A szélsőséges iszlamisták egyik európai központjaként a biztonsági szolgálatok a szomszédos Bosznia-Hercegovinát emlegetik, ahol az értesülések szerint kiképzőtáborokat működtet az Iszlám Állam. Arról, hogy mennyire állnak kapcsolatban egymással a bosznia-hercegovinai szélsőségesek a szerbiai iszlamistákkal, valamint a terrorfenyegetettségről általánosságokban, Meho Omerović, a Szerbiai Képviselőház biztonsági szolgálatok ellenőrzésével megbízott bizottságának tagja nyilatkozott lapunknak.
Mire számíthat az elkövetkezendőkben Európa és Szerbia?
– Azt hiszem, mindenkinek el kell ismernie, hogy az Iszlám Állam képviselői mind aktívabbak nemcsak Európában, hanem máshol is a világban. Ennek fényében mindannyiunk élete megváltozik, egyes országokban és városokban – elsősorban a politikai és a gazdasági hatalom központjaiban – jobban, másokban kevésbé. Ilyen körülmények között nem marad más hátra, mint a terrorizmus-ellenes küzdelem tekintetében fokozni az együttműködést, mind a világban és Európában, mind a Nyugat-Balkánon. Ez az együttműködés természetesen már most fennáll, ugyanakkor növelni kell a hatékonyságot. Fontos, hogy a biztonsági szolgálatok folyamatosan kapcsolatban álljanak egymással és információcsere bonyolódjon közöttük, hogy mind gyakrabban sikerüljön előre azonosítani a terrorcselekmények lehetséges következő színhelyeit. A szerbiai szolgálatok szerint Szerbiát nem fenyegeti közvetlen veszély. Ebben nem is kételkedek, hiszen értékelésem szerint nem országunk áll a terroristaszervezetek érdeklődésének középpontjában.
Mekkora mértékben vannak jelen országunkban a szélsőséges iszlamisták elvei, mennyi követője van az IÁ-nak?
– Értesüléseim szerint nagyjából tíz-húsz olyan szerbiai van, aki titkosszolgálataink szerint az IÁ oldalán harcol Szíriában. Ők mindannyian sandžaki bosnyákok. Szerbia időben reagált és még tavaly elfogadta a törvénymódosítást, amelynek értelmében szerbiai állampolgárok nem harcolhatnak külföldön, vagy ha ezt megteszik, akkor Szerbiába való hazatérésüket követően bírósági eljárás fenyegeti őket. A törvénymódosítás elfogadását követően tudtommal egyetlen szerbiai állampolgár sem csatlakozott az IÁ-hoz. Persze a szomszédos Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban és Koszovóban már egészen más a helyzet. A két szomszédos országban és Koszovóban az IÁ számára toboroznak, illetve képeznek ki embereket.
Mennyire jellemző a régióbeli országok iszlamistái között az együttműködés?
– Tudjuk, hogy a bűnözők számára nem fontos sem a bőrszín, sem a nemzeti hovatartozás, vagy az állampolgárság. Ezért is fontos a hatóságok és a biztonsági szolgálatok közötti regionális együttműködés erősítése. Azt sem szabad elhallgatni, hogy a balkáni útvonalon Európába igyekvő menekültek jócskán növelik a kockázatot. A párizsi terrortámadást követően bebizonyosodott, hogy a menekültek közé szélsőségesek és terroristák olvadhatnak be.
Hogyan kellene globális szinten küzdeni a szélsőséges iszlamisták ellen?
– Ott kell lecsapni a problémára, ahonnan ered. Az IÁ nem Európában alakult meg, hanem Szíriában, Irakban, Afganisztánban. Mostanra kiderült, hogy a szövetségesek légitámadásai nem jelentenek megoldást, sőt, csak felduzzasztják a menekülthullámot, hiszen a civilek biztosan nem maradnak ott, ahol naponta hullanak a bombák. Végső ideje lenne, hogy a világ nagyhatalmai új stratégiát dolgozzanak ki és esetleg megfontolják a szárazföldi csapatok bevetésének a lehetőségét.
Mi történik Szerbiában, ha a nyugati országok esetleg megkezdik kitoloncolni a menekültek, migránsok egy részét, miközben a balkáni útvonalon folyamatosan újabb menekültek haladnak az EU irányába?
– Ez a forgatókönyv egyelőre csak feltételezés. Erről inkább az EU vezető tagállamainak a politikusait kellene kérdezni. Jó, hogy az EU megnyitotta a humanitárius kérdésekkel foglalkozó irodáját Belgrádban, hiszen ez folyamatosan segíti országunkat a menekültválság kezelésében. Tagjelölt országként Szerbia minden tekintetben együttműködik Brüsszellel. Ezért, ha esetleg bekövetkezne a kérdésben említett forgatókönyv, és országunknak nagyobb számú menekültet kellene befogadnia, akkor Belgrád biztosan Brüsszellel közösen próbálná megoldani a helyzetet. Egyébként nem hiszem, hogy ez valaha is bekövetkezik, hiszen, ha a nyugati államok úgy döntenek, hogy nem fogadnak be több menekültet, akkor Görögországban lenne célszerű fokozni az ellenőrzést.
