Kiskunhalas nevének említésekor elsőként szinte mindenkinek a méltán világhírű halasi csipke jut eszébe. A legtöbben, akik ellátogatnak ebbe az alföldi városba, felkeresik a Csipkeházat, amely 1935-ben épült, kimondottan csipkemúzeumnak, és azért, hogy a csipkevarróknak legyen egy otthonuk. Ezt megelőzően ezek a lányok, asszonyok otthon varrták a különleges technikával készült halasi csipkét. Bizonyára kevesen gondolnák, hogy a halasi csipke megálmodója egy férfi, egy tanárember volt, Dékáni Árpád, a helyi református gimnázium tanára. Először minden tapasztalt kézimunkázó asszony azzal utasította el, hogy ez kivarrhatatlan, ám 1902-ben Markovits Mária Budapestről visszatért a városba, és ő kidolgozta az új csipkevarró technikát.
Az ünnepi öltözék éke lehet a csipke (Gergely Árpád felvétele)
Jegygyűrű csipkéből (Gergely Árpád felvétele)
– A halasi csipke a világon egyedülálló technikával készül, ez adja meg a légiességét, könnyedségét – magyarázta Szécsiné Rédei Éva, a Csipkeház igazgatója. – A technika lényege, hogy 60-féle öltéssel dolgoznak, a csipkevarrók művészi szabadsággal rendelkeznek tehát, mert ebből a 60-féle öltésből válogatnak. Ez akkora nagy variációs lehetőséget ad, hogy minden csipke egyedi darab. Emellett nagyon értékes és gazdag a képi világa, legfőképpen szimbolikus állatokat, növényeket, illetve népies ruhába öltözött emberalakokat ábrázolnak ezek a csipkék, amelyek mind a mai napig kézzel készülnek – hallottuk a Csipkeház vezetőjétől. Mint mondta, mind a mai napig varrják a múlt század elején készült tervek alapján a csipkéket – hisz minden csipketervet megőriznek itt, a Csipkeházban –, de készítenek új csipkéket is, folyamatosan újulnak a csipketerveik. Sok város címerét, cégek logóját elkészítették halasi csipkéből, sőt még esküvői gyűrűt is rendelt tőlük egy vőlegény, akinek a menyasszonya fémallergiás volt.
Sok-sok munkaóra alatt készül egy-egy csipke:
– A legkisebb a 6 munkaóra alatt elkészülő, 3 cm átmérőjű medálcsipkénk, ezeket ékszerekbe készítjük. A legnagyobb csipkénk 3500 munkaórás, ezt másfél évig varrja egy csipkevarrónő. A közelmúltban volt egy megrendelésünk a 83x53 cm-es Julianna csipkére, ezt három hónapig kontúroztat két kolléganő, majd utána másfél évig varrta egyik csipkevarrónőnk. Egy csipkét csak egy személy készíthet, egymás munkájába ugyanis nem lehet belevarrni, mert meglátszik, hogy nem egy kéz munkája. A Markovits Mária által kidolgozott technika lényege ugyanis, hogy először a kontúrozás történik meg, majd a 60-féle öltést variálva töltik ki a köztes tereket.
A medálcsipke közkedvelt öltözékkiegészítő (Gergely Árpád felvétele)
A halasi csipke a világ minden tájára eljutott, a magyar állam protokoll-listáján szerepel. A kezdetekkor, 1916-ban Zita királyné és IV. Károly kapott a magyar államtól egy szép, Halason készült tarsolycsipkét. Ezt követően Julianna holland hercegnő, későbbi királynő kapott ajándékba halasi csipkét, de számos más uralkodó, főméltóság is rendelkezik ezzel a hungarikummal: II. Erzsébet, II. János Pál, Barbara Bush, I. Ferenc pápa, a FINA vizes VB vezetői is ezt kaptak protokollajándék gyanánt. Dél-Amerikától Ausztráliáig számos megrendelést kapnak – hisz most már internetes vásárlásra is van lehetőség –, főképp a magyar származásúaktól.
Tíz csipkevarrónő dolgozik nap mint nap a Csipkeházban teljesítménybérben, közülük ketten tanulók, hisz gondoskodni kell a nyugdíjba vonulók utánpótlásáról. Egy évbe telik, mire egy tanuló elsajátítja a 60-féle öltést, és kisebb darabokat tudnak készíteni. A nagyobb munkák elkészítéséhez több év tapasztalat szükséges.
Szécsiné Rédei Éva (Gergely Árpád felvétele)
Elmélyült munkát, nagy tapasztalatot igényel a csipkevarrás (Gergely Árpád felvétele)
A lencérnát Egyiptomból szerzik be. Úgy értesültünk, az éves cérnafogyasztás nem éri el az egy kilogrammot:
– Igen, ez a legkisebb tétel a költségek között, az emberi munka a legértékesebb – hallottuk az igazgatónőtől, aki azt is elmondta: a Csipkeház közalapítványi formában működik, az önkormányzat támogatásával, így tudják fenntartani múzeumként és manufaktúraként. Most pedig az IPA-pályázatnak köszönhetően megújul az 1997-ben az épülethez hozzáépített úgynevezett legyezőterem is. Korszerűbb, színesebb, dinamikusabb lesz nagyrészt az elektronikus eszközöknek köszönhetően a kiállítótér, olyan, amely a XXI. századi látogatói igényeknek jobban megfelel. Az ország minden tájáról érkeznek látogatók: nagy számban jönnek nyugdíjasok, de gyakran osztálykirándulások egyik célállomása is a halasi Csipkeház. Sőt, utazási irodák révén nem ritkán Budapestről is ellátogatnak ide külföldiek, hogy lássák a világhírű halasi csipkét.
– A jövő kiállítótermét szeretnénk elkészíteni – fogalmaz Szécsiné Rédei Éva. Minden év májusának első hétvégéjén nyílik itt a nemzetközi csipkekiállítás, ahol Magyarországról és külföldről vert, kötött és frivolitás csipkét is bemutatnak. Idén a Mestermunka turizmus, szintén sikeres IPA-projektnek köszönhetően a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület Gránátalma hímzőszakkörének fonott csipkéi és oltárterítői, valamint a tavankúti Matija Gubec Művelődési Egyesület szalmaképei is bemutatásra kerülnek a különteremben. Az együttműködés mottója: Dicsérjük együtt az Urat! A halasi csipke is egy nagyszabású kiállításon mutatkozik be Szabadkán a nyár folyamán, de kiskunhalasi, szabadkai és tavankúti műhelymunkákat is magába foglal az együttműködés. A vallási turizmus fellendítése is a projekt céljai között szerepel.
A budapesti Országház (Gergely Árpád felvétele)
Szebbnél szebb csipkék az elmúlt évtizedek alkotásaiból (Gergely Árpád felvétele)
