Az igazságügyi minisztériumban tegnap megerősítették, hogy megérkezett a hágai törvényszék átirata, amelyben Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt elnökének visszatérését kérik. A Politika napilap már az átirat megérkezésének hivatalos megerősítését megelőzően közzétette a dokumentumot.
A napilap honlapján is megtalálható dokumentumban az áll, hogy a hágai törvényszék fellebbviteli tanácsa Šešelj halaszthatatlan előállítását és előzetes letartóztatásba való helyezését követeli a szerb kormánytól. A fellebbviteli tanács a tegnapi napot jelölte meg a vádlott kiszolgáltatásának határidejéül, hozzátéve, hogy ha azon a napon a szerb hatóságoknak nem sikerül Hágába kísérniük Šešeljt, akkor ezt minél hamarább meg kell tenniük. A fellebbviteli tanács megfogalmazása szerint a kiszolgáltatás szempontjából nem jelenthet akadályt a vádlott egészségügyi állapota.
Tegnapi ülésén a szerb kormány nem vitatta meg Šešelj ügyét. Szerbia saját határidejeit tartja tiszteletben és nem azokat az irreálisokat, amelyeket egyesek rákényszerítenének, közölték az ülést követően a B92-nek nyilatkozva.
A kormány valamelyik következő ülésén foglalkozik majd ezzel a kérdéssel, de csak azt követően, hogy a hágai törvényszék felvilágosítást ad az ügy összes releváns részletéről, jelentette ki Rasim Ljajić, a hágai törvényszékkel együttműködő nemzeti tanács elnöke. Aleksandar Vučić miniszterelnök hétfőn azt mondta: amint megérkezik Hágából a felszólítás arra vonatkozóan, hogy a radikális pártvezérnek ismét vissza kell térnie a fogdába, a szerb kormány az ország törvényeivel és a nemzetközi jogrenddel összhangban fog eljárni.
Šešelj tegnap megismételte korábbi kijelentését, hogy önként nem tér vissza Hágába, de menekülni sem fog. Mostantól minden a szerb kormánytól függ, tette hozzá.
Lapunknak Ljiljana Smajlović, a Politika fő- és felelős szerkesztője, politikai elemző nyilatkozott a téma kapcsán.
Mire utal, hogy a Šešelj ügyében eljáró bírói tanács március vége óta nem járt el a törvényszék fellebbviteli tanácsának döntése alapján, így utóbbinak kellett követelnie Šešelj kiszolgáltatását?
– Egyértelmű, hogy a bírói tanács elnöke, Jean-Claude Antonetti, egyszerűen ignorálja a fellebbviteli tanács márciusi határozatát, hogy Šešeljnek vissza kell térnie Hágába. Az is egyértelmű, hogy a fellebbviteli tanácsnak nem sikerült rávennie Antonetti bírót, hogy követelje Šešelj visszatérését. Így a fellebbviteli tanács végül maga követelte Szerbiától a vádlott kiszolgáltatását. Értesüléseim szerint ez nem áll a fellebbviteli tanács hatáskörében. A vádlott csakis akkor áll a fellebbviteli tanács hatáskörében, ha az adott ügy fellebbviteli eljárásba kerül. Šešelj ügyében nem hirdettek ítéletet, így a vádlott nem is nyújtott be panaszt, vagyis az ügy nincsen fellebbviteli eljárásban. Az is bizonyítja, hogy a fellebbviteli tanács nem illetékes ebben a kérdésben, hogy amikor döntött Šešelj visszatéréséről, akkor az ügyben eljáró bírói tanácstól kérte a szükséges átirat és utasítás megfogalmazását. Jogi szempontból az egész ügyet rendkívül problematikusnak tartom, mint minden mást, ami Šešelj tekintetében már hosszú ideje zajlik Hágában. Szerbiának legalább ahhoz ragaszkodnia kellene, hogy a hágai illetékesek tisztázzák ezt a jogi hebehurgyaságot.
Milyen logika vezéreli a hágai törvényszéket, hiszen novemberben egészségügyi állapota miatt helyezték szabadlábra Šešeljt, most viszont kijelentik, hogy visszatérését nem akadályozhatja egészségügyi állapota?
– A hágai törvényszék a győztesek szelektív igazságszolgáltatása szerint működik, vagyis egy politikai bíróságról van szó. Ez leginkább a Šešelj-ügyben mutatkozott meg. Persze ennek az eljárásnak a tekintetében az sem mindegy, hogy egy francia bíró került a bírói tanács élére. Antonetti a végletekig lelkiismeretesen tolmácsolja a törvényeket és az előírásokat, így rendkívül kétkedő álláspontja van a közös bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekmény (joint criminal enterprise) bűncselekmény tekintetében. Éppen ez az a bűncselekmény, amely miatt számos személyt elítéltek Hágában. Az esetek többségében nem tudták bizonyítékkal alátámasztani, hogy az elítéltek maguk követtek el bizonyos bűncselekményt, ugyanakkor ennek a bűncselekménynek a szempontjából az is elegendő egy elmarasztaló ítélethez, hogy a vádlottal kapcsolatban álló személy elkövette azt. A szóban forgó bűncselekmény elsősorban az angolszász jogrendszerben jelenik meg, Antonetti viszont a kontinentális jogrendszerhez tartja magát. Ezért is adott Antonetti nagyobb szabadságot Šešeljnek és hagyta, hogy meglehetősen heves módon védje magát. A radikális pártelnöknek feltehetőleg ezért sikerült a vád bizonyos tanúival kapcsolatban bizonyítania, hogy vagy valótlanságot állítanak, vagy nem a legkompetensebb értékelői a szerbiai történéseknek. Azt, hogy a hágai törvényszék nem független a politikától, az aktuális történések is bizonyítják. A bíró úgy engedte Belgrádba Šešeljt, hogy az előre közölte, önként biztosan nem tér vissza. Ezt követően a bíró hónapokon át tolerálta, hogy Šešelj megkérdőjelezhető nyilatkozatokkal szerepeljen a közvélemény előtt. Végül majdnem öt hónappal később egy olyan kijelentése miatt rendelték vissza Hágába, ami még szabadlábra helyezésének első napján hagyta el a száját. Állítólag súlyos betegsége miatt engedték Szerbiába, most viszont már ez sem mérvadó tény. Ezek jogi szempontból mind logikátlan lépések.
Ön szerint hogyan kellene eljárnia ebben a helyzetben a szerb kormánynak?
– Szerbia helyesen járt el, amikor közölte: semmiféle kikötéseket nem fogad el és nem biztosítja a Šešelj előzetes letartóztatásba helyezésének feltételeit. Az állam azért alakította ki ezt az álláspontot, mivel Šešelj előre közölte, hogy szabadlábra helyezésének egyik feltételéhez sem tartja magát. Remélem, hogy Szerbia következetes marad és legalább úgy kezeli Šešeljt, mint egy súlyosan beteg szerb állampolgárt, akinek a Hágába való visszatérését nem az adott ügyben eljáró bírói tanács rendelte el. Szerbiának ragaszkodnia kellene ahhoz, hogy Hága jogi szempontból rendezze az összes nyitott kérdést. Véleményem szerint semmi nem teszi indokolttá a kapkodást, vagy a kényszeres cselekvést egy olyan testület határozata értelmében, amelynek adott esetben nincsen hatásköre.
Véletlen egybeesésnek, vagy inkább nyomásgyakorlásnak tartja, hogy Serge Brammertz főügyész éppen most látogatott Szerbiába?
– Ezt nem tudhatom. Az évek során azonban megtanultam, hogy a hágai főügyészek látogatása soha nem volt véletlenszerű és mindig a nyomásgyakorlás bizonyos formájaként lehetett rájuk tekinteni.
