A 2000. október 5-ei rendszerváltást követően több cikluson át hatalmon lévő pártok a 2012-es és 2014-es választási vereség után a mái napig képtelenek voltak talpra állni. A tartományi – és esetleg a rendkívüli köztársasági – parlamenti választások közeledtével a Vajdaságban hatalmi pozícióból politizáló Demokrata Párt most a demokratikus irányultságú és Európa-párti, köztársasági szinten ellenzékből politizáló pártok összefogásában látja a választási siker esélyét. A választási koalícióhoz az a párt csatlakozhat, amely szerződésben garantálja, hogy a választásokat követően sem lép koalícióra a Szerb Haladó Párttal. Prof. dr. Jovan Komšić elemző, az Újvidéki Egyetem Közgazdasági Karának tanára szerint a DP egyelőre nem körvonalazta egyértelműen, hogy mit is kínálna fel a választóknak. Mint azt megjegyezte, az, hogy Aleksandar Vučić és az SZHP ellen van, még nem elegendő a támogatás elnyeréséhez. Az ellenzék évek óta jellemző erőtlenségét az elemző három dologgal magyarázza: a választási vereséget követően elmaradt a tévedésekkel való szembesülés, nem került sor a pártok – elsősorban a DP – érdemi átszervezésére, és nehéz versengeni a szintén Európa-párti SZHP-vel. Komšić értékelése szerint eddig minden jel arra utal, hogy a tartományi parlamenti választások után a mostanihoz, vagy az előzőekhez képest, egészen más hatalmi koalíció áll fel a tartományban, és a DP Vajdaságban is ellenzékbe szorul.
Mivel magyarázza, hogy a köztársasági szinten ellenzékből politizáló pártoknak nem sikerült megerősödniük az elmúlt években?
Jovan Komšić: Szerbiában a választási kedvet továbbra is túlságosan erősen befolyásolják az érzelmek (Fotó: Ótos András)
– Az egyik magyarázat az, hogy csupán Európa-párti programmal napjainkban nehéz sikeres ellenzéki pártnak lenni a kormánypártokkal – elsősorban az SZHP-re gondolok – szemben, amelyek szintén Európa-párti politikát folytatnak. Az ellenzék helyzetét az is megnehezíti, hogy a hatalmi pártok mögött szövetségesként, illetve együttműködő partnerként, ott áll az államapparátus, amely az ország legkompetensebb szakembereit is foglalkoztatja. Persze a megegyező cél nem jelenti azt, hogy az ellenzéknek nem kell kritikus hangnemet megütnie. Az ellenzéknek kompetens elemzőjének kell lennie a hatalom integrációs törekvésének, valamint azoknak a témáknak, amelyeknek semmi közük ehhez az integrációhoz. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy az ellenzék soraiban különösen értékes, kompetens és rátermett egyének politizáljanak. Akkor van esélyük az érvényesülésre, ha a hatalmi pártoknál jobb kádert sikerül maguk mellé állítaniuk. Az ellenzék helyzetét az is megnehezíti, hogy a politikai történések nem minden esetben transzparensek, nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy pontosan hogyan is bonyolódik az integráció vagy a csatlakozási tárgyalások az Európai Unióval. Ezért a lehető legrátermettebb embereket is maguk mellé állíthatják, az érdemi információk hiányában nehéz lesz érdemben elemezniük és értékelniük. A másik ok, amiért az ellenzéki pártoknak továbbra sem sikerült talpra állniuk, az az, hogy a néhány évvel ezelőtti választási vereséget – köztársasági szinten – követően nem szálltak magukba, és nem ismerték el mérhetetlen arroganciájukat, amely 2000. október 5-ei hatalomra kerülésük után egészen bukásukig jellemző volt. A DP-re volt a leginkább jellemző, hogy cinikusan, elutasítóan fogadta a kompetens civilek, szakértők véleményét az országban jellemző folyamatokról. A DP elmulasztotta azonosítani azokat az okokat, amelyek miatt szégyenletes vereséget szenvedett 2012-ben a köztársasági parlamenti és az elnökválasztáson. Egy érdekes példa: ha a szovjet totalitarizmus hordozójának Sztálin halálát követően volt ereje szembesülni a totalitárius államvezetőség szörnyű tetteivel, illetve annak következményeivel, akkor a DP-hez hasonló demokratikus irányultságú pártoknak minden további nélkül képesnek kellene lenniük a szembesülésre, amely nélkül képtelenek ismét megszerezni a polgárok támogatását. Persze voltak próbálkozások, elsősorban a párttagok, a vezető tisztségviselők vonatkozásában, ez azonban közel sem volt elegendő.
A DP választási koalíciót kínált fel az azonos vagy legalábbis hasonló irányultságú pártok számára. Mennyire növeli meg az esélyeit ezeknek a pártoknak a közös szereplés a választásokon?
– Értékelésem szerint a felajánlás túlságosan későn érkezett, és eddig nem dolgozták ki kellő alapossággal a közös ideológiai programot. Vegyük példaként Vajdaságot: továbbra sem világos, hogy a tartományi hatalom jelenleg legerősebb pártjaként a DP miként vélekedik a tartomány számára kulcsfontosságú kérdésekről, vagy milyen programot kínálna fel ezeknek a kérdéseknek a vonatkozásában a következő tíz év tekintetében. Eddig úgy tűnik, a DP számára az a legfontosabb, hogy ki van Vučić ellen, és ki van mellette. Persze ez a szempont is összekovácsolhatja a politikai pártok egy részét, a polgárok azonban ennél sokkal konkrétabb terveket, felkínálást várnak. Tudni szeretnék, hogy a tartományban hatalmi pozícióért versengő pártok hogyan, milyen keretek között képzelik el Vajdaságot a szerbiai politikai rendszer részeként. A Vajdasági Magyar Szövetség például sokkal konkrétabb, már most meglehetősen egyértelműnek tűnik, hogy továbbra is a tartomány helyzetének, hatásköreinek és lehetőségeinek az erősítéséért szállna síkra, illetve ezekre a célokra építi választási programját. A konkrét tervek és elképzelések tekintetében a Vajdasági Szociáldemokrata Liga valahol a DP és a VMSZ között helyezkedik el. Eddig minden jel arra utal, hogy a tartományi parlamenti választásokat követően a mostanihoz, vagy az előzőekhez képest, egészen más hatalmi koalíció áll fel a tartományban. Nem tartom kizártnak az SZHP és a VMSZ koalícióját, amelyhez esetleg a VSZL is csatlakozna, bár utóbbi párt esetében nem egyértelmű, hogy el tudná-e képzelni az együttműködést a haladókkal. A DP kezdeményezte együttműködés, azaz szövetség, inkább valamelyik következő választásokon hozhatja meg a várt eredményt, persze csak abban az esetben, ha a demokraták túlélik a közben eltelő időszakot.
Mekkora eséllyel versenghetnek a nemrégiben alapított vagy most alapítandó pártok, illetve mit kell felkínálniuk annak érdekében, hogy elnyerjék a szavazók támogatását?
– Az aktuális felmérések szerint a polgárok ötven százaléka nem tudja, hogy kire szavazna, ha a választásokat – legyen akármelyikről szó – a jövő héten tartanák meg. Az eddigi tapasztalat megmutatta, hogy nagyjából húsz százalékra tehető azoknak az aránya, akiket nem érdekel a politika, akiket semmi nem motiválhat arra, hogy aktívan részt vegyenek a politikai élet alakításában. Tehát marad harminc százalék, akiknek el lehet nyerni a támogatását. Ennek a rétegnek a támogatását akár egy új párt is elnyerheti. Ha példaként vesszük Borislav Stefanović baloldali mozgalmát, nem ugyanazok a feltételek mellett nyerheti el az emberek támogatását, mint mondjuk Görögországban a Sziriza, vagy Spanyolországban a Podemos, nem számíthat már most ugyanarra a sikerre. Szlovéniában a legutóbbi választásokon bebizonyosodott a polgári erők súlya, az, hogy valóban lehetséges a politikai erők átcsoportosítása. Szerbiában ez a polgári erő még nem annyira kifejezett, egyelőre nem létezik az a politikai racionalitás, amely hirtelen változást eredményezhetne. Szerbiában a választási kedvet továbbra is túlságosan erősen befolyásolják az érzelmek, és a nemzeti, vallási vagy a tradicionalizmus alapján történő azonosulás a politikai pártokkal. Ezért nem hiszem, hogy a soron következő választásokon bármelyik új pártnak is esélyei lennének kiemelkedően jó eredményt elérni.
A vajdasági magyar közösségben is aktuálissá vált a kérdés, hogy szüksége van-e a közösségnek egy új politikai erőre. Értékelése szerint mekkora eséllyel szállhatna versenybe egy új csoportosulás a polgárok szavazatáért?
– Ami a szerbiai nemzeti kisebbségeket illeti, kétségtelen, hogy a magyar közösség a legjelentősebb hordozója a modern pluralista, demokratikus politikának. Ez mindig is így volt, egészen az első magyar pártok megalapításától kezdve. A magyar közösség bizonyította, hogy képes civilizált, demokratikus módon politizálni. Az elvándorlás és a közösség elöregedésének ellenére a magyar közösség folyamatosan felújítja politikai kapacitását. Ez a magyar közösségből eredő demokratikus érték nemcsak a vajdasági, hanem a szerbiai politikai színtérnek is jó. Ami a vajdasági magyar politikai színtér pluralizációját illeti, a demokrácia szabályainak értelmében az elképzelések és a programok körüli versengés pozitív lehet. Minden a választásokon derül ki. Ha a választásokon bebizonyosodik, hogy az egyik politikai párt a többihez képest domináns, az mindent elárul a választók hangulatáról. Az pedig, hogy az egyik párt domináns, még nem jelenti azt, hogy a közösségen belül autoritárius tendenciák jellemzőek. A múltban megtartott választásokon kiderült, hogy a VMSZ élvezi a többség támogatását, és értékelésem szerint a párt számlájára nem írhatók annyira végzetes hibák vagy mulasztások, amelyek miatt elveszíthetné ezt a támogatást.
