A korrupció ellen irányuló küzdelem legnagyobb akciója – így nevezték a hatalom képviselői a letartóztatási akciót, amely során nyolcvan valamikori, vagy aktuális, java részt vajdasági tisztségviselőt tartóztattak le. A köztársasági szinten ellenzékből politizálók szerint azonban nem másról, mint politikai leszámolásról van szó. Állításukat arra alapozzák, hogy a letartóztatottak többsége a Demokrata Párttal hozható összefüggésbe. Lapunknak Miloš Vasić, a Vreme hetilap újságírója elemezte az ügyet.
Hogyan értékeli a legújabb „történelmi” letartóztatási akciót?
– Szerbiában mindegyik aktuális rendőrségi akció a legnagyobb, vagy a legsikeresebb. A hazai politikusok és tisztségviselők hajlamosak hatalmas hűhót csapni olyankor, amikor inkább diszkrécióra lenne szükség. Az illetékesek egyébként is választhattak volna, hogy ezt a nyolcvan személyt egyszerre tartóztatják le, vagy inkább több csoportban. Már most világos, hogy a letartóztatottak ellen több eljárás indul majd, hiszen nincsen az a bíró, aki egy vádirat alapján indítana eljárást nyolcvan személy ellen. És olyan ügyész sincsen, aki ennyi ember ellen egy vádiratot állítana össze. Volt egy olyan ügy, amikor több mint hetven személy ellen folytattak egy vádirat alapján eljárást, az is elévült, lehetetlen volt lefolytatni. Egyelőre nem tudjuk, hogy pontosan mivel terhelik a letartóztatottakat, ezért korainak tartom az értékelést. Az, hogy valaki ellen bűnvádi feljelentést tettek, még semmit nem jelent, mint ahogyan az sem, hogy egyeseket előzetes letartóztatásba helyeztek. Csak a vádiratok összeállítását követően értékelhetünk. Ez egyelőre nem más, mint a haladókra jellemző spektákulum, amikor a rendőrök felsorakoznak dr. Stefanović mögött, aki bejelent egy szenzációs hírt.
Már a korábbi években lebonyolított, szintén szenzációsnak titulált letartóztatási akciók is elsősorban vajdasági tisztségviselők – főleg a DP emberei – ellen irányultak. Véletlenről van szó, vagy politikai leszámolásról, vagy Vajdaság valóban a korrupció bölcsője Szerbiában?
– Nem vagyok híve annak, hogy összefüggéseket kellene keresni a gyanúsítottak és az adott terület között, az viszont tény, hogy a Szerb Haladó Párt képtelen elviselni, hogy Vajdaságban nincs hatalmon. Ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy ez megváltozzék. Így hajlamos a bűn központjaként feltüntetni Vajdaságot, a tartományi hatalmat és Bojan Pajtićot.
Hogyan lehet megteremteni az egyensúlyt, hogy a bűnözés és a korrupció ellenes küzdelmet senki ne hozhassa összefüggésbe a politikai leszámolással?
– Nagyon nehéz megteremteni ezt az egyensúlyt. Ha ez a folyamat úgy bonyolódik, ahogyan kell, akkor a rendőrség a rendelkezésére álló értesülések és bizonyítékok alapján dolgozik. Vitathatatlan, hogy a letartóztatásoknak nem a Szerbiában jellemző csinnadratta mellett kellene lezajlaniuk, éppen azért, hogy el lehessen kerülni a politikai leszámolással kapcsolatos vádakat.
Ha elemzi a korábbi „sorsdöntő” letartóztatásokat és epilógusukat, milyen kimenetelre számít az aktuális ügy esetében?
– Attól tartok, hogy a végső kimenetel, ami a jogerős bírósági ítélet lenne, sokkal kevésbé lesz szenzációs, mint maguk a letartóztatások. Emlékezzünk csak a Szablya akcióra, amikor mintegy 12 ezer embert tartóztattak le. Közülük csupán 4 ezer ellen emeltek vádat, a többieket elengedték.
Ha felülvizsgálja a bűnözésellenes küzdelemben részt vevő állami szerveket és intézményeket, melyiket nevezné a leggyöngébb láncszemnek?
– Minden a kormánytól függ. A rendőrség a kormány végrehajtó szerve, azt csinálja, amit mondanak neki. Szinte ugyanez a helyzet az ügyészségekkel, azok is pontos utasítások alapján járnak el. A bíróságoknak kellene függetlennek lenniük, ott kellene megállapítani, hogy ki a bűnös és ki nem.
Két nappal az akciót megelőzően bizonyítékok hiányára hivatkozva a bíróság felmentette a cigarettacsempészet vádja alól Stanko Subotićot. A sajtó és a közvélemény felhördüléssel fogadta a hírt. Lát-e összefüggést ez az ügy és a letartóztatási akció között?
– Aki követte a „cigarettaügyet”, az tudta, hogy Subotićot és segítőit felmentik. A vádirat jogilag mindig is gyenge lábakon állt. Gondoljunk akármit is Subotićról, csak a munkáját végezte. A csempészett cigarettával kapcsolatos felelőssége akkor megszűnt, amikor az áru megérkezett Montenegróba. Egyik szerbiai hatalomnak sem sikerült elérnie, hogy Subotićot kiszolgáltassák, még Oroszországban sem voltak hajlandóak kiadatási fogdába helyezni, mivel Szerbiában olyasmivel vádolták, ami sehol a világban nem számít bűncselekménynek. Az egész ügy rosszul indult, minden értelmes és bennfentes tudhatta, hogy soha nem fogják elítélni. Ez is egyike volt a mesterségesen felfújt ügyeknek. Egyébként nem hiszem, hogy ennek az ügynek bármi köze lenne az aktuális letartóztatási akció végrehajtásának pillanatához.
Miért vagyunk egyébként hajlamosak mindenben összeesküvést látni, vagy nem létező összefüggéseket keresni?
– Az összeesküvés-elméletekben való hit a bizonytalanságból fakad. Senki nem szeret a tükörbe nézni és elismerni, hogy balga volt, vagy tévedett, sokkal egyszerűbb másra mutogatni, mást vádolni. Ez vigaszt nyújt a társadalomnak és a politikumnak. Akit részletesebben érdekel ez a téma és szeretné megtalálni a legtalálóbb magyarázatot, annak Radomir Konstantinović A vidék filozófiája című művét ajánlom.
