Azután, hogy a hétvégén a macedóniai Kumanovóban a rendőrség két napon át küzdött egy nyolcvan tagot számláló terrorista szervezettel, ismét aktuálissá vált az egész Balkánt érintő terrorizmus témája. A Kumanovóban elfogott csoport tagjai Koszovóból érkeztek és a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) egyenruháit viselték. Elmondták, hogy céljuk a Nagy-Albánia létrehozása. A fegyveres összecsapást követően, amely nyolc rendőr és tizennégy terrorista életét követelte, Vladimir Pivovarov, a macedón Katonai Tájékoztatási Szolgálat volt vezetője arra figyelmeztette a régió országait, hogy a történtek nemcsak országát, hanem Szerbiát, Montenegrót és Görögországot is érintik, hiszen a Nagy-Albániáról álmodók ezektől az országoktól is területeket ragadnának el. Az albán szeparatisták a Nagy-Albánia-projektum megvalósításának valamelyik következő szakaszában biztosan az említett három ország egyikében hajtanak majd végre akciókat, nyomatékosította Pivovarov.
AZ ORSZÁGBAN VANNAK
Az albán terrorista hálózat jellemzője, hogy összefüggő egészként működik, csupán elnevezése változik, attól függően, hogy a régió mely területén aktív, magyarázta lapunknak nyilatkozva dr. Zoran Dragišić biztonságpolitikai szakértő. Hozzátette: a Macedóniában letartóztatottak egytől egyig veteránnak számítanak az UÇK-ban.
– A Macedóniában történteket követően találgatás vette kezdetét, hogy pontosan melyik szervezetről is van szó, hogyan hívják, kik a tagjai. A terroristáknak éppen ez a szándékuk, különböző elnevezésekkel próbálják megtéveszteni a közvéleményt. Mára azonban már mindenki tudja, hogy ugyanarról a szervezetről és ugyanazokról a személyekről van szó, akik mindig is aktívak voltak. A most letartóztatottak korábban Koszovóban és Dél-Szerbiában is harcoltak. Ezeknek az embereknek és szervezetüknek stratégiai célja a Nagy-Albánia létrehozása. Egyedül az változik, hogy éppen hol és milyen eszközökkel harcolnak ezért a célért – taglalta Dragišić.
A szakértő megerősítette, hogy a Nagy-Albániáról álmodó terroristák Szerbiában is jelen vannak, elsősorban az ország déli régiójában, ahol bevetésre alkalmas egységekkel rendelkeznek. Az, hogy Szerbiában támadást hajtanak-e végre, a szervezet pillanatnyi értékelésétől függ, magyarázta Dragišić, mondván, hogy a terroristák mindig alaposan mérlegelik, hogy adott akció kifizetődő lenne-e számukra, vagy sem.
– A szerbiai biztonsági szolgálatok koordinációs testülete szerint a közeljövőben nem kell támadásra számítanunk. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a biztonságpolitikai helyzet bármikor megváltozhat, ezért a biztonsági szolgálatok rendszeresen értékelik a dolgok alakulását. Egyébként úgy vélem, hogy a szerbiai csendőrség, rendőrség és katonaság bármelyik terrorista formáción képes lenne felülkerekedni, nem ez a probléma, hanem az országban jellemző politikai helyzet és az ország nemzetközi helyzete. Szerbiának a világban pillanatnyilag egyetlen komoly szövetségese sincsen, ellentétben az albánokkal – magyarázta Dragišić.
A kumanovói összecsapásokat követően nagy számú, javarészt albán nemzetiségű macedón állampolgár utazott be Szerbia területére. Dragišić értesülései szerint nagyjából 450 emberről van szó. Legtöbbjüknek rokona van valamelyik Preševo-völgyi településen. Az nem kétséges, hogy Szerbiának be kell engednie az országba a menekülteket, és gondoskodnia kell róluk, óvatosnak kell azonban maradni és odafigyelni, hogy a menekültekkel nehogy terrorista szervezetek tagjai is belépjenek az országba, emelte ki Dragišić.
AZ EGÉSZ VILÁG PROBLÉMÁJA
Dušan Janjić politikai elemző, az Etnikai Kapcsolatok Fórumának igazgatója nem tartja meglepőnek a Macedóniában történteket, illetve a Nagy-Albánia megvalósítására irányuló tevékenységet. Amikor a kilencvenes években a keleti blokk országai elindultak a tranzíció és a demokratikus átalakulás útján, közülük nagyon sokan elkezdtek a korábban elszakított területek ismételt egyesítéséről álmodni, magyarázta Janjić lapunknak nyilatkozva. Hozzátette: az albánokat az különbözteti meg más, környékbeli nemzetektől vagy országoktól, hogy elképzeléseik megvalósításának érdekében igencsak komoly erővel bíró mozgalmat hoztak létre, sőt, legitim politikai pártjaik is vannak, amelyek az albán nemzet egyesítéséért szállnak síkra.
– A Kumanovóban történteket nem nevezném sem terrorizmusnak, sem egyedi esetnek. A Kumanovóban elfogott csoport véleményem szerint jól szervezett volt, és már-már gerillaegységnek is nevezhető. Ezek az emberek mélyen hisznek a célban, azaz a Nagy-Albániában, és minden további nélkül hajlandóak életüket adni ezért a célért. Nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy Szerbia déli régiójában, elsősorban Preševo-völgyében, aktívak lennének különböző albán terrorista egységek, az azonban biztos, hogy nem elenyésző azoknak az albán nemzetiségű szerbiai polgároknak a száma, akik csatlakoznának ezekhez a szervezetekhez. A valamikori Preševo, Bujanovac, Medveđa Felszabadítási Hadsereg vezetői ma politikusok, vagy éppen polgármesterek. Hiába próbál valaki hátat fordítani a múltnak, ha ez a valaki egyszer egy bizonyos célért küzdött, vagy egy bizonyos álláspontja volt, nagyon nehéz nemet mondani, amikor a jelenben valakik olyasmit kérnek tőle, amit a múltban támogatott volna. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy egyedi incidensekre, terrorista megmozdulásokra Szerbiában is sor kerülhet, azt viszont pillanatnyilag kizártnak tartom, hogy az ország bármelyik albánok lakta településén aktív lehet egy nyolcvan tagot számláló, kiválóan szervezett egység, amely még a lakosság támogatását is élvezi – fogalmazott Janjić.
Az elemző szerint fontos megérteni, hogy az albán terrorizmus nemcsak Szerbia, Macedónia vagy más albánok lakta Balkán-ország, hanem az egész világ problémája. Európa és a NATO első számú problémájáról van szó, nyomatékosította Janjić, hozzátéve: ezt a kérdést lehetetlen a szerb–albán kapcsolatok szintjén kezelni.
– A terrorizmus globális jelenség, és a lehető legkorszerűbb felszerelést használja. A terroristák másokat és saját magukat is megölik, nem válogatnak az eszközökben. Ennek a problémának a megoldását nem a nemzetek közötti kapcsolatok erősítésében vagy valamiféle koalíciók létrehozásában kell keresni. Ezt azért mondom, mert már olyan elképzelésről is hallottam, hogy majd megalakítják a szerb–bosnyák–albán koalíciót, amely egyesek szerint megoldást jelenthetne a terrorizmus jelentette problémára – fejtette ki Janjić.
