Bizonyos esetekben egyes állami szervek titkos adatgyűjtést végeznek, annak érdekében, hogy egyes bűncselekményre bizonyítékot találjanak. Az ilyen adatgyűjtés sérti a polgárok magánszféráját, és ezzel az alkotmány által szavatolt alapvető jogaikat is. Éppen ezért nem mindegy, hogy a begyűjtött adatokat ki kezeli. A Belgrádi Biztonsági Politikai Központ (BBPK) tegnapi kerekasztal-beszélgetésének éppen az volt a témája, hogy a polgárok számára mennyire elérhetők, illetve titkosak azok az adatok, amelyek ezen speciális adatgyűjtési eljárások során lettek begyűjtve. Mint a vita során kiderült, számos törvény szabályozza az adatvédelmet, de hogy milyen adat számít titkosnak, azt különböző intézmények másként értelmezik.
Predrag Petrović, a BBPK ügyvezető igazgatója elmondta, szervezetük felmérést végzett, számos intézménynek elküldték kérvényüket, amivel azt szerették volna megtudni, hogy a vizsgálatok és az adatgyűjtések során hány alkalommal alkalmazták a titkos adatgyűjtést (lehallgatás, videofelvételek, lokalizálás…), ám különböző intézmények különböző módon értelmezték a kért statisztikai adatok hozzáférhetőségét. Így történt meg, hogy a 25 Felső Bíróság közül 13 elküldte az adatokat, 12 viszont nem. A Felső Ügyészség ugyanakkor az adatok titkosságára, a vizsgálati eljárás veszélyeztetésének lehetőségére, személyes adatokra hivatkozva többségében elutasította az adatok kiadását.
Miodrag Plazinić, a Szerbiai Ügyészek Egyesülete igazgatóbizottságának alelnöke, a Valjevói Felső Ügyészség ügyésze elmondta, az ügyészségek megrendelésre, végrehajtó szervként végzik a munkájukat. A titkos adatgyűjtést ugyanis minden esetben a bíróságok rendelik el, ők azok, akik rendelkeznek ilyen adatokkal, továbbá a bíróságok azok, amelyek az adatok titkosságáról is döntést hoznak. Hozzátette ugyanakkor, hogy elsősorban az olyan súlyos bűncselekmények esetében, mint amilyen a határsértés, az emberkereskedelem, a terrorizmus vagy a kémkedés, valamint mindenek előtt a hivatalos funkcióban levő személyek pozíciójukkal való visszaélésének gyanúja esetében használják leggyakrabban a felvételezést, mint adatgyűjtést a bizonyítási folyamatban.
De hogy miként veszélyezteti egy statisztikai adat a nemzetbiztonságot, a nyomozást végző személyek munkáját, miért kezelik azokat titkos adatokként, arra Miroslav Panić, a BIA igazgatói tanácsadója válaszolt. Rámutatott, az ügynökség munkaköre eleve az adatok titkosságát feltételezi, hiszen olyan adatokkal operálnak, amelyek hatással vannak a nemzetbiztonságra. Mint rámutatott, az Adatbiztonsági Ügynökségről szóló törvény pontosan megfogalmazza, hogy milyen hatásköröket tölt be, illetve hogyan kezelheti a titkos eljárással begyűjtött adatokat. Ilyen jellegű adatgyűjtést ők is csupán bírósági döntés után tudnak végezni. Kiemelte, bizonyos információkhoz a közvélemény is hozzáférhet, ám kérvényeznie kell azt, amit az ügynökség illetékes szerve bírál felül. Itt került sor kisebb szóváltásra a BIA és a közhasznú információk biztosa között. A közhasznú információk biztosa ugyanis több alkalommal megsemmisítette az ügynökség döntését és az adatok kiadására kötelezte a szervet. Panić kihangsúlyozta, ők nem vétettek a törvény ellen, annak megfelelően járnak el minden esetben, így nem érti a közhasznú információk biztosának döntését, ennek ellenére végrehajtják annak minden utasítását. Hozzátette, ők minden év végén jelentést készítenek, amit a közhasznú információk biztosának továbbítanak, és ez a jelentés többek között tartalmazza a titkos adatgyűjtésekkel kapcsolatos statisztikai adatokat is. Figyelmeztetett, a statisztikai adatok is tartalmazhatnak olyan információkat, amelyek veszélyeztethetik a nemzetbiztonságot vagy hátráltathatnak bizonyos nyomozásokat. Ennek ellenére elmondta, hogy 2014-ben csak Belgrád területén összesen 168 személy esetében végeztek titkos adatgyűjtést, valamint 2 jogi személy esetében. Hogy hány esetben alkalmaztak lehallgatást, arra nem tudott választ adni.
