Sógor Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség európai parlamenti képviselője az elmúlt hétvégén Deli Andor, a Vajdasági Magyar Szövetség európai parlamenti képviselőjének vendége volt Szabadkán. A képviselők közösen nyitották meg a magyar szecessziós építészet stílusjegyeit magukon viselő magyarországi, kárpátaljai, felvidéki, horvátországi, szerbiai, romániai épületek fényképeiből összeállított kiállítást. A képviselő később Deli Andor lakossági fórumán is részt vett, ahol az európai politikai színtér aktuális történéseiről, valamint a kisebbségi jogok az európai uniós csatlakozás során történő érvényesítéséről volt szó. Sógor Csabával a rendezvényt megelőzően beszélgettünk aktuálpolitikai kérdésekről.
Hogyan értékeli Victor Ponta román kormányfő lemondását?
– Nem először történt meg a demokratikus Romániában, hogy lemond a kormányfő. Ponta hosszú politikai haldoklást követően szánta el magát erre a lépésre. A diszkótűz alkalom volt arra, hogy legalább részben emelt fővel próbáljon meg távozni. Ponta ellen korábban büntetőeljárás indult korrupció vádjával, doktori disszertációja pedig szintén felborzolta a román közvélemény kedélyeit. Ponta döntését feltehetőleg helyettese, egy rendőri tábornok visszás ügyei is befolyásolták. Helyére a korábbi oktatási minisztert nevezték ki kormányfőnek. A román alkotmány értelmében csak nehezen lehet kiírni az előrehozott választásokat, pontosabban csakis abban az esetben lehet, ha a parlament kétszer leszavazza a kinevezett miniszterelnököt. Az ország és a volt szocialista párt most fizeti meg az elmaradt reformok árát. Míg a térségben Lengyelország, Csehország, majd azt követően Magyarország és végül Szlovákia is végrehajtották a szükséges reformokat az alkotmány, a közigazgatás és az oktatás területén, addig Románia ezt elmulasztotta megtenni. Például az új kisebbségi törvény meghozatalát Románia uniós csatlakozása előtt ígérték. A törvénytervezet nem is rossz, a kulturális autonómia témáját is kezeli, ugyanakkor a 2007-es csatlakozást követően a román politikai elit a tervezetet egy parlamenti szakbizottság fiókjának a mélyére süllyesztette. Így továbbra is az 1945-ös, a szovjet katonai közigazgatás által Romániára erőltetett kisebbségi törvény hatályos.
Kisebbségvédelem tekintetében ellentétben a romániai magyarokkal, mire számíthat a vajdasági magyarság az európai integráció során?
Sógor Csaba: A kisebbségi téma tekintetében a csatlakozás semmit nem old meg (Fotó: Molnár Edvárd)
– Nyilvánvaló, hogy a csatlakozás során az EU tagállamainak vétójoguk van. Magyarország a román csatlakozáskor annak idején nem volt abban a helyzetben, hogy éljen vétójogával. Persze nem biztos, hogy most abban a helyzetben van, ugyanakkor amit a migránsválság kezelésének tekintetében felmutatott, az arra enged következtetni, hogy Magyarország ma jobb helyzetben van, mint annak idején volt, és nagyobb eséllyel élhet vétójogával. Persze ez nem így működik, nem lehet csak tiltakozni és panaszkodni. Magyarországnak barátként kell kezelnie Szerbiát és segítenie kell abban, hogy vegye komolyan a csatlakozást, annak keretében a kisebbségi kérdést, valamint az ennek kapcsán tett csatlakozási ígéreteit. Ez számunkra is jó lehetőség arra, hogy elmondjuk a vajdaságiaknak a buktatókat: addig kell ütni a vasat, amíg tart a csatlakozás, mert azt követően mindenki elengedi magát. Valamint arra is érdemes emlékeztetni, hogy a kisebbségi téma tekintetében a csatlakozás semmit nem old meg. Elég csak megnézni Szlovákiát, vagy a korábbi tagállamok közül Franciaországot és Görögországot. Reméljük, hogy Szerbia esetében Románia álláspontja is keményebb lesz, tekintettel az országban élő román kisebbségre.
Az erdélyi magyarok és Székelyföld önrendelkezési törekvéseit idén júliusban mutatták be Brüsszelben a Régiók Bizottságának. Mi történt azóta ebben a témában?
– A Régiók Bizottsága nem az EP-hez tartozik. Július óta sok minden történt, a világpolitika tekintetében is. A kisebbségi autonómia és kérdése a tagállamok hatáskörébe tartozik. A papíron garantált jogok tekintetében a nem tagállam Szerbia és az itteni kisebbségek jobb helyzetben vannak, mint mondjuk a romániai magyarok. Nekünk az a feladatunk, hogy az autonómia és a kisebbségvédelem tekintetében a jó európai példákat emlegessük. És ne csak egyenként, hanem együtt, az EP-ben jelen levő összes határon túli magyar képviselővel közösen. Azt kell megértetnünk, hogy a kisebbségi autonómia nem probléma, hanem megoldás, a gazdasági fejlődés és a politikai stabilitás záloga. Ha majd kifogyunk az érvekből, akkor azt mondjuk el, hogy a kisebbségi jogokat azért is érdemes komolyan venni és egységes európai jogi keretben gondolkodni, mert úgy néz ki, hogy belátható időn belül Európa őshonos népei kisebbségbe kerülnek.
Hogyan értékeli a migránsválság eddigi kezelését?
– Kicsit úgy jártunk ezzel, mint a rossz diák, aki még a vizsga utolsó napján is kapkodva magol. Az EU történelmi léptékben mérve egy fiatal birodalom, alig múlt el ötvenéves. Ez nemcsak a kisebbségi kérdésben, hanem a migránsválságban is megmutatkozik. A gazdasági válság idejében is bebizonyosodott, hogy egyelőre nincsen egységesen fellépő gondolkodásmód, illetve cselekvés, és a nagyok nem veszik komolyan a kicsiket. Sokkal előrébb lennénk, ha komolyan vették volna a magyar miniszterelnök észrevételeit, hogy Görögországnak segíteni kell, hogy megvédhesse az EU külső határait. Most majd sokkal több pénzbe és feszültségbe kerül hazaküldeni a gazdasági migránsokat – mert időközben kiderült, hogy a menekülteknek a fele sem tekinthető menekültnek –, mint amennyibe a határok komolyabb védelme került volna. Vannak rövid- és hosszú távú, illetve helyi és globális feladatok, ezeket pedig komolyan kell venni.
Már a legmagasabb rangú uniós tisztségviselők is nyíltan kimondják: az EU léte veszélybe került. Hogyan vélekedik erről?
– Birodalmak születnek és buknak meg, ez mindig is így volt. A történészek pontos számokat is tudnak mondani, hogy átlagban mennyi időt követően tűnik el egy-egy birodalom. Biztos, hogy az EU belebukhat a migránsválságba, főleg akkor, ha nem vagyunk képesek leülni, meghallgatni és megérteni egymást. Érdekes volt végignézni, hogyan változott az utóbbi hónapok során a szlovén, a horvát, az osztrák, vagy a német álláspont és hogyan hagytak alább Magyarország szidásában. Az európai szolidaritáson még sokat kell dolgozni, valamint azon, hogy a nagy tagállamok komolyan vegyék a kicsiket.
