoltak mindkettőnket, hogy jelentésünk nem más, mint politikai bohózat. Ilyesmit csak az mondhat, aki el sem olvasta jelentéseinket.
Hogyan kommentálja a Saša Janković köztársasági jogvédő elleni lejárató hadjáratot?
– A Saša Janković elleni kampányt egy rendkívül aljas stratégia alapján hajtották végre. Éppen ez a galád stratégia miatt vagyok meggyőződve arról, hogy semmi nem véletlenül történt és a hadjáratot körültekintően eltervezték. A közvéleményhez szólva több alkalommal is megismételték, hogy nem a köztársasági jogvédő intézményét, vagy az annak élén álló személyt, hanem Saša Janković polgárt támadják. Mintha ez lehetséges lenne... Két dolgot szerettek volna ezzel elérni: egyrészről erkölcsileg teljesen befeketíteni Saša Jankovićot, megkérdőjelezni integritását és méltatlanná tenni a jogvédő tisztségének betöltésére, másrészről pedig bebiztosítani magukat arra az eshetőségre, ha a nemzetközi közösség elítélné a jogvédő ellen zajló kampányt. Hogy miért éppen a nemzetközi közösséggel szemben kívánták magukat védeni? Azért, mert ez a hatalom egyedül a nemzetközi közösség irányából érkező nyomásra reagál. De akár másképpen is fogalmazhatok: ez a hatalom egyedül a nálánál befolyásosabbak és erősebbek irányából érkező észrevételekre reagál.
Ön 2010 óta tölti be a tartományi jogvédő tisztségét. Hogyan alakult az azóta eltelt időszakban a jogvédő intézménye iránti viszonyulás?
– A köztársasági szinten politizálók minden alkalmat megragadnak arra, hogy diszkreditálják a tartományi szerveket és minél jobban beszűkítsék a tartományi autonómia tartalmát, megkérdőjelezve ezzel a tartományi szervek hatáskörét és munkájuk eredményességét. Emiatt az emberekben a tartományi autonómia értelmetlenségének a képzete alakul ki. Mindeközben megfeledkeznek arról, hogy a tartományi jogvédő önálló és független szerv, nem pedig a köztársasági ombudsman kihelyezett hivatala, vagy szervezeti egysége, vagy bármi más ilyesmi. Arról is megfeledkeznek, hogy a Tartományi Képviselőháznak a döntése a tartományi ombudsmanról az első olyan jogi aktus, amellyel Szerbiában megalakult egy ehhez hasonló szerv. Az egészet tetézi, hogy a Szerbiai Alkotmánybíróság a Vajdaság Statútumáról szóló döntésének meghozatalkor a tartományi jogvédő hatáskörét is megnyirbálta. Az alkotmánybíróság nem vette figyelembe, hogy a jogvédő nem közigazgatási szerv, és nem gyakorol hatásköröket a közigazgatási eljárás szabályai mentén, így nem alkalmazhatják rá a hatáskörökről szóló közigazgatási eljárás szabályait.
Hogyan értékelné a polgári és a munkásjogok érvényesülését jelenleg?
– Szociálisan elszigetelt közegben az emberi jogok nem érvényesülnek. A tartományi jogvédő aktuális jelentésében egyértelműen rámutattunk azokra a tényezőkre, amelyek befolyásolják az emberi jogok érvényesülését. A hosszabb ideig tartó gazdasági válság időszakában elsősorban a lakosság szociális és gazdasági jogait sértik meg. A dolgozók nagy része a munkahely megőrzésének reményében eltűri, hogy munkaadója ignorálja törvényes kötelezettségeit és megsértse a munkások jogait – nem fizetik a járulékokat és a minimálbérnél kisebb összeget fizetnek ki munkásaiknak. A munkafelügyelőség az esetek többségében nem reagál a polgárok bejelentésére és nem ellenőrzik a munkaadókat. Az Adóhivatalt is felelősség terheli, hiszen a ki nem fizetett bérek és járulékok az Adóhivatal hatáskörébe tartoznak. A munkások jogai egyre inkább beszűkülnek. Sajnos azt sem állapíthatjuk meg, hogy a munkatörvény jó lenne. A munkanélküliek serege egyre tömegesebb, ez a tény pedig nyomást gyakorol a munkavállalókra és arra ösztönzi őket, hogy mind kedvezőtlenebb munkafeltéteket fogadjanak el. Az is jellemző, hogy ezeket a jelenségeket egyfajta ideológiai mentegetőzés kíséri: mindez a tranzíció velejárója, így működik a piacgazdaság. Azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy a helyi önkormányzatok egyre nagyobb elszegényedése miatt nem mindenhol működik jogsegélyszolgálat, ez pedig azt jelenti, hogy a polgárok számára egyre nehezebben érhető el az igazságosság. Vajdaság 45 helyi önkormányzata közül csupán 28-ban működik jogsegélyszolgálat, de utóbbiak kapcsán fontos hozzátenni, hogy a jogsegélyszolgálatok java része csupán szóbeli jogi tanácsadást végez, kevés az a hely, ahol például beadványokat készítenek el a hozzájuk folyamodó polgár számára.
