Tomislav Nikolić köztársasági elnök legújabb Koszovó-ügyi tervezete akkor készült el, amikor a szerb kormány egyre türelmetlenebbül várja a Szerbia és az Európai Unió közötti csatlakozási tárgyalások első fejezeteinek megnyitását. A hazai elemzők és az uniós tisztségviselők nyilatkozataiból mostanra mindenki számára egyértelművé vált, hogy a tárgyalási fejezetek megnyitása java részt a Belgrád–Pristina-párbeszéd eredményességétől és a brüsszeli megállapodás alkalmazásától függ. Pénteken Aleksandar Vučić kormányfő is elismerte, hogy a tárgyalási fejezetek megnyitása a Belgrád–Pristina-párbeszéd függvényében áll.
Szinte egy időben a közvélemény számára egyelőre ismeretlen tartalmú Koszovó-ügyi tervezetről szóló sajtóhírekkel napvilágot láttak a majdani alkotmánymódosítással kapcsolatos állítások is. Ezekből kiderül, hogy az alkotmány preambulumát, amelynek értelmében Koszovó Szerbia elidegeníthetetlen része, nem kívánják módosítani. Ehhez kapcsolódóan Doris Pack európai parlamenti képviselő a Szabad Európa Rádiónak nyilatkozva leszögezte: a szerb alkotmány preambuluma és Szerbia európai integrációs törekvése között kollízió áll fenn. Szerbiának az EU-hoz való csatlakozás előtt rendeznie kell szomszédaival kapcsolatait, magyarázta Pack, mondván: ha most nem módosítják a preambulumot, akkor ezt később mindenféleképpen meg kell majd tenni, ha Szerbia az unió tagállamává kíván válni.
Arról, hogy a Koszovó-ügyi tervezet és az alkotmánymódosítás hogyan befolyásolhatja az ország európai útját, lapunknak Mihal Ramacs újságíró, politikai elemző nyilatkozott.
Mennyi értelme van elfogadni egy újabb Koszovó-ügyi tervezetet?
Mihal Ramacs (Fotó: Ótos András)
– Szerbiának több tervezetre is szüksége lenne: a falufejlesztésről, az idősek védelméről, az egészségügyről és az oktatásról. Nem tudom, hogy Koszovó tekintetében mi újat és megvalósíthatót lehetne megfogalmazni. A Koszovóról folytatott komoly párbeszédek során egyedül a brüsszeli megállapodást kell figyelembe venni. Egyébként is, a korábbi Koszovó-ügyi tervezetek mentén semmi sem történt, csak eszközéül szolgáltak a politikai propagandának, és hamis reményt ébresztettek a Koszovóról elűzött és elmenekült, valamint az ott maradt emberekben.
Miért éppen most született meg a tervezet?
– A dokumentumot Nikolić tanácsadói írták, akiknek személyes ambícióik vannak. Hiszem, hogy már most a következő elnökválasztások lebegnek szemük előtt. Nikolić még egy mandátumban elnök szeretne lenni. Persze Nikolićot, tanácsadóit és családját nagyon zavarja, hogy a hatalom Vučić kezében összpontosul. Az államfő a magukat igazi patriótának tituláló személyek – legyenek az SZHP tagjai, vagy sem – támogatását szeretné elnyerni.
Hogyan befolyásolja a tervezet az ország európai integrációját?
– A tervezet csupán a politikai álláspontok és kívánságok listája. Csak akkor válik fontossá, ha elfogadja a szerb kormány, igazán fontos pedig csak azután válik, miután a köztársasági parlament is megszavazza. Ebből eddig semmi sem történt meg. Szinte biztos vagyok abban, hogy Nikolić Koszovó-ügyi tervezete egyhamar biztosan nem kerül a parlamenti képviselők elé.
Milyen mozgások várhatók a dokumentum miatt a Szerb Haladó Párton belül, valamint a szerb kormány és az államfő között?
– Nikolić nem tudja úgy befolyásolni a Vučić vezette kormányt, mint azt Boris Tadić tette a Cvetković-kormánnyal. A végrehajtó hatalom és a parlament is Vučić kezében van. Az SZHP-ban senki nem tekinthető Vučićtyal szemben ellenzéknek, és Nikolić nem is tudja megalakítani ezt az ellenzéki tábort. Az is lényeges, hogy a médiumokat szintén Vučić tartja a kezében. Nikolić tehát utazgathat a világban, kitüntetéseket osztogathat, de a jelen körülmények között nem befolyásolhatja számottevően a szerbiai politikát.
Ami az alkotmányt illeti, hogyan befolyásolhatja Szerbia európai integrációját egy olyan módosítás, amely nem érinti a preambulumot?
– Ha jól értelmeztem a Brüsszelből érkező nyilatkozatokat, akkor a preambulum egy adott pillanatban komolyan akadályozhatja Szerbia európai útját. Ha jól értelmeztem a szerbiai jogászokat, akkor a preambulum inkább csak dísz, jogilag nem kötelező érvényű. Ha az EU továbbra is szorgalmazza a preambulum módosítását, akkor a szerb államhatalom előbb vagy utóbb – enyhe ellenkezést követően – biztosan eleget tesz a kérésnek.
Számításai szerint mit hozhat az alkotmánymódosítás Vajdaságnak?
– Kétlem, hogy bármit is. Már azzal is elégedett leszek, ha az alkotmánymódosítás nem szűkíti be a vajdasági intézmények már így is egyre kevesebb lehetőségét, hatáskörét. Remélem, hogy ebben a tekintetben számíthatunk Európa támogatására, hiszen az EU több alkalommal is nyomatékosította, hogy a vajdasági autonómia megnyirbálása elfogadhatatlan.
Értékelése szerint milyen társadalmi üzenetet hordoznak magukban a Vučić és a civil szféra közötti tárgyalások, amelyekre a közelmúltban került sor?
– Feltételezem, hogy valamelyik uniós központból is utalás érkezett, hogy Vučić megejthetné a szóban forgó egyeztetést. Vučić tapasztalt politikus: tudja, mit kell tennie ahhoz, hogy tetsszen a szavazótáborának, ügyesen manipulál a médiával, tudja, meddig lehet engedékeny az SZHP populista és karrierista tisztségviselőivel szemben, és tisztában van azzal, hogy mikor kell fenntartások nélkül meghajolnia a Brüsszelből vagy Berlinből érkező „kérések” előtt. A vezető európai politikusokat nem érdekli, hogy mit gondol Vučić, vagy az, hogy mikor beszél őszintén. Ha az elvárások szerint tevékenykedik, akkor támogatni fogják. Európa azt szeretné, ha Szerbia olyan lenne, mint amilyenről Vučić beszél, és nem olyan, mint amilyent Nikolić képzel el.
