Szerbia nem tehet mást, mint hogy tudomásul veszi Koszovó függetlenségét, ugyanakkor Koszovónak is további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy garantálja a szerb kisebbségi közösség jogainak tiszteletben tartását – jelentette ki a Szabad Európa Rádiónak nyilatkozva Nicholas Whyte nemzetközi politikai szakértő, aki korábban pristinai tanácsadóként ténykedett.
Illusztráció: Pixabay
Azon véleményének adott hangot, hogy a koszovói szerb községek közösségének definiálása során nem a boszniai Szerb Köztársaság jelenti majd a modellt. Várakozása szerint nem jön létre egyhamar a Belgrád és Pristina közötti végleges megállapodás, viszont abban biztos, hogy a továbbiakban az Egyesült Államok és az Európai Unió is vállvetve vesz majd részt a dialógusban, gondoskodik annak folytatásáról.
– Egy olyan folyamatnak a kellős közepén állunk, amely Szerbiát és Koszovót érinti, de világos, hogy az Egyesült Államoknak is érdekei vannak ebben a térségben. Az elmúlt évek nagyjából azzal teltek, hogy a kérdés kapcsán eltérő álláspontokat, megközelítést vehettünk észre, bizonyos feszültség létezett az USA és az EU között. Mindennek következtében, azt hiszem, az EU számára is világossá vált, hogy egyedül nem lesz képes hosszú távú eredmény elérésére a párbeszédben. Ugyanakkor az EU földrajzilag, stratégiailag olyan pozícióban van, hogy felelős lesz a történésekért. Az EU tehát nem tud egyedül eredményeket elérni, mégis vezető szerepet kell betöltenie a dialógus folyamatában – állapította meg Whyte.
Arra a kérdésre, hogy mi lesz a koszovói szerb községek közösségének létrehozásával, a tanácsadó elmondta, várhatóan akkor jelentkezik majd a kisebbségek jogainak szavatolásával kapcsolatos igény, amikor Szerbia elismeri Koszovó függetlenségét, s ennek az igénynek eleget kell majd tenni mind a két államban.
– A kisebbségi jogvédelemnek a szükségességét ma is érezni, azonban az akkor erősödik majd igazán fel, amikor a folyamat eljut az elismerés fázisába. Számomra teljesen észszerűnek tűnik, hogy léteznie kell egy olyan tervnek, amely hidat képez az összes koszovói szerb község között. Ha Koszovó elfogadja és magáénak tekinti az ottani szerbséget, akkor természetesnek kell vennie azt is, hogy bizonyos megoldást találnia kell a szerbség helyzetének rendezésére. Ez a realitás. Nem azt akarom mondani, hogy a legjobb megoldás már az asztalon hever, hanem azt, hogy egy fenntartható és átfogó megoldásnak tartalmaznia kell a szerb községek egybekapcsolását is valamilyen módon – fogalmazott.
Avdullah Hoti koszovói kormányfőnek arra a kijelentésére reagálva, melyben úgy fogalmazott, a szerb községek közössége csak a függetlenség elismerése után alakulhat meg, Whyte kijelentette, nem kellene időrendi sorrendhez kötni a dialógus menetét – mindkét lépésre nélkülözhetetlenül szükség lesz az előrelépés érdekében. Nem kéne dogmákat alkotni és időhatárokat szabni egyik vagy másik lépésnek a megtevéséhez, állapította meg.
Meglehetősen kicsi a manőverezési lehetőség Koszovó függetlenségének témája kapcsán, közölte arra a kérdésre, hogy hozhat-e tartós békét egy olyan forgatókönyv, amelyben nem ismerné el egymás függetlenségét Belgrád és Pristina. Mint mondta, így vagy úgy, Belgrádnak tudomásul kell vennie, hogy Koszovó független, nem képezi a szerb törvényhozási rendszernek a részét.
A washingtoni megállapodást „érdekfeszítő új kezdetnek” nevezte.
Kitért a területcserével kapcsolatos korábbi elképzelésekre is, s nem vetette el azokat. Mint mondta, a nemzetközi közösség biztosan nem fogja határmódosításra kényszeríteni a feleket, de ha maguktól a tárgyalófelektől érkezne egy ilyen javaslat, s azt mondanák, a tartós megoldás érdekében ezzel együtt tudnának élni, akkor a nemzetközi közösség sem gátolná a megoldás elfogadását. Ez a Nemzetközi Válságcsoportnak a véleménye is – állapította meg Nicholas Whyte.
