A szerb államvezetőség képviselői a napokban egymással versengve igyekeztek a leghangzatosabb jelzőkkel illetni december 14-ét, amikor szinte két évvel az első kormányközi konferencia megtartását követően Brüsszelben sor került a második kormányközi konferenciára, amelyen megnyílt az Európai Unió és a Szerbia közötti csatlakozási tárgyalások 32-es és 35-ös fejezete. Azóta megtudtuk, hogy az első fejezetek megnyitása komoly fejlődési lehetőség az ország gazdaságának, hiszen a külföldi beruházók mostantól biztonságosabb és kevésbé kockázatos országként tekintenek majd Szerbiára. Arról, hogy ezenkívül pontosan mit jelent az első fejezetek megnyitása, milyen többletfeladatok várnak az országra és a köztársasági parlamentre, Kovács Elvirával, a Vajdasági Magyar Szövetség frakcióvezető-helyettesével, a Szerbiai Képviselőház Európai Integrációs Bizottságának elnökhelyettesével beszélgettünk.
A gyakorlatban mit jelent az első fejezetek megnyitása?
– Ez elsősorban egy jó jel, az EU ezzel ismeri el a Szerbia által megtett eddigi lépéseket. Erre az eseményre szinte pontosan két évet vártunk. Azt jelenti, hogy a jövőben felgyorsulnak a folyamatok, valamint azt is, hogy a Belgrád–Pristina-párbeszédhez hasonló súlyos területeken Szerbiának eredményeket sikerült felmutatnia. Persze az is érdekes, hogy a 32-es és 35-ös fejezetek nyíltak meg elsőként, azzal, hogy a 35-ös biztosan nyitva marad a tárgyalások végéig – az EU által felállított platformban megfogalmazott feladatok teljesítésétől függ, hogy mennyire haladnak a jövőben a folyamatok.
Milyen többletfeladatok várnak a köztársasági parlamentre?
(Fotó: Ótos András)
– Elsősorban a parlament kisebbségügyi és egyéb bizottságaira várnak konkrét feladatok, de csak a 23-as és a 24-es fejezetek megnyitását követően. Ezért is szorgalmazzuk, hogy ezek minél előbb megnyíljanak. Amikor például Johannes Hahn bővítési biztos múlt héten Belgrádban és a köztársasági parlamentben járt, rákérdeztem, hogy mikor számíthatunk a szóban forgó két fejezet megnyitására. Ezekkel kapcsolatban érdemes elmondani, hogy a szerb kormány befejezte a kapcsolódó akcióterveket, amelyekben konkrét lépéseket, illetve határidőket határoztak meg. A megfogalmazott terveket már most el lehet kezdeni megvalósítani, függetlenül attól, hogy mikor nyílik meg az említett két fejezet. Szerbia kormánya kötelezettséget vállalt ezeknek a vállalásoknak a betartására.
Mit válaszolt Hahn biztos?
– Elmondása szerint annak örült volna, ha ezek a fejezetek már most megnyíltak volna. Azt is elmondta, hosszas győzködésre volt szükség ahhoz, hogy az EU mind a 28 tagállama rábólintson az első fejezetek megnyitására. Végül az a döntés született, hogy most a 32-es és a 35-ös nyíljon meg. Hahn mindehhez hozzátette, azon van, hogy a 23-as és a 24-es is minél előbb megnyíljon, esetleg már a következő év első felében. Nem egyszerű fejezetekről van szó, amelyek feltehetőleg szintén a tárgyalások végéig nyitva maradnak. Egyébként a vajdasági magyarság szempontjából ez a két fejezet rendkívül fontos, ha nem éppen a legfontosabb, hiszen a 23-as fejezet foglalkozik a kisebbségi jogok kérdéskörével. Most kezdődik el az igazi érdekérvényesítés időszaka, az elkövetkező periódusban – talán öt-hat évről van szó – kell megpróbálnunk minél többet kiharcolni a közösség számára.
Mennyire vonja be a szerb kormány a civil szektort az integráció folyamatába?
– A civil szektor szerepe rendkívül fontos. Azért, mert nem maga az európai integráció a fő cél, hanem az, hogy Szerbia egy modern országgá fejlődjön, törvényhozását az unióéhoz igazítsa, és a gyakorlatban is alkalmazza a törvényeket. A szakembereknek és a civil szektornak is aktívan ki kell vennie részét ebből a folyamatból. Ennek szellemében a Szerbiai Képviselőház Európai Integrációs Bizottsága igen aktívan együttműködik a Nemzeti Konventtel az Európai Unióról – egy hatszáz civil szervezetet tömörítő ernyőszervezetről van szó –, kikérjük tanácsukat, meghallgatjuk képviselőik véleményét, akik a bizottság ülésein is részt vesznek.
A korábban csatlakozott uniós tagállamok tapasztalatát vizsgálva teljesíthetőnek tűnik-e a miniszterelnök célkitűzése, hogy a tárgyalások során Szerbia 2019 végéig befejezze a feladatok ráeső részét?
– Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni. A korábban csatlakozott országok útját vizsgálva azt látjuk, hogy legalább négy-öt, olykor akár hét évre is szükség lehet a tárgyalások befejezéséhez. A szerb kormány azonban nemcsak a terveit illetően ambiciózus, hanem a lehető legjobban fel is készült a folyamatra. Szerbia helyzete abban más, hogy a koszovói kérdés megoldása is terheli. A Belgrád–Pristina-párbeszédnek a jövőben is folytatódnia kell, a 35-ös fejezet nem helyettesíti a dialógust. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy jövőre a 23-as és a 24-es fejezetek mellett más fejezeteket is sikerül megnyitni. Ezt azért merem remélni, mert az aktuális országjelentésben az oktatáshoz, a tudományhoz és a halászathoz hasonló területek vonatkozásában öt újabb fejezet akciótervének a kidolgozására kérték fel Szerbiát.
Az államhatalom képviselői közül a köztársasági elnök tartózkodik a leginkább az EU-eufóriától, sőt, nyilatkozataiban gyakran az EU-val kapcsolatos kétségeinek ad hangot – esetenként nem a legdiplomatikusabb módon. Milyen következményeket vonhatnak maguk után az ilyen nyilatkozatok?
– A szerbiai politikusok közül mindenkinek tudatában kell lennie azzal, hogy az EU figyelemmel kíséri nyilatkozataikat, közszerepléseiket. Érdemes odafigyelni az Európai Bizottság éves országjelentésére, vagy az Európai Parlament jelentéstevőjének határozati javaslatára is, főleg mostantól, amikor idén megváltozott az éves országjelentés összeállításának módszertana. Ezekből a dokumentumokból egyértelművé válik, hogy mit vár el az EU Szerbiától és hogyan értékeli eddigi munkáját. Például az EU külpolitikájával való összehangolás is egy előttünk álló feladat. Brüsszelből állandóan figyelemmel kísérik a szerbiai történéseket és helyzetet.
Meddig lesz Brüsszel engedékeny Szerbiával szemben a külpolitika összehangolásának tekintetében?
– Egy hosszú folyamatról beszélünk. Még jó néhány évnek el kell telnie ahhoz, hogy Szerbia az EU teljes jogú tagállamává váljon, legkésőbb akkor kell megtennie ezt a lépést. Mint említettem, az éves jelentésben is leszögezik, hogy Szerbiának külpolitikáját össze kell hangolnia az unióssal, persze nem azonnal, hanem fokozatosan. Ez azoknak a kérdéseknek az egyike, amelyekre biztosan visszatérünk még a jövőben, és amelyek tekintetében olykor utalás érkezik majd Brüsszelből.
