Kerkyra, a város

Hiába érkeztünk meg péntek reggel Korfura, az éjszakai utazás fárasztó volt, a délutáni fürdőzés után már kora este ágyba estünk. Az éjszaka kellemes volt, egy lepedő elég volt takarózni. A reggel viszont csodálatos, hiszen a tengert bámulva kávézni felejthetetlen élmény. Nem sokáig ábrándoztunk így, hiszen megérkezett Tijana, az utazási iroda képviselője, aki ottlétünk alatt 3 fogadónapot tartott, elkísért bennünket 2 kirándulásra, valamint telefonon és a közösségi oldalakon is készségesen a segítségünkre sietett.

Úgy döntöttünk, első nap Korfu városát, Kanoni városrészt, az Egér-szigetet és Achilleiont, vagyis Sissi királyné kastélyát nézzük meg. A görögök egyébként nem Korfunak, hanem Kerkyrának  – Kerküra, Korküra – hívják a szigetet és a fővárosát. A mitológia szerint Poszeidón beleszeretett egy gyönyörű nimfába, Kerkürába – aki Aszóposz és Metópé folyami nimfa lánya volt –, majd elrabolta őt. Poszeidón megvásárolta Kerkürának az addig még névvel nem rendelkező szigetet, és a házastársi boldogság érdekében felajánlotta, hogy róla nevezzék el. A Korfu a korifi szóból ered (tsz. kórfusz), ami hegyet, hegycsúcsot jelent, és a város erődjeinek hegyeire utal. A szigetet 1386-ban a velenceiek foglalták el, akik elsősorban az olívaolaj forrásaként tekintettek rá. Nekik köszönhető, hogy Korfun soha nem volt török uralom, így hiányoznak a más görög városokban megtalálható mecsetek. Rajtuk kívül franciák és angolok is uralmuk alá hajtották a szigetet.

Eredetileg robogóval vágtunk volna neki a túrának (50-60 euró 3 nap, az autó drágább, és nehezebb is parkolót találni), de jobbnak tűnk kiváltani napijegyet buszra, ami 5 euró, és a kék körzet buszjáratain (amelyek a város 15 kilométeres sugarában közlekednek) korlátlanul utazhatunk egész nap. E három látnivaló pedig egyrészt kötelező, másrészt a kék körzet buszaival be lehet az egészet járni. Egyébként a buszokat le kell inteni, mert különben soha nem állnak meg! Ahogy a 7-es busszal megérkeztünk a végállomásra, azonnal az óvárosba siettünk, a külváros ugyanis a növényekkel telezsúfolt teraszain kívül nem sok látnivalót ad. Egyszerű volt odaérni, hiszen a végállomás a városközpontban van (nem kell félni, a buszsofőr letessékel mindenkit), leszállva a járműről jobbra fordulunk, és 5 perc séta után meg is érkeztünk a csodába. A zsúfolt, kicsit kaotikusnak tűnő forgalom mellett talán a robogók sokasága a furcsább. Ennyi kismotort még életemben nem láttam. Szinte mindenki – helybéli, turista – ezekkel a kétkerekűekkel szeli az utakat.

Az óváros két erődítmény – a régi és az új – között terül el. A szűk kis utcák között sétálva a velencei, francia és az angol építészeti stílusjegyeket is fel lehet ismerni, szinte minden sarok után valami meglepetésbe lehet belefutni. Egy nap nem is lehet végigsétálni e gyönyörű labirintust. A sikátorok bazárokkal, éttermekkel vannak teli, bár az ott megvásárolható csecsebecsék szinte minden sarki boltban megtalálhatók – rendszerint olcsóbban. A régi, vagyis a Velencei Erődöt az óvárostól a város legnagyobb zöldellő parkja, az Esplanada választja el. A park északi oldalán találjuk a Szent Mihály- és a Szent György-palotát, ami ma az Ázsiai Művészetek Múzeumaként szolgál, a történelem folyamán viszont brit főkormányzók, a Jón-szenátus és a görög uralkodók rezidenciája volt. A sziget leghíresebb templomát Szent Spyridonnak szentelték. Az 1589-ben épült templom tornyánál egyetlen épület sem lehet magasabb a városban. Szent Spyridon egyébként a sziget védőszentje is, a templomban megnézhetjük mumifikálódott holttestét, amelyet mindennap átöltöztetnek. A szent tisztelete igen nagy, szinte minden elsőszülött férfinak a Spiridon/Spiros nevet adják. Az utazási iroda képviselője viccesen meg is jegyezte, ha a netalán bemennénk egy kávézóba és a pincért hívnánk, elég lenne elkiáltanunk, hogy Spiros, és rögtön tíz ember fordulna felénk.

Az óvárostól délre, közvetlenül a repülőtér kifutója melletti Kanóni városrész kilátójába is ellátogattunk (2-es busz). Az öbölben két kis sziget ad helyet egy kolostornak és egy templomnak. Vlakherna szigetén egy fehér kolostort láthatunk, melyet Szűz Máriának szenteltek, keskeny úton közelíthetjük meg Korfuról. A másik sziget neve Pontikonissi, vagyis Egér-sziget. Itt egy 13. századbeli templomot találunk. Kanóni nevét a franciáktól kapott városvédő ágyú adja, a mellette lévő panorámás kilátóról pedig fantasztikus fényképeket készíthetünk a szent helyek felett le- és felszálló repülőgépekről. Kanoni és Perama partjait a repülőteret védő gát köti össze, melyen mi is átsétálhatunk, miközben pár méterrel a fejünk felett húznak el a gépek.

A következő részben az Achilleiont, vagyis Sissi királyné palotáját járjuk körbe.

(Folytatjuk)