„Alekszisz Ciprasz – Politikai zseni, vagy őrült?”– találgatott a nemzetközi sajtó néhány nappal a görögországi referendumot megelőzően, amelyen a lakosságnak arról kellett szavaznia, hogy hajlandóak-e elfogadni a nemzetközi hitelezők az országgal szemben támasztott követelményeit, vagy inkább elutasítják a megállapodásért cserében feltételül szabott reformintézkedések bevezetését. Azzal kapcsolatban már mindenki egyetért, hogy a görög „oxi”, vagyis nem, nemcsak az országot, hanem a Nyugat-Balkánt, valamint az Európai Uniót is befolyásolja – egyesek szerint megrengeti. Mások a liberális gazdaságpolitika bukásáról és az új, európai szolidaritás születéséről beszélnek. Lapunknak a téma kapcsán dr. Miroslav Prokopijević közgazdász, az Európai Tanulmányok Intézetének tudományos munkatársa nyilatkozott.
Ki vagy mi került ki a görögországi népszavazás győzteseként, és ki vagy mi veszteseként?
– Alekszisz Ciprasz a referendum győztese, de valójában a vesztese. A referendumot követően tisztáznia kell a dolgokat, és egyértelműen cselekednie. Vagy hátat kell fordítania azoknak az ígéreteknek, amelyeket a referendum kampányában tett a népnek, vagy el kell fogadnia Európa feltételeit, amelyek mentén új segítséget kaphat Görögország.
Milyen gazdasági és milyen politikai következményei lehetnek a görögországi nemnek, úgy a belpolitika, mint a Balkán és az Európai Unió tekintetében?
– A nép egy igencsak szerencsétlen döntést hozott. Ehhez hasonló fejlemények és mozgások szemtanúi lehettünk Szerbiában a kilencvenes években Slobodan Milošević idejében. Ha Görögország valóban a referendum mentén indul el, akkor gazdasági értelemben a következő két-három évben rendkívül nehéz időszak elé néz. Az európai partnerekkel való megállapodást nem kerülheti el, esetleg csak elnapolhatja. Ami a politikai következményeket illeti, Görögországra zűrzavaros időszak vár, sok lesz a forrongás. Ezek a történések nemcsak a környező országokat fogják befolyásolni, hanem Kelet-Európát is, elsősorban gazdasági vonatkozásban. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ez a helyzet sem Görögországnak, sem azoknak az államoknak nem kedvez, ahol görög bankok és vállalatok működnek. Az árucsere-forgalom ezek az országok között biztosan visszaesik majd. Politikai értelemben ebben a pillanatban nem egyszerű felmérni, hogy milyen következményekkel lehet számolni. Kelet-Európában egyelőre nem létezik a Szirizához hasonló beállítottságú és népszerűséggel rendelkező párt vagy mozgalom. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy napon máshol nem alakul hasonló párt.
Az elemzők értékelése szerint egy új, demokratikus, európai baloldal születésének a szemtanúi lehetünk. Véleménye szerint mekkora esélye van a megerősödésre ennek a baloldalnak?
– Ez egy nevetséges politikai opció. Akármennyire is szimpatikusnak tűnhet a Sziriza, vagy a hasonló politikai csoportosulások, konkrét gazdasági vagy politikai megoldást nem kínálnak fel. Inkább az elkeseredés és reménytelenség miatt elhangzó sikolyról, mintsem komoly opcióról van szó. Persze mindig megtörténhet, hogy felismerik a hiányosságokat, és inkább középbaloldali pártként kezdenek el aktívak lenni.
Milyen jövője lehet Ciprasz politikájának?
– Ha nem tér észhez, akkor a dolog nagyon rosszul végződik számára, de csapata és Görögország számára is. Ahogyan azt már kifejtettem, inkább a középbaloldal irányába kellene átszerveződniük. Ha ezt nem teszik meg, ha folytatják eddigi retorikájukat, és elképzeléseiket meg is valósítják, annak nem lesz jó vége senki számára sem.
A napokban sokat olvashattunk arról, hogy Németországnak nem áll jogában kioktatnia Görögországot az adósság visszatérítésének a témájában, hiszen az ország sem az első, sem a második világháborút követően nem fizette vissza teljes adósságát. Milyen párhuzamot lehet vonni a szóban forgó német adósság, illetve a nemzetközi közösség Németország iránti magatartása, valamint a görög helyzet között?
– Semmilyent, vagyis csak nehezen lehet összehasonlítani a két helyzetet. A londoni szerződés az akkori geopolitikai helyzet – Európa és a világ a hidegháború küszöbén állt – okán született. Pillanatnyilag nem lehet ehhez hasonló helyzetről beszélni. Görögország elsősorban olyan országoknak tartozik, amelyeket igencsak érzékenyen érint, ha nem fizetik vissza számukra a kölcsönzött pénzt, hiszen az ilyesmit nem tudják megmagyarázni szigorú választópolgáraiknak. 2010 és napjaink között a görög magánszektor tartozását gyakorlatilag az államra ruházták át, ezért megtörténhet, hogy Görögországnak végül mégis leírják tartozása egy részét. Ehhez persze a görög félnek is fel kell kínálnia valamit, és azt nagyon gyorsan. Hiszem, hogy a következő néhány napban érdemi előrelépések tanúi lehetünk majd.
Hogyan befolyásolhatja a görög válság Szerbia és a Nyugat-Balkán többi országának európai integrációját?
– Amíg nem oldódnak meg teljes egészében a görögökkel kapcsolatos problémák, addig a Nyugat-Balkán országai elfelejthetik a csatlakozást. Az megtörténhet, hogy a látszat kedvéért belátható időn belül megnyílnak a Szerbiával folytatott csatlakozási tárgyalások első fejezetei, ugyanakkor a tárgyalásoknak addig nem lesz súlyuk, amíg az EU kulcsfontosságú országai nem kapnak ismét kedvet a bővítéshez. Ezek az országok igazi „rosszfiúként” tekintenek a Balkán országaira, ezért rendkívül szigorúak lesznek velük szemben.
Mire számíthatunk a Szerbiában működő, görög többségi tulajdonban lévő bankok, azok fizetőképessége és a polgárok bankbetétjeinek szempontjából?
– Röviden csak annyit lehet leszögezni, hogy ezek a bankok biztonságosak, senkinek nincsen oka az aggodalomra. Persze magam is értesültem arról, hogy a polgárok egy része megijedt, és kiürítette számláit, szerencsére azonban nem beszélhetünk kiterjedt pánikról, hiszen az lenne a legrosszabb a pénzintézmények számára.
Aleksandar Vučić kormánya szintén szigorú megszorító intézkedésekkel oldaná meg az ország gazdasági és pénzügyi problémáit. Szerbia esetében mekkora esélyt lát a sikerre?
– A szerb kormány takarékoskodási intézkedései közel sem olyan szigorúak, mint amilyennek lenniük kellene. Az országnak sokkal, de sokkal többet kellene takarékoskodnia. Emellett azt is hiányolom, hogy a kormány szinte semmit nem tesz a gazdaság felélesztésének érdekében, pedig enélkül a spórolás semmit nem ér.
